Főoldal » Egy gyerek akkor jó, ha nem rossz

Egy gyerek akkor jó, ha nem rossz

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

A minap Dr. Heinrich Hoffmann képeskönyvét láttam megelevenedni a budapesti Örkény István Színházban. Struwwelpeter története kizárólag 16 éven felülieknek ajánlott!

A korhatár nem véletlen. Mondhatnánk, hogy a rossz gyerekek büntetését főleg a fiatallabbaknak kellene látniuk, de a Jógyerekek képeskönyvében a büntetés minden esetben: halál. Így már érthető is, miért inkább a felnőtteknek ajánlják az előadást. A rémvarietének nevezett játékot Ascher Tamás rendezte, a londoni Tiger Lillies zenekar  „sokk-opera” változata alapján, amelyet magyarra Parti Nagy Lajos fordított. Olyan méltán híres színészek láthatók a színpadon, mint Csuja Imre, Pogány Judit, Für Anikó, Debreczeny Csaba vagy épp Bíró Kriszta.

A darab Petike baljós sorsával kezdődik, majd őt követi még hét testvére. A szülők nem sokáig búslakodnak gyermekeik elvesztésén, mondván: „Nem baj, csinálunk másikat…”. Az előadók mind olyanok, mintha maga Tim Burton álmodta volna meg őket. Aki ismeri a rendezőt, gondoljon csak a szereplőinek sminkjeire,ruházatára, gesztusaira, és rögtön érti miről beszélek.

A mesélő, a doktor, akit Gálffi László alakít, szintén mintha a híres amerikai rendező egyik figurája lenne, gesztusai, arcmimikája, ruházata, mind, akár egy vámpíré vagy borbélyé. A nézőkhöz úgy beszél, mintha sok-sok gyerek ülne köztük, ijesztgeti őket. Például azzal, hogy legyenek jók, mert még el elhozták őket, de haza nem biztos, hogy hazajutnak.

A színpadi megjelenést fokozza, hogy a férfiak alakítják a lányszerepeket, a nők pedig a fiúkat. Nagy Fruzsina jelmezeinek hála a színészek alig felismerhetők. Ahogy a szövegek, úgy a dalok is bizarrok, gúnyosak, kegyetlenek, ám élvezhetően könnyedek. Szinte már mi is táncra perdülnénk a színészekkel együtt, akiket néhány részlet annyira magával ragad, hogy már-már eszelősen viselkednek, táncolnak, üvöltöznek a színpadon.

A darab verses formájú, egyes részei költőink (Arany, Vörösmarty) alkotásait elevenítik fel, arra emlékeztetnek: „Nincs a hómnál szvítebb hóm, nincsen szebb, mint az otthón.”.

Furcsán hangozhat, de a közönség végigkacagta az előadást, a groteszkség,az erős túlzások, a frappáns színpadi megoldások, például az egyik kislány lángrakapása még könnyeket is csalt a nézők szemébe a nevetéstől. Nem is beszélve a Mikulás érkezéséről. Egy ponton pár percig meg sem tudtak szólalni a színészek a nézők visítozásától. A túlzásokhoz tartoznak maguk a kislányok és kisfiúk halálának okai: az egyik nem akar többé levest enni, a másik folyton az ujjait szopja, van amelyik pusztán csak magára borítja a terített asztalt.

A darabot hazánkban először Művészetek Palotájában adták elő 2009 januárjában az Örkény István Színház színészei. 2009 februárjától pedig a Madách téri színházban tekinthető meg ez a bő másfél órás, egyfelvonásos rémvarieté.

Aki megnézi a Jógyerekek képeskönyvét holtbiztos jól fog mulatni.

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.