Főoldal » Ezer szó (2012)

Ezer szó (2012)

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Eddie Murphy-nek az évek során valamiért nem sikerült magát belopnia a szívembe, pedig adtam neki esélyt. Most a legújabb Ezer szó című filmmel is így voltam, rendben, megnézem, vígjáték, délutánra jó lehet. De most nagyot tévedtem. Bár nem kezdődött valami energikusan, eleinte a témáról is az jutott eszembe, hogy a hatvanadik elvesztem a családomat aztán újra megtalálom lesz, és mégsem.

A történet röviden annyi, hogy van egy könyvügynök, Jack McCall, álommunka, álomház, álomfeleség. Aztán talál egy gurut, valamiféle spirituális vezetőt, aki nagy durranásnak ígérkezik a szakmában, ezért meggyőzi, hogy hadd adja ki az ő kiadója a könyvet. Meg is kapja az első levonatot, de az csak öt oldal, persze el sem olvassa. Aztán egyre jönnek a gondok, a felesége vitatkozik vele, mert a házuk nem gyerekbiztos, el szeretne költözni, nem tudja a cégnél hogy adja be, hogy a bestsellernek ígért spirituális könyve csak öt oldal, satöbbi. Mindennek a tetejébe hirtelen egy fa nő a kertjébe, és hamar rájön, hogy minden kimondott vagy leírt szónál egy falevél leesik az ágakról, ergo ha lehull az összes levél, meghal.

A bonyodalom nem kíván díjat, a kivitelezés szintén nem. De a mondanivaló mégis ad valamit. Persze, mire a főhős erre rájön, már igencsak spórolnia kell a mondanivalójával. Egy szó mint – nos, ezer..megbocsátás. Ez a kulcsa az egésznek. És őszinte leszek, de engem megríkatott a vége. Adott egy nehéz gyermekkor, az apja elhagyta, az anyja szinte
beleőrült ebbe, és neki ezt sosem sikerült megbocsátania az apjának. Ezt a fájdalmat pedig folyamatosan hordozza magában, dühös a világra, dühös a feleségére, a gyermekére, és még csak nem is tud róla. Aztán egy ponton rájön, hogy illene elolvasni a guru könyvét, mind az öt oldalt. És megvilágosodik.
Persze a másfél órát kitöltötték vicces kis activity jelenetekkel, mikor például a kávézóban próbálja elmutogatni a tripla dupla tejes jegeskávét, vagy mikor üzleti vacsorákra jár az ügyfelekkel, és mivel tulajdonképpen a fa ő maga, ezért mikor a fát permetezik, ő spontán betép, vagy mikor locsolják, izzad, mint egy ló. Aztán mikor rájön, hogy nem megoldás a szavakkal spórolgatni még vagy 40 évig, elkezdi keresni a megoldást. Próbálkozik jótéteményekkel, például apácáknak, vagy hajléktalanoknak adakozik, de mikor ez sem segít, már egyszerűen muszáj magába fordulnia. És lám, jőn a csoda. Rájön, hogy meg kell becsülnie a feleségét és a gyermekét, mert ahogy ki is mondja egy gondolatfoszlányban a gyermekkori énje, sosem tudjuk mikor jön el az utolsó pillanat. Sosem tudjuk, melyik az a pillanat, amikor valakivel utoljára beszélhetünk, ezért becsüljünk meg minden alkalmat, mikor a szeretteinkkel lehetünk. Ezért elmegy a feleségéhez, aki időközben elköltözött tőle – mert ugyebár nem lehetett Jack-kel kommunikálni, és csak annyit mond neki: te, é
n, mi, mindörökké. Mínusz négy.tw

Aztán elmegy az édesanyjához, aki mindig azt képzeli, hogy a férje jött el hozzá, és végre megérti Jack, hogy meg kell hallania, amit az anyja mond. Meg kell hallania, mennyire szereti és mennyire büszke rá, és hogy átérzi azt a mérhetetlen dühöt, amit az apja okozott neki. De muszáj megbocsátani. Aztán amikor már csak 3 levél marad a fán, elmegy az

apja sírjához, leborul és végre megbocsát neki. És íme, a happy end. Tudtuk, hogy happy end lesz, nyilvánvaló, viszont mégis sikerült belecsempészni valamiféle drámaiságot a filmbe, hiszen aki egy kicsit is érzékeny a családi viszályokra, talán meg fogja érteni, hogy aki megbocsát nem a másikat oldozza fel a kín alól, hanem önmagát. Ha megbocsátunk, megszabadulhatunk a sok haragtól és dühtől, amik rágnak belülről minket, és tulajdonképpen – ha őszinték vagyunk – nincs értelme éveket azzal tölteni, hogy haragszunk az egész világra.

Mindent összevetve egy egész jó filmet sikerült kerekíteni egy sablontörténetből. Ajánlom mindenkinek aki szereti Eddie Murphyt, vagy aki szeret az arcjátékán nagyokat kacagni, mert azt lehet. Nem mondom, hogy 10 év múlva emlékezni fogok a történetre, de az biztos, hogy megérte a másfél órát, és még talán tanultam is belőle valamit, ha Eddie Murphy-hez nem is kerültem általa közelebb..

A Thousand Words (2012) IMDb 5.7

rendező: Brian Robbins
forgatókönyvíró: Steve Koren
zeneszerző: John Debney
operatőr: Clark Mathis
producer: Nicolas CageAlain ChabatBrian Robbins
vágó: Ned Bastille

szereplő(k): 
Eddie Murphy (Jack McCall)
Kerry Washington (Caroline McCall)
Emanuel Ragsdale (Tyler McCall)
Clark Duke (Aaron Wiseberger)
Cliff Curtis (Dr. Sinja)
Ruby Dee (Annie McCall)
Kayla Blake (Emily)

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.