Főoldal » Gravitáció

Gravitáció

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Alfonso Cuarón régóta várt filmje a Gravitáció egy rendkívül összetett, több kontextusban is értelmezhető film. Két asztronauta Matt Kowalsky (George Clooney) és Dr. Ryan Stone (Sandra Bullock) egy űrállomáson dolgozik a meghibásodott rendszerek kijavításán. Azonban egy nem várt baleset következtében életük pillanatok alatt rémálommá válik. Már az előzetesek is egy rendkívül izgalmas, feszültséggel teli storyt ígértek, de csak odáig engedtek bepillantást, hogy Dr. Ryan elsodródik az űrállomástól és egymaga kering az űrben. Egy ilyen erős felütés után folytatódhatna úgy is a történet, hogy a doktornő próbál visszajutni az űrbázisra. Azonban a film még ennél is több izgalmat és fordulatot tart a nézők számára. Fontos kiemelni, hogy Cuarón filmje kettős műfajiságot hordoz magában. Külső csomagolása alapján egy tipikus sci-fire hajaz, azonban ahogy haladunk előre a történetben rádöbbenünk, hogy az izgalmak mögött kőkemény dráma zajlik. A rendező ráadásul olyan fontos kérdéseket boncolgat, minthogy mi is az élet értelme vagy, hogy dönthetünk -e úgy, hogy feladjuk vagy pedig a végletekig küzdeni kell? Nem véletlen az sem, hogy a rendező a film helyszínéül az űrt választotta. Ilyen nagy üresség és hangtalanság nincs is máshol. Itt nyer igazi értelmet a magányosság fogalma, ami jelen esetben szimbolikus értelmű is. Sandra Bullock zseniálisan hozza Dr. Ryan figuráját. Ahogy szép lassan haladunk előre, annál inkább tűnik úgy, hogy nincs remény a menekülésre. Ezzel párhuzamosan ismerjük meg egyre jobban a doktornőt. Fény derül a múltjára, legféltettebb titkaira, félelmeire. Bullock pár éve kapta meg az Ocar-díjat (A szív bajnokaiért), akkor véleményem szerint érdemtelenül. Itt azonban kiteszi szívét-lelkét elénk, megmutatja mindazt amire képes. Csontig hatoló az a fájdalom amivel szembesíti a nézőt és ehhez az űr hidegsége tökéletes teret ad. A film egészen az utolsó percig bizonytalanságban tartja a nézőt, többször érezzük úgy, hogy már a remény utolsó szikrája is kihunyt. Pont emiatt olyan izgalmas, mert bárhogy is alakul a szereplők sorsa, az semmit sem von el a film értékéből. A zárásról pedig csak annyit mondanék, hogy tökéletes egységet hoz létre, és zseniális keretet alkot a film nyitányával együtt. A gravitáció nálam 10 pontból 10 és még annyit, hogy simán lehetne folytatni, amivel akár egy fejlődéstörténet első részeként is értelmezhetővé válna. 

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.