Főoldal » Hajnalhasadás a vámpírmítoszok égboltján

Hajnalhasadás a vámpírmítoszok égboltján

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

A vámpírok mitológiája rengeteg változáson és feldolgozáson ment keresztül Drakula alakjának feltűnése óta. Ezekről a természetfeletti képességekkel rendelkező lényekről szóló történetek rendkívül népszerűek, és kimeríthetetlen táplálékot nyújtanak az emberi fantáziának. Mindez nem is csoda, hiszen ezek a teremtmények egyszerre gyönyörűek és rémisztőek, éppen ezért egyidejűleg vonzzák, és taszítják az embert. Egyénenként változó, hogy melyik író, illetve filmrendező melyik oldal felé mozdul el a kettő közül. A Twilight Saga véleményem szerint sokkal inkább az első kategóriába tartozik, a vámpírok természetfeletti szépsége és ereje dominál benne, létük árnyoldala pedig háttérbe szorul, bár történnek rá utalások.

Stephanie Meyer regényfolyama valami miatt mégis népszerűvé vált annyira, hogy megfilmesítsék. A történet alapját az emberlány, Bella Swann és a vámpír Edward Cullen között kibontakozó szerelmi szál adja. Noha a két fiatal között (Edward csupán a külsejét tekintve az), rendkívül erős kötelék alakul ki, rengeteg probléma adódik a köztük lévő, fizikai különbségekből. Mindezekre megoldást jelentene, ha a fiú vámpírrá változtatná szerelmét, ám Edward nem hajlandó erre, mert ő maga is tart saját fajtájától, és attól fél, hogy átalakuláskor az ember elveszíti a lelkét. Itt tehát bekapcsolódik a vámpírlét tragikuma. Ám ez a konfliktus is a szenvedélyes szerelem szépségének köntösébe bújtatva, „átszínezve” jelenik meg, ráadásul túlságosan elnyújtva, így a Twilight Saga első három kötete nem kifejezetten eseménydús. Ezen a helyzeten nem változtat az a szerelmi háromszög sem, amely Jacob, a farkasember feltűnésével alakul ki.

A negyedik rész, a Hajnalhasadás második felében lesz igazán izgalmas a történet, amikor elkerülhetetlenné válik Bella átváltozása. A lány ugyanis teherbe esik, és a félvámpír magzat veszélyezteti az életét. Az átalakulásra közvetlenül a gyermek születése után kerül sor. Itt veszi fel a történet fonalát a Twilight Saga filmváltozatának befejező része, amelyet nemrég mutattak be a hazai mozikban.

A nyitó képsorban a folyamatosan mozgó kamera egy téli táj egészét mutatja meg nekünk, majd a kiindulópontul szolgáló természetből fokozatosan áttérünk a Bella szervezetében lejátszódó folyamatra. Láthatjuk a lány testében áramló, még megmaradt vért, amely kontrasztot alkot a fehér hópelyhekkel. Amikor az átalakulás eszméletlenségéből visszatérve Bella kinyitja a szemét, írisze is vérvörös, eleven, erőt sugárzó. A szobában körbenézve meglátja Edwardot, amint mosolyogva felé nyújtja a kezét. A lány hagyja, hogy szerelme felsegítse, és ezzel belép egy új életbe, ahol végre egyenlő lehet a fiúval.

Noha a történet korábbi részeiben is voltak feszültséggel teli mozzanatok, összetűzések a vámpírok és farkasemberek között, sőt még egy nagy csatajelenet is, Bella, mint törékeny ember kénytelen volt ezeknél az eseményeknél külső szemlélő maradni, és csupán az áldozat szerepe jutott neki. Mivel befogadóként az ő szemén keresztül láttuk a történteket, szintén nem válhattunk igazán részesévé ezeknek a kalandoknak.

Ám az utolsó rész végén lejátszódó csatajelenetnek Bella is aktív részese, sőt kulcsfontosságú szereplője lesz. Edward és családja ezúttal a legnagyobb vámpírklánnal, a Volturikkal kénytelenek farkasszemet nézni. Konfliktusuk egy félreértésből indul ki; Aro és családja azt hiszi, Edward és Bella lánya egy átváltoztatott vámpír, vagyis veszélyt jelent rájuk nézve. Mindez kiváló ürügyet szolgáltat nekik, hogy elinduljanak megbüntetni a „vétkeseket”, akik egy irányíthatatlan lényt teremtettek. A Cullen család tanúkat gyűjt maga köré, akik bizonyítják ártatlanságukat. Bár nem áll szándékukban harcolni, szem előtt tartják az összecsapás lehetőségét is, és elkezdenek felkészülni. A család két tagja, Alice és Jasper azonban váratlanul magára hagyja a többieket. Döntésük okairól csupán feltételezésünk lehet (Aro maga mögött akarja tudni Alice-t, hogy általa rendelkezhessen a jövőbe látás képességével), ezért a feszültség fokozódik. Ám világ különböző tájairól érkező vámpírok feltűnése, akik közül még többen rendelkeznek különleges képességekkel, enyhít a kilátástalan helyzeten, érdekes színt visz a történetbe, és felkelti a befogadók kíváncsiságát. Mire elérkezik a leszámolás pillanata, Bella is valósággal tökélyre fejleszti újonnan felfedezett tehetségét, vagyis azt az adottságát, hogy pajzsként működve képes megóvni önmagát és társait az ellenséges erőktől.

„Mire a hó megmarad”, felsorakozik egymással szemben a két „sereg”; a Volturi klán, amelynek tagjai fekete köpenyükben úgy festenek, mint a halál hírnökei, és a Cullen család, hátuk mögött a tanúk sokszínű csapatával. Az összecsapás a szavak szintjén kezdődik. Hamar tisztázódik a félreértés, és kiderül, hogy a kislány, Renesmee nem egy démoni, újonnan átváltoztatott vámpírgyermek, hanem félig ember. Aro azonban nem áll el a küzdelemtől, azt mondja, a kislányhoz hasonló ismeretlen teremtmények is veszélyesek lehetnek a fajtájukra nézve.

Ezen a ponton ismét feltűnik Alice, és képessége segítségével megmutatja Aronak, mi várna rájuk, és milyen súlyos veszteségeket szenvedne mindkét oldal, ha küzdelemre kerülne a sor. Ezeket a fiktív eseményeket a néző nem elmosódott látomásként érzékeli, hanem ugyanolyan erős, dinamikus képekként, mint amelyekben a valós történések mutatkoznak meg. Már-már azt hisszük a rendező túlságosan is elrugaszkodott a regénytől, és talán kissé becsapva érezzük magunkat, amikor egy hirtelen váltással visszatérünk Alice és Aro kettőséhez. Igazán rafinált volt ez a fajta megoldás, nem csupán váratlansága miatt, hanem mert a rendező képes volt hű maradni az eredeti történethez, ugyanakkor megadta a nézőknek azt az akciót is, amely a tömegfilmek elengedhetetlen kelléke.

A továbbiakban minden úgy zajlik, ahogyan a könyvben is; megjelenik a félvámpír fiú, akire Alice akadt rá Brazíliában, és megcáfolhatatlan bizonyítékkal szolgál arra, hogy a fajtája nem fedi fel a vámpírok létezésének titkát az emberek előtt. A Volturik a szavak és az érvek csatájában alul maradtak a Cullenekkel és tanúikkal szemben, így kénytelenek visszavonulni anélkül, hogy fizikai küzdelemre is sor került volna. A levegőben azonban ott marad a kimondatlan ígéret, hogy találkoznak még.

A záró képsor tökéletes befejezése egy romantikus filmnek; Edward és Bella egymás mellett fekszenek a napsütötte mezőn, és a lány visszavonja a pajzsát, hogy a fiú, akinek különleges tehetsége a gondolatolvasás, láthassa legszebb emlékeit. A film hűen követi az alapjául szolgáló regényt, visszaadja ugyanazokat a felfokozott érzéseket és szenvedélyt. A történet a maga finom, feminin módján közelíti meg a vámpírok világát, és szinte már túlságosan tökéletesnek ábrázolja ezeket a misztikus teremtményeket. A szépségnek ez a fajta túlzott előtérbe helyezése azonban már átcsap a giccs kategóriájába, és kissé hamisnak tűnik. Eltitkolja a befogadó elől a vámpírlét szennyes, visszataszító vagy sötét momentumait. Ilyen például az emberéletek kioltása miatti öngyűlölet (a Twilight Sagában szereplő Cullen család kizárólag állati vérrel táplálkozik), a vérszomjjal való folyamatos küzdelem vagy az öröklét ép elmével való feldolgozásának nehézsége. Mindezek sokkal erőteljesebben, nyers őszinteséggel kerülnek ábrázolásra például Anne Rice Interjú a vámpírral című regényében, amelyet szintén megfilmesítettek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Twilight Saga teljes egészében rossz lenne. Vámpíros történetként valóbban kissé vérszegény és nem igazán karakteres, romantikus regényként azonban tökéletesen megállja a helyét.   

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.