Főoldal » Imhotep, a múmia I.

Imhotep, a múmia I.

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

     A legismertebb múmiafilmek rettegett alakja mégsem egy bosszúszomjas uralkodó, hanem egy másik valóságos történelmi személyről, Imhotepről mintázott lény, aki Ré isten főpapja, Dzsószer fáraó (III. dinasztia, i. e. XXIII. század) tanácsosa volt, azontúl kiváló mérnök, építész és orvos is. Imhotep tervezte Dzsószer fáraó lépcsőspiramisát, az óegyiptomi hagyomány pedig neki tulajdonította a papírusztekercs készítését, és őt tartják az Edwin Smith-papíruszon (1) olvasható legrégebbi orvosi feljegyzés szerzőjének, amely 48 esettanulmányt tartalmaz. Imhotep személyét már életében nagy tisztelet övezte, amelyet nem csak a róla készült ábrázolások, de az isteni származását alátámasztó mítoszok is megerősítenek. I. e. az első évezred kezdetén a gyógyítás isteneként tisztelték.

Halála pontos körülményeiről azonban semmit sem tudunk, és a régészek mindeddig még nem bukkantak a sírjára. Talán éppen ez ihlette meg az utókort, és így lett Imhotepből, a gyógyítóból, egy tiltott szerelem révén Imhotep, az elátkozott.

 

Boris Karloff: a Frankenstein-múmia

Az első beszélő múmiafilm csak 1932-ben született meg, és Boris Karloffhoz fűződik, aki az 1931-ben bemutatott Frankenstein címszerepével írta be magát a horrorfilmek történetébe. A filmben szereplő, doktor Mullert megformáló, Edward Van Sloan neve ma már kevésbé ismert, pedig az 1931-ben bemutatott Dracula, majd az 1936-os Dracula’s Daughter (Dracula lánya) című filmekben ő játszotta Van Helsing professzort, és feltűnt a Karloff-féle Frankensteinben is. A rendező, Karl W. Freund szintén szerepel a 1931-es Dracula stáblistáján.

A Karloff által megformált Imhotep merev, darabos mozgású, mintha Frankenstein szörnyének különösen visszafogott, kevésbé ösztönös változata lenne. A karakter egyértelműen Karloff fizikai megjelenésére épül, amelyet a lassú beszéd és mozgás tesz igazán misztikussá, pszichés erejét pedig a másokra gyakorolt hatása révén tapasztaljuk meg. Imhotep ebben a filmben valóban egy halott, akit felébresztettek évezredes álmából, és egyedül szerelme Anheszenamon jelenléte lehel a figurába némi életet. Van Sloan szerepe, doktor Muller, igencsak hasonlít a Draculában játszott Van Helsinghez. Bölcs öregember, aki már a történet kezdetén figyelmeztet a közelgő veszélyre, ugyanakkor aktívan részt vesz a múmia elleni „hadjáratban”. A főhősnő a kordivatnak megfelelő passzív karakter, hatalmas, ábrándozó tekintettel mereng a múlton, azonnal aláveti magát Imhotep akaratának, de a végső, drámai pillanatban – mielőtt feláldoznák –, összeszedi minden erejét, hogy Ízisz istennőt hívja segítségül. A cselekmény lezárása misztikus, a „deus ex machina” (2) elvére épül: Imhoteppel Ízisz életre kelt szobra végez. A hősszerelmes férfi karaktere amolyan fegyverhordozó Muller mellett, akit csak úgy sodornak magukkal az események.

            Mai szemmel a film cselekménye kissé ráérősen döcög a végkifejlet felé, de ez semmiképpen sem tekinthető hibának, kell azonban némi idő, amíg a néző hozzászokik ehhez a tempóhoz. Végezetül egy sajátos megoldásra hívnám fel a figyelmet, a jelenet, amelyben Imhotep megmutatja múltban lejátszódott eseményeket Helen Grosvenornak (Anheszenamon reinkarnációja) a némafilmek dramaturgiáját idézi, hogy a cselekmény két idősíkját ily módon is elkülönítse egymástól. Ez a jelenet, és még sok más elem a filmből később feltűnik a 1999-es és 2001-es változatban is, igaz, alaposan átdolgozott formában.

 

Christopher Lee: a gólem-múmia története (3)

A főpap új köntösbe öltözött az 1959-ben bemutatott múmiafilmben, amelyben Chistopher Lee formálta meg a címszerepet. Az angol származású színészről érdemes tudni, hogy eljátszotta már Frankenstein szörnyetegét, a múmiát és több ízben Drakula grófot is, ezzel egyedülálló rekordot állított fel a legtöbb szörnyalak életre keltése kategóriában. A film másik főszerepét, John Banninget, Peter Cushing alakította, aki több filmben szerepelt együtt Christopher Lee-vel, amelyekkel, akárcsak a számos horrorfilmet készítő rendező, Terence Fisher nevével, a későbbiekben még találkozunk.

Főhősünket ezúttal ugyan nem Imhotepnek, hanem Karisznak hívják, de ókori története kísértetiesen hasonlít az 1932-es filmben látottakhoz, bár maga a „jelenben” játszódó cselekmény számos változáson ment keresztül. Míg az 1932-es film két ellenpólusa Imhotep és doktor Muller, ebben a filmben három fontos karakterünk van: a rejtély felgöngyölítő Banning, a múmiát életre keltő Mehmed bég és maga Karisz. Banning figurája racionális, elemző elme, és bár kezdetben elutasítja azt a képtelenséget, hogy egy múmia életre kelhet, miután szembetalálkozik Karisszal, kénytelen elfogadni, hogy tévedett, és végül saját nyomozásba kezd, hogy megértse a körülötte zajló rejtélyes eseményeket. Mehmed a film igazán negatív pólusa, vallási fanatikus, őrült, és az ősi hit védelmében kelti életre a hercegnő őrzésére kárhoztatott Kariszt, akit a papírusztekercsen található szentszövegek segítségével irányít. Karisz, a főpap, a múltban játszódó jelentben inkább tűnik kétségbeesett szerelmesnek, mint gonosz figurának, de Mehmed parancsait követve gyilkolni kényszerül – ebben egyedül Banning felesége Isabel képes megállítani, aki pontosan úgy néz ki, mint Ananka hercegnő, a főpap által titkon imádott nő. Az életre keltett Karisz nem beszél – mivel a nyelvét annak idején kivágták –, engedelmesen követi Mehmed parancsait, kivéve, amikor a férfi felszólítja, hogy ölje meg Isabel-Anankát. Akkor azonban a múmia parancsolója ellen fordul, mert a nőben továbbra is szerelmét látja, és legvégül ez a gyengeség okozza majd a vesztét.

Christopher Lee drámai tehetsége az óegyiptomi smink és a múmiajelmez ellenére is azonnal kitűnik, bár ez utóbbiban egyedül a tekintetével képes kommunikálni, azt viszont mesterien. Jellegzetes orgánuma az ókorban játszódó jelenetben is azonnal felismerhető. Peter Cushing egy Sherlock Holmeshoz hasonló karaktert jelenít meg, amely talán az egyik legismertebb szerepe is.

Az 1959-ben készült múmiafilm azonban dinamikus, jól megszerkesztett és izgalmas, bár sokkal inkább egy detektívtörténet hangulatát árasztja, és ma már kevésbé tűnik horrorisztikusnak.

 

Következik: Imhotep, a múmia II. (Arnold Vosloo)

 

A kép forrása:

http://cinemademerde.com/Mummy_59.shtml

 

Felhasznált irodalom:

http://en.wikipedia.org/wiki/Imhotep (utolsó megnyitás: 2012. 06. 01.)

(1) http://www.touregypt.net/edwinsmithsurgical.htm (utolsó megnyitás: 2012. 06. 01.)

(2) Deus ex machina, vagyis isten a gépezetből, az ókori eposzokban megjelenő és azóta is gyakran alkalmazott dramaturgiai megoldás: a konfliktust egy istenség közbeavatkozása oldja meg.

(3) Gólem a héber mitológiában szereplő agyagból gyúrt, majd életre keltett lény, szolga, aki mesterének engedelmeskedik.

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.