Főoldal » Múzeumandragógia

Múzeumandragógia

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

A múzeumok nagy száma és sokszínűsége magyarázhatja azt, hogy nincs egységes modell a múzeumandragógiára. Ennek ellenére mit jelent a múzeumandragógia?

A társadalom egyre heterogénebb rétegei jutnak el a múzeumokba, így tudás és ismeretszintjük is különböző. Fontos, hogy törekedjünk egy tárlat vagy egy kiállítás rendezésénél, rendezvény szervezésénél, hogy a hozzájuk kapcsolódó szervezett vezetések, katalógusok, programok egyre koncentráltabb információkat tartalmazzanak. Egy-egy látogatás a konkrét információ, tudáselem helyett élmény, személyes reflexió lesz. A főszerepet az ő viszonyulásaik a látottakhoz játsszák. Ezt nevezi a szakirodalom élmény-alapú múzeumnak.

A felnőttoktatás–felnőttképzés–felnőttnevelés elmélet és gyakorlat fejlődéstörténetében hazai múzeumi nézőpontból három nemzetközi jelentőségű stációt emelünk ki:

1. az ENSZ által létrehozott első jelentős Felnőttoktatási Konferencián (Montrealban) jelent meg a permanens nevelés/oktatás témája, amely a skandináv hármas rendszerhez: a felnőttoktatás–tanítás–tanulás, a nem formális tanulás egyenjogúsága koncepcióhoz tért vissza;

2. a felnőttkori tanulást az emberi jogok közé emelték a Faure-jelentés 1972. évi dokumentuma alapján;

3. a tanulás különböző formáinak (formális–non-formális–informális) meghatározásában és elismerésében jelentős szerepet játszott az Európai Bizottság 2001-ben kiadott „Memorandum az életen át tartó tanulásról” című dokumentuma.

Magyarországon a fent jelzett történelmi időkben elképzelhetetlen lett volna, hogy az elhatározott montreali-elvek a kultúra területén érvényesülhessenek, mert az 1970-es évek hazai művelődéspolitikai rendszerének filozófiai lényege az elhíresült 3T elvű kulturális taktika volt.

Számos problémát jelentett, hogy az 1970-es évek oktatáspolitikai elve az volt, hogy a tanulás, a művelődés kizárólag az oktatási rendszerhez kapcsolódhat, a közművelődési-kultúraközvetítő intézmények pedig egyoldalúan kezelték a tudományos, ismeretterjesztő tudásközvetítés gyakorlatát, s ennek nem létezett permanens szisztémája.

A rendszerváltás után a demokratikusan felépülő hazai társadalmi keretek között immár a muzeális jellegű hálózatban is megjelentek. Ez azt jelentette, hogy előtérbe kerültek a progresszív törekvésű múzeumi kultúraközvetítési metodikák, ezáltal a múzeumpedagógiai tevékenységet, később pedig a múzeumandragógia (a felnőttoktatás–felnőttképzés–felnőttnevelés) feladatait is felvállalták a permanens neveléshez és oktatáshoz kapcsolódó folyamatok. Az élethosszig tartó tanulás fontosságát pedig a múzeumok is felismerték.

Az OECD felmérésnek köszönhetően választ kaptunk arra is, hogy az utóbbi években jelentős koncepcióváltás következett be a felnőttek tanulásának megítélésében. A felnőttoktatás fogalmát ugyanis felváltotta a felnőttkori tanulás fogalma, amely sokkal szisztematikusabb felnőtt-centrikusságot szemléltet.

Alapvető értelemben formális–non-formális–informális tanulásról beszélhetünk, amely közismert a múzeumi kultúraközvetítők körében, de a rendszer szerves része a személyes (és az ugyanebbe a kategóriába sorolható szociális és rekreációs) tanulás is.

Az egész életen át tartó tanulás központi szerepet tölt be a tudástársadalom létrehozásában, és hozzájárul ahhoz, hogy mindenki egyenlő mértékben részesüljön a tudástársadalom társadalmi és gazdasági előnyeiből. Ezért az Európai Unió előirányozta, hogy 2006-ra minden tagállam dolgozza ki a nemzeti egész életen át tartó tanulás stratégiáját. Magyarországon is elkészült a stratégia, amelyet a kormány 2005 szeptemberében fogadott el. Az életen át tartó tanulás szerepel a Nemzeti Fejlesztési Tervben is.

A magyarországi múzeumok rájöttek arra, hogy a tanulásközvetítés széleskörű társadalmi feladat, de még mindig nagy a múzeumok bizonytalansága a tanulási, képzési funkciók gyakorlásában.

A múzeumandragógia a múzeumok, a muzeális jellegű intézmények, civil közösségek, a kulturális örökség védelmével, őrzésével megbízott szervezetek felnőttképzési, felnőttoktatási, felnőttnevelési tevékenységének lehetőségeit, feltételeit vizsgálja, valamint azokat a törvényszerűségeket igyekszik feltárni, amelyek intézményes vagy intézményen kívüli múzeumi keretek között hatékonyabbá tehetik a felnőtt egyének, a felnőtt közösségek számára „az élet teljes körére kiterjedő” tanulási, öntanulási, képzési, önképzési, személyiségfejlesztési eredményeit.

Kurta Mihály szerint pedig: „A múzeumandragógia egyoldalú kritikának tartja azt a sugallatot, hogy a média kizárólagosan felelőse és okozója a felnőttek körében terjedő modern elbutulási folyamatoknak, a szervesen hozzákapcsolódó értékválság felgyorsulásának.

Megállapítható a múzeumandragógia közösségfejlesztő célja:

– a múzeumi rendszer komplex adottságára építve valósíthatja meg azokat a célkitűzéseket, amelyek javíthatják az emberi tudáselsajátítás minőségét;

– a múzeumok alkalmasak arra, hogy más intézményekkel együtt autentikus választ adjon a kultúrák, a vallások, a civilizációk közötti konfliktusok megoldására;

– a múzeumok vállalt feladataikkal hozzájárulhatnak ahhoz, hogy csökkenjenek az előítéletek, az emberek tiszteljék más vallások, más kultúrák, más civilizációk értékeit és hagyományait;

– a tudatosabb emberi cselekvés lehetőséget teremthet a modern elbutulási folyamatok negatív tendenciájának megállításában;

– segíteni a felnőtt embert, a felnőtt közösséget a múzeumban biztosított tanulási helyszínen abban, hogy az egész életen át történő tanulást gyakorolhassa;

– segíti a felnőtt embert, a felnőtt közösséget a múzeumban felhalmozott tudásbázis megismerésében, megértésében;

– segíti abban, hogy a múzeumi érdeklődő, a közönség, a látogató megismerhesse az emberiség sokféle tudását, a világnézetet is tükröző más kultúrák tanításait.

Összefoglalva: a múzeumandragógia a múzeumi felnőttképzés, felnőttoktatás, felnőttnevelés kérdései mellett vállalt új feladatának tekinti a felnőttek között keletkező konfliktusok kezelését.”

A múzeumandragógia módszertana a felnőtt korosztályon belül is figyelembe veszi az életkori sajátosságokat, ezért a tudásközvetítés a különböző tudományterületek egymásra épülését feltételezi. Fontos az önkéntesség, önaktivitás, a résztvevők ezzel kapcsolatos felfokozott tanulási motiváltsága, a tanulás vezetővel kialakított kapcsolat, hiszen az erre épülő együttműködés nagyon fontos a siker érdekében.

A múzeumandragógia a felnőttnevelés fő területeit tekintve az alábbiak:

– az általános irányú felnőttnevelés szakághoz tartozó: központja a Múzeumok Mindenkinek Program Múzeumi Oktatási és Képzési Központja (rövidítve: MOKK) Szentendrén, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum területén, melynek legfőbb küldetése „a hazai múzeumok megújításának és megújulásának támogatása módszertani fejlesztések, képzések megvalósításával, koordinátori hálózat működtetésével, szakmai tanácsadással a korszerű kiállítások, látogató- és iskolabarát környezet, élménygazdag, szórakoztatva oktató programok és magas szintű szolgáltatások megvalósítása érdekében.”;

– szakirányú andragógiai-felnőttnevelési szakághoz tartozó: a MOKK – és valamennyi magyar múzeum e kategóriába sorolható (kiemelten az országosak). Fő tartalma az alap és általános műveltségre épülő, szakmai képzés iskolarendszerű, távoktatási és tanfolyami formái, illetve magántanulási, önművelési forma;

– közéleti-közösségi, állampolgári andragógia szakághoz tartozó: gyakorlásában valamennyi múzeum részt vehet, mert az alkotó közösségi, embernevelési programok kialakítása többségében nyitott nevelési keretekben, államilag érvényes diploma nyújtása nélkül is gyakorolható.

Nagy Andor József Médiaandragógia című könyve alapján a következő felnőttségre jellemző jegyeket sorolja fel (elsősorban médiaandragógia szempontból):

– biológiai, fiziológiai túlméretezettség jellemzi;

– céltudatos, előrelátó, érdek által vezérelt;

– diszkrét;

– elégedett saját korával;

– élettapasztalatokkal rendelkezik, amire büszkék, hiszen az is sajátja;

– érdeklődő a közügyek iránt;

– gyakorlott a döntésben;

– intézkedéshez szokott;

– képes arra, hogy optimális erőkifejtéssel dolgozzon, tanuljon és művelődjön;

– kialakult világnézete van;

– másokról képes gondoskodni;

– önálló ember;

– praktikus természetű;

– szemérmes a művelődésben, ragaszkodik a kimondott szóhoz.

Durkó Mátyás szerint a felnőttek a művelődés szempontjából pozitív és negatív tulajdonságokkal rendelkeznek, melyek a következők:

Előnyt jelentő sajátosságok:

– az elért művelődési-nevelési eredményt képes beépíteni, tartósítani személyiségébe;

– erős a társadalmi és a szubjektív művelődési motiváltsága, tudatossága;

– gazdag a valóságismerete, élettapasztalata;

– jellemzője az erősebb kitartás, cselekvési edzettség, fegyelmezettség;

– nagyobb a felelősségtudata;

– nagyobb fokú a társadalmi adaptációs képessége és a környezet-átalakítási szükséglettel rendelkezik;

– pozitívabb intellektuális és gondolkodásképessége van;

– reális az önértékelése;

– reális jövőépítési, egyéni élettervvel rendelkezik.

Hátrányt jelentő sajátosságok:

– a napi munka után elfárad, kevesebb az energiája utána;

– a negatív élmények alapján rossz szokások alakulhatnak ki benne;

– a fogékony képességek gyengülnek, romlanak;

– jellemzője a nagyobb fokú érzékenység, szégyenérzet, gátlásosság;

– nagyobb mérvű a lekötöttsége, ezért kevesebb a szabad ideje;

– személyisége alakulása során az értékek ellentmondásosan jelennek meg.

A múzeumandragógia fogalma mellett a múzeumi mediáció fogalma is megjelent, amelynek elvei és gyakorlata szerint a múzeumoknak, mint kultúraközvetítő intézményeknek, a helyi közösségek szervezésében kell elsősorban fellépni. A mediátor egyik lényeges feladata, hogy közvetítsen a múzeum és a befogadó között.

A hazai múzeumok számára fontos kiút lehet, ha a felnőttek számára kurzusokat, képzéseket és olyan szabadidős programokat szerveznek, melyek a szabadidős programok kínálatában kívánatosak lehetnek.

Megemlítendő, hogy mivel a szolgáltatást emberek nyújtják, és emberek veszik igénybe, az emberi tőke, azaz a múzeumi alkalmazottak kompetenciáinak bővítése elengedhetetlen. Legyen szó akár a kommunikációs, akár a pedagógia, andragógia vagy pszichológia tárgyához kötődő ismeretekről és kompetenciákról.

A múzeumandragógia nem csak a múzeum és látogató közötti viszonyról szól, hanem a múzeumokban dolgozó közművelődési szakemberek, múzeumpedagógusok továbbképzéséről is szól. A múzeumi mediációval (közvetítéssel) foglalkozó szakemberek kompetenciáinak meghatározására már több szakmai fórum keretében kísérlet történt (elsősorban az Amerikai Egyesült Államokban), azonban ezek csak a múzeumpedagógiai tevékenységgel voltak kapcsolatosak.

A múzeumban dolgozó, vagy a jövőben ott elhelyezkedni kívánó szakemberek számára speciális, a múzeumokra és azok új feladataira vonatkozó, valamint a megváltozott társadalmi, kulturális környezethez alkalmazkodó, versenyképes kompetenciák megszerzése nagyon lényeges. Egyrészt bővíteni kell a múzeumok szolgáltatási körét a versenytársakkal való sikeres fellépés érdekében. Másrészt ki kell dolgozni egy belső marketing stratégiát, mert ez elősegítheti a múzeumi munkatársak intézményi célokkal való teljesebb azonosulását, ugyanis régi igazság, hogy sikeres a szervezet hosszú távon, ha elégedettek az alkalmazottak (főleg mert a múzeum egy kulturális szolgáltató intézmény). A feladatok közé tartozik még a kultúraközvetítés, a falai között őrzött tárgyak minél szélesebb kör számára való bemutatása: a tudás közvetítése.

A múzeumi program megítélését nagyban meghatározza a mediátor személyisége, tevékenysége, az, hogy az adott tárlatot miként interpretálja, vagyis mutatja be. Nagy szerepe van még a múzeumokkal kapcsolatos attitűdök formálásában, hiszen az attitűdök pozitívvá formálása elengedhetetlen ahhoz, hogy minél több múzeumlátogató/-szerető felnőtt legyen. Hiába van egy múzeumnak fantasztikus gazdag gyűjteménye, ha „azt nem képes továbbítani a társadalom a felé, akkor nem tudja betölteni azt a szerepét, amelyre pedig alakulásától kezdve hivatott, azaz a kultúraközvetítést”.

Források:

Pató Mária: „Új típusú múzeumi találkozások”. Változó igények – változó múzeum(ok).

http://www.hermuz.hu/muzeumandragogia/adatok/publikaciok/konferenciak/muzandr_20090511/valtozo_ig_valtozo_muz.pdf; (2010. 09. 24.) 151–152.

Németh Balázs: A lifelong learning-koncepció történeti gyökerei. http://feek.pte.hu/feek/feek/index.php?ulink=593; (2011. 02. 04.)

Budai Ágnes (2000/2011): Az egész életen át tartó tanulás.

http://www.oki.hu/printerFriendly.php?tipus=cikk&kod=2000-11-eu-Budai-Egesz; (2011. 02. 04.)

Memorandum az egész életen át tartó tanulásról. ftp://ftp.oki.hu/eu/memorandum.pdf; (2010. 08. 24.) 7–8.

Kósa László (2002, szerk.): Magyar művelődéstörténet. Osiris Kiadó, Budapest. 493–497. 497–503.

OECD: Organisation Economic for Cooperation and Development (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet )

Mihály Ildikó (2003): Felnőttek tanulása – az elméleti és gyakorlati tapasztalatok. Új Pedagógiai Szemle, 6. 9. sz. 121–132.

A Magyar Köztársaság kormányának stratégiája az egész életen át tartó tanulásról (2005 szeptember).

http://klaszterek.tpf.hu/upload/docs/CBI_NLLS/lll_strategia_kormany_050921.pdf; (2010. 11. 23.)

Kurta Mihály (2010): Múzeumandragógia és múzeummediáció. Innovációs törekvések a múzeumi kultúraközvetítésben. 23.. In: Káldy Mária, Kriston Vízi József, Kurta Mihály és Szabó József (szerk.): Múzeumandragógia 1. Az I. Országos Múzeumandragógiai Konferencia válogatott anyaga. A Magyar Nyelv Múzeuma, Széphalom, 2009. május 11–12., Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumi Igazgatóság és a Szabadtéri Néprajzi Múzeum kiadja, Miskolc – Szentendre. 23–54.

Múzeumok Mindenkinek Program – Múzeumi Oktatási és Képzési Központ leporellója. 2.

Múzeumandragógia. Paradigmaváltás a múzeumi kultúraközvetítésben.

http://www.hermuz.hu/muzeumandragogia/adatok/publikaciok/paradigmavaltas.pdf; (2010. 09. 24.) 6.

Nagy Andor József (2005): Médiaandragógia. A médiumok vélt és valós szerepe, lehetőségei a felnőtt személyiség alakulásában. Urbis Könyvkiadó, Budapest. 33–39. 40.

Szabó József: A múzeumok új kihívása: a múzeumandragógia.

http://www.hermuz.hu/muzeumandragogia/adatok/publikaciok/konferenciak/muzandr_20090511/szabojozsef.pdf; (2010. 11. 14.) 92.

Koltai Dénes és Koltai Zsuzsa: Felnőttoktatás és múzeumi képzés.

http://www.hermuz.hu/muzeumandragogia/adatok/publikaciok/tanulmanyok/koltai.pdf; (2010. 09. 25.) 3–6.

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.