Főoldal » Nicole Kidman a különc

Nicole Kidman a különc

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

A színésznő karrierje – még ha nem is gondolnánk – 30 éve tart. A mai napig remek formában van, és folyamatosan forgat. Stoker című filmje igazi különlegesség. Sokan nem értik, sokan hülyeségnek tartják, én mégis azt mondom, hogy tökéletes képet ad pályájáról. Ennek örömére úgy döntöttem, hogy áttekintem a művésznő eddigi munkásságát, jót és rosszat is elmondva. Karrierje elején főleg kalandfilmeket (Ausztrál expressz) vagy thrillereket (Halálos nyugalom) forgatott. Ezekben a mozikban még nem tudta igazán kibontakoztatni színészi kvalitásait. A 20-as éveiben nem is volt igazán kiemelkedő filmje, sőt voltak olyanok, amikre jobb nem is emlékezni (Mindörökké Batman). Természetesen ezeknél sem Kidman játékával volt a gond, egyszerűen csak többnyire nem túlzottan jó filmekben vállalt szerepet. Ugyanakkor kiemelném az 1988-ban forgatott Halálos nyugalmat, amiben a színésznő egy gyászából felépülő anyát alakít, aki egy autóbalesetben vesztette el kisfiát. A pár, hogy feldolgozza a tragédiát hajóra szál, és útközben egy hajótörést szenvedett hajóból egy fiatalembert mentenek ki, akiről később kiderül, hogy veszélyes gyilkos. Kidman tehetsége már ebben a filmben megcsillant, zseniálisan hozta az összeomlott, de ugyanakkor erős nő karakterét. Ebből az időszakból még az Életem és a Bűvölet című filmeket érdemes megemlíteni, azonban az igazi nagy áttörést az 1995-ben forgatott Majd megdöglik érte című film hozta, amiért meg is kapta a Golden Globe-díjat. Kidman itt egy a karrierje érdekében mindenre elszánt riporternőt alakít, aki megszállottan küzd azért, hogy híres riporter váljék belőle. Gus Van Sant filmje egy igazi fricska arról, hogy a média által vezérelt világban milyen őrült emberek élnek, akiket teljesen a hatásuk alá kerít ez a csillogással teli, hazug világ. Kidman zseniálisan hozza az infantilis időjárás bemondó szerepét, akinek minden gondolatát leköti, hogy miként tudna a csúcsra törni. A mai napig ezt tartom a színésznő legjobb alakításának. Ha Kidman ezt a mozit akkor forgatja, mikor már az A-listás sztárok ligájába tartozik, akkor véleményem szerint ezért kapott volna Oscart és nem az Órákért.   Ezután következett ismét pár jelentéktelenebb szerep (Peacemaker, A felforgató, Átkozott boszorkák), majd 1999-ben jött a Stanley Kubrick által forgatott Tágra zárt szemek, amiben férjével, Tom Cruisevel együtt egy olyan házaspárt alakítanak, akiknek megromlott a kapcsolatuk. Bár a film nem lett kasszasiker, ismét egy olyan szerep volt a színésznő karrierjében, amiben megmutathatta a tehetségét. Ezután pedig sorra jöttek a sikerek. Kidman ezekben az években volt a karrierje csúcsán. A 2001-es Moulin Rougeban tündökölt Satine szerepében és még azt is bebizonyította, hogy énekelni is tud. A más világ című misztikus thriller pedig egy igazi színfolt volt a filmjei között, ahol egy olyan édesanyát alakít, akinek gyermekei allergiásak a napfényre, ezért elsötétített szobákban élik az életüket, és ha még ez sem lenne elég, szellemek járják a házat. A filmet úgy jellemezném, mint a művészi Hatodik érzék. Nem sokkal ezután megkapta az Oscart Az órák című drámáért, ahol Virginia Woolf írónőt alakította. Sokan kérdőjelezték meg Kidman alakítását, és a rossznyelvek szerint inkább kapta a díjat eddigi alakításai összegzéseként, mintsem azért, mert Az órákban annyira kiemelkedően játszott volna. 2003-ban leforgatta a Dogville című filmet, Lars Von Trier rendezésében. Talán ezt lehetne a legrendhagyóbb alakításának tekinteni. A film egy szinte üres térben játszódik, ahol kizárólag a színészek alakítására lehet koncentrálni. A színésznő itt egy gengszter lányát alakítja, aki elmenekül a családjától és egy kisvárosban találja magát. Itt aztán megismerkedik a lakókkal, akik eleinte kedvesen fogadják, de később kihasználják a jóhiszeműségét. A film a színésznő talán leginkább embert próbálóbb szerepe volt, és később már nem is dolgozott együtt a rendezővel, pedig az a Dogvillet egy trilógia első darabjának szánta Trier. Ezután egy kosztümös filmet forgatott, a Hideghegyet, ami bár nem volt kimagaslóan nagy siker, voltaképpen nem egy rossz film. Sajnos a Hideghegy után kezdődött meg Kidman mélyrepülése. Olyan filmekben (Nyílt seb, A tolmács, Stepfordi feleségek) vállalt szerepet, amik sorra megbuktak. Természetesen egyik filmben sem a színészi alakításával volt probléma, egyszerűen rossz filmekben vállalt szerepet. Annak ellenére, hogy hosszú ideig nem volt olyan mozija, ami igazi kasszasiker lett volna, továbbra is rendületlenül vállalt független filmekben szerepet. 2004-ben a Születés című misztikus drámában, 2006-ban a szinte képtelenségnek számító A szépség és a szőr – Diane Arbus képzeletbeli portréjában, majd 2007-ben Margot az esküvőjében.  Ezután jött ismét egy nagy epikus mű, az Ausztrália, ami valamiért mégsem működött, majd a Moulin Rouge után ismét dalra fakadt Rob Marhall filmjében, a Kilencben. 2010-ben egy kis költségvetésű független filmben, az Engedd el!-ben vállalt szerepet, ahol ismét olyan édesanyát alakít, aki elveszti gyermekét. A film középpontjában a házaspár mindkét tagjának gyásza áll, illetve az, hogy miként reagálnak, az őket ért veszteségre. Kidman zseniális ebben a szerepben. Végre ismét egy olyan szerepet talált, ahol ki tudja bontakoztatni tehetségét, azokat a plusz tartalmakat, amik mindig is benne voltak, és amitől igazi nagy színésznő. Ezután jött ismét két megmagyarázhatatlan szerep. A Kellékfeleség és a Túszjátszma. Elképzelésem sincs, hogy egy ilyen kaliberű színésznő hogyan választhat ilyen ócska szerepeket. Az utolsó két évben azonban jóvátette bűnét. Ismét brillírozott (már nem a mozi pénztáraknál) a kritikusok körében. 2012-ben Az újságos fiú című filmben vedlik át ócska szajhává, idén pedig a Stoker című filmben játszik kegyetlennek tűnő édesanyát, aki férje halála után szinte azonnal beleszerelmesedik férje rég nem látott öccsébe, amit lánya nem igazán néz jó szemmel. Összegezve eddigi alakításait, pályájára jellemző, hogy sok esetben érdekesen választ szerepeket. Sajnos vagy nem sajnos, de a színésznő eddigi pályájának szerepeit három csoportba lehet sorolni. A sikeres filmek (Moulin Rouge, Az órák), a pocsék választások, (Nyílt seb, Földre szállt boszorkány, Kellékfeleség, Túszjátszma) és a különös választások (Születés, Dogville, Engedd el, Margot az esküvőn, Az újságos fiú, Stoker). Ha a függöny mögé nézünk, akkor átlátunk a szitán. Nicole Kidman egy olyan amerikai A-listás sztár, aki igenis mer kockáztatni és mer olyan szerepeket választani, amik szinte tuti nem lesznek igazi kasszasikerek, viszont igazi csemegék, igazi különc választások.

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.