Főoldal » Szárazon

Szárazon

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Ha nem is beszélünk róla, az alkoholizmus korunk egyik legnagyobb problémája. Egyre több fiatal menekül ebbe a “megoldásba” csakhogy ne kelljen szembenézniük az élet nehézségeivel. Kate és Charlie fiatal házaspár, akik a teljesen hétköznapi, szürke kis életüket élik egymás mellett, szeretetben. Életüket azzal dobják fel, hogy minden este leisszák magukat, egészen az öntudatlanságig. Viccesebbnél vicesebb szituációkba keverednek, nagyokat röhögnek, és jól érzik magukat. Legalább is azt hiszik. Kate azonban egyre gyakrabban keveredik olyan szituációkba, melyek szép lassan rádöbbentik, hogy ez nem mehet így tovább. Tanítónőként egyik reggel szó szerint az osztályterem közepére hány, és magyarázatként azt hazudja a gyerekeknek, hogy kisbabát vár. Már ez is éppen elég cikis lenne, de nem sokkal ezután, két alkalommal is olyan részegre issza magát, hogy másnap reggel öntudatlanul eszmél arra, hogy nem a pihi-puha ágyikójában ébredt, hanem valahol a szabad ég alatt. Egy nap úgy dönt, hogy ez nem mehet így tovább és egy kollégájának köszönhetően elkezd egy anoním csoportba járni. James Ponsoldt filmje szép gördülékenyen halad előre. A film egyértelműen Kate karakterére épít, hiszen az ő “jellemfejlődésének” lehetünk tanúi. Mary Elizabeth Winstead zseniális hozza az alkoholista Kate-et. Ami pedig igazán tetszett a karakterben, hogy nem dramatizálja túl a dolgokat. Könnyen elfogadja, hogy ő márpedig egy alkoholista és nem küzd ez ellen. A film egyértelmű tanulsága pedig az, hogy egy kapcsolat nem feltétlenül élhet túl egy ilyen súlyos akadályt. Hiszen, amíg mindketten az alkohol mámorába burkolózva töltötték a mindennapjaikat, addig ugyanúgy látták a világot. Mikor azonban Kate a józanságot választja, már nem tud férjével együtt élni, hiszen onnantól kezdve megszűnik az a közös pont, ami a leginkább összekötötte őket. A Szárazont egy csöppet sem tartom vidám alkotásnak, uyanakkor egy igazán megindító és hiteles film. Már a film látványvilága, a szereplők ruháinak kiválasztása, a ház amiben élnek, mind olyan, mintha egy szürke fátyolon keresztül néznénk őket. És bár nagy targédia nem történik, mégis olyan szomorú mindezt látni. Hiszen ahogy Kate is fogalmazott, a szomorú és szürke valóság semmivel sem jobb, mint a alkoholmámorban eltöltött idő. Kate azonban mégis úgy dönt, hogy jobb a szürke hétköznapokban élni, még akkor is, ha a valóság sokszor fájdalmasabb, mint hittük.    

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.