Főoldal » A betegség diagnózisának elfogadása

A betegség diagnózisának elfogadása

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Éjszaka. Sötét. Csend. Hirtelen ébredés. Izzadás, gyomorideg, forgolódás, álmatlanság. AZ első gondolat, ami eszünkbe jut, hogy beteg a gyermekünk. Beteg!! Halljuk az orvos megsemmisítő szavait. Halljuk és újra halljuk, és nem tudunk tőle szabadulni. Legszívesebben ott az éjszaka közepén elrohannánk, futnánk ki a világból, menekülnénk a megoldhatatlannak látszó probléma elől. Nem  érdekelne minket, hogy mit mondanak az emberek, csak valahol messze innen kezdhessük újra az életünket. Újra, ennél kevesebb gonddal.

Nem hiszem, hogy  a beteg gyereket nevelő szülők soha ne érezték volna ezt a fenti érzést. Hogy hányszor ismétlődik meg a fenti éjszakai jelenet az személyfüggő. Hányszor és milyen súlyos gondolatok lepnek meg minket az részben kiszámíthatatlan.

A feldolgozásnak egyik legjobb módja a kibeszélés. HA valami nagyon bánt minket, a férjemmel képesek vagyunk hetekig arról beszélgetni, egészen addig, míg a témát fel nem dolgozzuk. Ez az egymásra odafigyelés egyrészt nagyon összeköt, másrészt pedig segít abban, hogy könnyebben átvészeljük a krízishelyzeteket.

A beteg gyermek esetében azonban tudomásul kell vennünk, hogy nemcsak a hírt kell feldolgoznunk. Nemcsak azt nehéz elfogadni, hogy nem egészséges a gyermekünk. Azt gondolom más ez, mint egy gyász, vagy egy esetleges kudarc élménye. Egy iskolai bukás, egy meg nem kapott állás, egy csalódás a barátnak hitt valakiben, sőt még a gyász is egyszeri feldolgozást igényel. Amint az ember elfogadja új helyzetét képes továbblépni. A beteg gyermek esetében azonban más a helyzet. Itt, ahogy a betegség halad előre minden negatív eredményt újra és újra fel kell dolgozni. Valljuk be őszintén mindenki reménykedik. Mindenki próbálja elhitetni magával, hogy van gyógyulás, van kiút, van még teljes élet a gyermek számára. Sőt a legtöbb esetben a barátok, a környezet sem talál mást csak ehhez hasonló szavakat: „ma már annyiféle gyógymód létezik”; „ olyan gyorsan fejlődik az orvostudomány” és a legrosszabb: „majd kinövi!”. Mivel nem tudnak igazi vigasztaló szavakat mondani csak az a lehetőségük marad, hogy esetleg hiú reményeket ébresztenek bennünk. Amikor azonban megkapjuk az újabb és újabb eredményeket arról, hogy a betegség alattomosan, de halad előre, akkor azokat újra fel kell dolgoznunk.

Ezenkívül még számtalan sok szituáció lesz a beteg gyermekünkkel kapcsolatban, amit fel kell dolgozni. Egy – egy megjegyzés, diszkrimináció a munkahelyen, lenézés, valóra nem váltható álmok, stb. Egyet tudomásul kell vennünk! Ugyan beteg gyermekünk született, de nagyon sok örömnek fogunk így is elébe nézni! Helyes életvezetéssel nagyon sok mindent kompenzálni tudunk. Kudarcai, nehézségei pedig másoknak is vannak. A lényeg, hogy a vágyaink szertefoszlását ne söpörjük a szőnyeg alá, és semmiképp ne temetkezzünk, meneküljünk másba. Ne legyünk alkoholisták, de munkaholisták se!

Ezt a témát részletesebben a “beteg testben ép lélek” c. könyvben, illetve a “betegen a közösségben” c. pedagógusképzésen kifejtem.

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.