Főoldal » A Globális pénzügyi válság túlélése

A Globális pénzügyi válság túlélése

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

2007 decemberében készült ez a könyvismertető, nagyon érdekes olvasni az akkori gondolataimat és összahasonlítani a mostaniakkal…

Paul Hellyer Kanada miniszterelnök-helyettese volt. Ebben a könyvében a makrogazdasági pénzügyek területére vándorol. A könyvet 1996-ban írta! Mindenki jegyezze meg az évszámot, mert fontos a későbbiekben! 

A rendkívül széles érdeklődésű Hellyer nem irodai közgazdászként szemléli a világot, nem elméleti közgazdász gondolkodást ír le, el sem olvastam volna a könyvet, ha így lenne. Rendkívül rossz véleményem van a közgazdászokról. Szerintem kétharmaduk azt sem tudja, mit beszél. 

„A közgazdaságtan rendkívül hasznos – mert munkahelyet teremt a közgazdászok számára” 
/J. K. Galbraith/ 

Tehát Hellyer: farmon született és nevelkedett, az üzleti világban szerzett tapasztalatai pedig a gyártás, a kiskereskedelem, a tervezés, a vidékfejlesztés, a turizmus és a könyvkiadás területére terjednek ki. 
Az ötven éve nem változó közgazdaságtan tanítás ékes példája mind Magyarországon, mind külföldön, hogy jeles gazdasági szakembereink csak magyarázni tudják a gazdaságot, de nem értenek hozzá. A monetáris gazdaságpolitika felváltotta a fiskális politikát, de gyakorlatilag a világ egyik recesszióból a másikba csúszik. Hellyer elsősorban az amerikai gazdaság szempontjából vizsgálódik, de ez a vizsgálódás, ráhúzható egyenruhaként bármely ország gazdaságára. Friedman, a monetáris politika atyja, így fogalmaz, amikor a fiskális és a monetáris politika huzavonája elkezdődött: „a monetáris politika fontosabb mivoltára vonatkozó meggyőződésem nem ezeken a drámai eseményeken, hanem több száz év és számos ország gyakorlati tapasztalatán nyugszik”. 

A monetáris politika egy gazdaságpolitikai tevékenység, melynek során az állam a gazdaságban lévő pénzmennyiség mértékét befolyásolja. A monetáris politikát általában meghatározott, az inflációra, a gazdasági növekedésre, vagy a foglalkoztatásra vonatkozó gazdaságpolitikai célok megvalósítására használják. A legtöbb országban a központi bank, vagy más néven jegybank a monetáris politikáért felelős állami intézmény. A monetáris politika kivitelezésének legfontosabb eszköze a legtöbb modern jegybank gyakorlatában az irányadó kamat szintjének meghatározása. 
A fiskális politika. Költségvetési politika. Az állam, az adók-, a kiadások (elsősorban beruházások) révén és a deficit alakításával befolyásolhatja a gazdaságot. Elsődlegesen a gazdasági ciklusok (recesszióban pénzt pumpálni, túlfűtött gazdaságban pénzt kivonni a gazdaságból) ingadozásának mérséklésére alkalmas. 

Nos, muszáj volt leírni röviden a meghatározásokat, hogy az is tisztában legyen vele, aki olyan szerencsés ember, hogy soha életében, nem kellett foglalkoznia mikro-, makroökonómiával, általában közgazdaságtannal. 

Az infláció, mióta az eszemet tudom, mindenkinek nagyon fontos. Az éppen ellenzékben lévő pártok a kormányt, a kormány a világgazdaságot és az általános recessziót okolja az inflációért. A közgazdászok szerint a világgazdaság annyira összefonódott, hogy az árapályhoz hasonlóan ingadozik. Van benne némi igazság. De! Ez nem nyújt magyarázatot vagy mentséget az árak általános emelkedésére, amikor megemelkedik az olaj vagy az élelmiszerek ára. Egy állandó pénzkínálattal rendelkező szabad piacon bizonyos áraknak csökkenniük kell, ha más árak emelkednek. Közgazdaságtani alaptétel, hogy ha az emberek csak meghatározott mennyiségű elkölthető pénzmennyiséggel rendelkeznek, és valamire többet kívánnak költeni, úgy valami másra automatikusan kevesebbet kell költeniük, egyszerű józan paraszti logika. Tehát, ha más jószág iránt a kereslet csökken ennek megfelelően azoknak a jószágoknak az árai csökkenni fognak. A kérdésem, mikor tapasztaltunk ilyet az elmúlt években? Így kellene működnie egy piacgazdaságnak, de a „szakértők”, soha nem ismerik el, hogy nem létezik igazi piacgazdaság. 

Számos országban van monopólium ellenes törvény, vagy másképpen trösztellenes törvény. A világon piackoncentráció zajlik. Megszületett egy kifejezés: az oligopólium. Ami nem monopólium, és nem ütközik törvénybe, nem zárja ki elméletileg a szabad versenyt. Elméletileg. Viszont ha megnézünk néhány cikket, ami minden fejlettebb országban közfogyasztású cikk, mosószerek, kutya-macskaeledel, kávé, szappanok, mosószerek, hogy csak néhány dolgot említsek, e termékek eladásainak több mint 50%-át kevesebb, mint öt vállalat bonyolítja le. Ezek az oligopóliumok. Ezek a nagy világvállalatok természetesen nem papíron, de megegyeznek az áraikban. Különbség közöttük csak a márkázásban, reklámjaikban és ehhez hasonló eszközökben vannak. 
Másik fontos tényező, a szakszervezetek. A szakszervezetekre szükség van. Természetes dolog, hogy ha az árak emelkednek a szakszervezetek arra törekszenek, hogy a képviseltjeik számára kompenzációt harcoljanak ki a munkáltatói oldaltól. Ezt általában eredményesen csinálják, törvényben meghatározott eszközeik vannak, milyen lépéseket tehetnek ez ügyben és meg is teszik. Tehát kiharcolják a magasabb bért vagy az egyéb juttatásokat, mindenki örül, működik a demokrácia. A vállalatnak, amelyik látszólag engedett a demokratikus követelményeknek, nem lesz ebből semmi problémája, mert amit pluszban kifizet a dolgozóinak, azt szépen megjelenteti az áraiban. Persze nem azonnal, szépen lassan. 22-es csapdája. A kör bezárul, és körbe-körbe jár. 
Még egy fontos dolog, amíg egy országban kiaknázatlan lehetőségek vannak a gazdaságban, és a pénzügyi vezetés követve a monetáris politikát követve pénzkibocsátással operál, addig az infláció növekszik és növekszik. 

Még valami. Hellyer 1996-ban azt írta, hogy csak idő kérdése, mikor omlik össze az amerikai gazdaság. 1996-ban, Amerikában a GDP 200%-a volt az adóssági ráta. Gondoljunk a mikroökonómiára, azaz a saját pénztárcánkra. Ha a jövedelmünk kétszeresével tartozunk, a bevételünk, csak a fele a tartozásunknak, és közben folyamatos az infláció, és növekszik a tartozásunk kamata, csak idő kérdése, hogy mikor jutunk csődbe. Nos, az amerikai gazdaság most jutott el odáig. Mindenki olvashatja, hallhatja, láthatja a híradásokban, hogy mi van ma Amerikában és a nemzetközi piacokon. És ez még csak a kezdet! 

Véleményem szerint ebben a helyzetben, komolyan át kell gondolni a pénzpolitikánkat, és a közgazdászainknak kicsit gondolkodni kéne, nem pedig szajkózni a bemagolt butaságaikat. Talán az Európai Unió zártabb rendszere meg tudja úszni nagyobb veszteségek nélkül az elkövetkezendő éveket! Most szerintem szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy Uniós ország vagyunk, bárki bármit is kiabál az utcán.

Oldalak száma: 240 
Borító: FŰZVE
ISBN: 9638575123
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 1998

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.