Főoldal » A legismertebb tudásmenedzsment modell és a kevésbé ismert kontextus

A legismertebb tudásmenedzsment modell és a kevésbé ismert kontextus

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Első bejegyzésem szorosan kapcsolódik életem legaktuálisabb büszkeségéhez, a diplomamunka kutatásomhoz, melyben az online együttműködést, közös problémamegoldást, a közös tudás felépítésének vizsgálatára teszek kísérletet.

A tudásmenedzsmenttel rokonszenvezők számára Ikujiro Nonaka és Hirotaka  Takeutchi nevei ismerősen csengnek. A két tudásmenedzsment klasszikus nem pusztán Knowledge Creating Company című munkájukról ismertek, hanem az úgynevezett „scrum” módszerről is. (A módszertanáról részletesen olvashattok Sverteczki Kornél bejegyzésében: https://www.felsofokon.hu/innovacio-management-blog/2011/07/08/scrum-kialakulasa-es-jellemzoi).

 A SECI-modellben az ún. tudáskoncerziót ragadják meg, mely nem más, mint a tudás létrehozásának különböző módjait összegző koncepció, ahogyan azt az Alavi és Leidner (2001) nyomán készített, mellékelt ábra is szemlélteti.

Új tudás alkotható a tapasztalatok megosztásával a szociális interakciók révén, amely szocializációs folyamatban két vagy több fél tacit tudásának párbeszéde zajlik (A tacit tudásról részletesen olvashattok Bérczi Anna Shareground bejegyzésében: http://shareground.wordpress.com/2012/02/28/tobbet-tudsz-mint-gondolnad). Ennek szervezeti környezetben teret adhat egy-egy interaktív szakmai képzés vagy egy on-the-job tréning. Ehhez a tudásteremtési formához sokszor nem is szükséges a szóbeli kommunikáció, viszont a fizikai tér annál inkább, hisz a folyamat három kulcseleme a megfigyelés, utánzás és a gyakorlás (könyvből nem lehet megtanulni autót vezetni, igaz?).

Externalizáció révén az ún. hallgatólagos, tacit tudás explicit, megfogható tudássá válik. A spirális modell talán legnehezebb lépcsőfoka, és egyben a legvitatottabb téma a tudásmenedzsment területén. A szavakba nehezen önthető implicit, készségszintű tudásról sokszor csak nagyon absztrakt szinten tudunk nyilatkozni: hasonlatok, modellek, metaforák, analógiák segítségével fejezzük ki magunkat. Az explicit formába öntött hallgatólagos tudás formája a jól ismert „legjobb gyakorlat” (best practice) vagy éppen a „szervezeti tanulságok” (lessons learned). Több módszer is létezik a tacit tudás felszínre hozására, ilyen például az ún. szervezeti történetmesélés (organizational story telling).

A kombináció folyamata támogatja az egyén kimondható és kézzel fogható explicit tudásának átalakulását egy újfajta explicit tudássá. Lényegében meglévő információk új kontextusba helyezését és ezzel új minőség alkotását jelenti. Kategorizálható és rendszerezhető jellemzőjük révén könnyedén továbbíthatóak és cserélhetők. Ez a megfogható és könnyen kezelhető explicit tudás internalizáció révén alakul tacit tudássá. A tanulási folyamat egyik legfontosabb szakasza, amikor a megértés és értelmezés révén az olvasottak, hallottak egyedi és készség szintű elsajátítása megy végbe.

 Milyen tágabb kontextusban értelmezhető a SECI modell? Milyen áramlatba illeszthető be a modell?

 Sfard szerint a tanulás magyarázható az elsajátítás (acquisition) folyamatával, de épülhet a részvételre is (participation). Míg az egyik passzív, a másik aktív tanulási folyamatot jelent, mely fogalmak párhuzamba állíthatóak a tanár-központú, illetve tanuló-központú oktatási módszertanokkal. A két fogalom kiegészül egy harmadikkal Hakkarainen és munkatársai révén, ez pedig a tudásalkotás (knowledge-creation).

 A tudományos közösség figyelme így az ún. trialogikus tanulási modellre (three metaphors of learning) irányult, melynek gyakorlati megvalósulása a kollaboratív tudásépítésben és az innovatív tudásközösségek (innovtive knowledge communities) működésében figyelhető meg. A Nonaka és Takeuchi-féle SECI modell pedig ennek a trialogikus tanulási modellnek az egyik reprezentációja Engeström expanzív tanulási modellje, valamint Bereiter tudásépítés teóriája mellett.

 

Források:

Alavi, M., Leidner, E.D. (2001). Review: Knowledge Management and Knowledge Management Systems: Conceptual Foundations and Research Issues, MIS Quartely. 25(1). 107-136.

Lengyel, B. (2004). A tudásteremtés lokalitása: hallgatólagos tudás és helyi tudástranszfer. Tér és Társadalom. 18(2). 51-71.

Nonaka, I., Takeuchi, H. (1995). The Knowledge-Creating Company: How Japanese Companies Create the Dynamics of Innovation. Oxford University press, New York

Paavola, S., Lipponen, L., Hakkarainen, K. (2004). Models of Innovative Knowledge Communities and Three Matephors of Learning, Rewiev of Educational Research. 74 (4). 557-576.

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.