Főoldal » A magyar iskolarendszer kialakulása

A magyar iskolarendszer kialakulása

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

A történelmi Magyarország területén az iskolázás története 996 táján kezdődött. Ekkor kezdte működését a Szent Márton hegyén – a mai Pannonhalmán – létrehozott kolostori iskola. A bencés szerzetesek minden jelentősebb kolostorukban iskolát is szervezetek, rendtagjaik képzése céljából.

A középkor e századában, a kolostorokban klerikusképzés folyt. Vallási és erkölcsi nevelés.

A káptalani (vagy székesegyházi) iskolákban szintén klerikusokat neveltek, de nem szerzeteseket, hanem világi papokat képeztek. Itt a hét szabad tudományt oktatták. A legtöbb káptalani iskolánk a XIV. században már szilárd szervezettségűvé vált.

A Szent István törvényében szereplő tíz falu templomai mellett létesültek a plébániai iskolák. Azokat a fiúkat nevelték, akik a papi pályát választották. Alapvető ismereteket oktattak.

Világi nevelés a középkorban

A lovagi nevelés nagy korszaka volt hazánkban a XIII.-XIV. század. A magyar társadalom vezető rétegébe tartozó úri családok gyermekei a lovagi nevelés keretében tanulták mindazt, ami a jövendő felnőtt-életében szükséges. A testi erő, a bátorság és ügyesség.

Reneszánsz korhumanizmus

Az iskolarendszer a XII-XIII.XIV. században tovább szélesedett: a kolostori iskolák ugyan ekkor már befelé fordultak, főként saját rendtagjaik képzését intézték, belső rendi célokkal; viszont jelentős fejlődésnek indultak a főbb egyházi székhelyeken működő káptalani iskolák, valamint a nagyobb, városi úton fejlődő települések plébániai iskolái. Az újszerű városi kultúra terjeszkedése a négyosztályos plébániai iskolák fejlődéshez vezetett. A XV. század második felében jött létre Nyugat-Európában és nálunk is egy új iskolatípus a humanista (humán) gimnázium – egyelőre még a városi-plébániai iskolák s a káptalani iskolák középső tagozataként. Legkiemelkedőbb hazai humanista városi-plébániai iskola a XV-XVI. század fordulóján a budavári Nagyboldogasszony templom iskolája volt. Magas színvonalú oktatás folyt ezekben az évtizedekben a sárospataki városi-plébániai iskolában is.

Az első magyarországi egyetem 1367-ben Pécsett nyílt meg Nagy Lajos király idejében. Bölcseleti, jogi és orvosi fakultással szervezték.

A XV-XVI. század fordulója körüli évtizedekben igen meggyarapodott a külföldi egyetemeken tanuló magyar diákok száma.

Reformáció, ellenreformáció

Az 1530-as években rohamosan kezdtek terjedni a reformáció eszméi Nyugat-Európában és nálunk is. Ebben a történelmileg nehéz korban a reformáció nem hozott létre új iskolatípust, új tananyagrendet. A középkori városi-plébániai iskolákban nem oktattak hittant, vallástan, teológiát. A protestánsok viszont a vezetésük alá került nagyobb városi-plébániai iskolákban teológiát is kezdtek tanítani a középszintet befejező diákoknak. Ezekből a háromtagozatos (elemi-kezdő, középszint, felső-akadémiai szint) iskolákból alakul ki a XVII. század második felére a reformátusok kollégiuma, és az evangélikusok líceuma.

A XVI. század második felében a tridenti zsinat nyomán a katolikus egyház megindította a katolikus vallási megújulás mozgalmát. Ez az ellenreformáció hazánkban nehezen alakult ki. A reformáció-ellenreformáció küzdelmeiben a maga számára mindkét fél fontosnak tartotta a meglevő, örökölt iskolát, s azt igyekeztek saját céljaik szolgálatába állítani. E harc, minkét felet az iskolák megőrzésére, továbbfejlesztésére, illetőleg új iskolák létesítésére ösztönözte. A vallás most teljesen átitatta, áthatotta az iskola belső életét, ekkor alakult ki tulajdonképpen a felekezeti iskola.

A magyar királyság kiemelkedő tanügyi személyisége volt a XVII. században Pázmány Péter, jezsuita szerzetes, esztergomi érsek. Nevéhez fűződik az első hazai egyetem megalapítása. 1635. Nagyszombati egyetem, melyet 1777-ben Budára, 1784-ben Pestre helyeztek át, így lett a mai Eötvös Lóránd Tudományegyetem jogelődje.

E század hasonlóképpen nagy jelentőségű személyisége volt Apáczai Csere János, a gyulafehérvári, majd a kolozsvári református kollégium tanára. Ő iskolarendszert dolgozott ki, ahol legalsó tagozaton anyanyelven oktattak, a második tagozat a nemesek iskolája volt, felső tagozaton (egyetem) négy fakultás – a jogi, filozófiai, orvosi, teológiai – állt.

Az iskolarendszer kialakulása

A XVIII. század számos tanügyi reformtörekvés időszak volt hazánkban.

Az 1760-as évek végén Mária Terézia megindította a Habsburg Birodalom közoktatás-politikájának, iskolaügyének korszerűsítési munkálatait. 1769-ben deklarálta a teljes magyar iskolaügy fölötti felügyeletet a királyi felségjog alá.

1777-ben hagyta jóvá és tette közzé a magyarországi állami tanügyigazgatás első, országosan rendelkező terjedelmes dokumentumát, a latin nyelvű Ratio Educationis-t. Ezzel jelent meg a magyar iskolatörténetben az államhatalom, mint a hazai közoktatás-politikában, tanügyben, pedagógiában illetékes tényező. Az alapszintet az egy-, két- és háromtanítós népiskola alkotta. A középszint két iskolarészlegből tevődött össze: a gimnáziumból és az arra épülő akadémiák bölcseleti tagozatából. A Ratio Educationis rendelkezése szerint mindegyik tankerület székhelyén akadémiát kell szervezni. Maradt a korábbi iskola-fenntartási eljárás: a gimnáziumok, akadémiák, egyetemek alapítványi javadalmat kaptak; a falusi és városi népiskolák létéhez szükséges anyagiakról a település lakosainak kellett gondoskodni. Az állam magának fenntartotta magának a jogot az iskolák feletti rendelkezésről és ellenőrzésről, de azok anyagi fenntartásában nem kívánt közreműködni.

Bekerült a Ratio Educationisba egy új iskolatípus is: a norma-iskola. Ezek voltak az első hazai népiskolai pedagógusképző intézmények. Itt oktatták az első hazai központilag országosan elterjesztendő tanítási módszert. A normamódszer alkalmazása során jelent meg az olvasókönyv, mint új tankönyvműfaj. A Ratio Educationis tantervet, metodikát, rendtartást is tartalmazott. Iskolaszerkezetet határozott meg: népiskola, grammatikai vagy latin iskola, 2 osztályos gimnázium, akadémia, királyi egyetem. Ellentmondásai között jelen volt a magyar nyelv mellőzése, és a nemesi érdekek szolgálata. A polgári réteg iskoláztatásáról nem rendelkezett.

Az erdélyi iskolaügy újjászervezésének szabálykönyve Norma regia címmel 1781-ben jelent meg II. József rendelkezésére. A Norma regia azt a funkciót töltötte be Erdélyben, mint az 1777-i Ratio Educationis Magyarországon. A felvilágosult abszolutizmus szellemében alapvető célja az egységes állami irányítás és felügyelet alatt álló iskolarendszer kereteinek létrehozása volt a korábbi felekezetek szerinti széttagoltság helyébe. Az iskolarendszer szerkezete az ott elrendelttel azonos: népiskolára épülő 3+2 osztályos gimnáziumok. A Norma regia már figyelembe vette a Ratio Educationis után nyert tapasztalatokat. Az alapvető cél természetesen a kiváló latin nyelvtudás megszerzése volt, de szükségesnek tartja ugyanakkor a magyar és német nyelvvel való foglalkozást is. 1781-ben a király aláírta a türelmi rendeletet, mely vallásszabadságot biztosított az ország egész területén.

A hazai közoktatás korszerűsítése érdekében adták ki 1806-ban a magyar közoktatásügy átfogó szabályozását szolgáló új dokumentumot a második Ratio Educationist. A rendelet I. Ferenc király utasítására jelent meg. Csak a katolikusok számára volt kötelező. Az új Ratio Educationis tartalmát alapvetően a nemzetiségi és vallási türelem jellemezte.

Reformkor

A XIX. század elején már Magyarországon is egyre több nő vett részt a termelésben. A munkába álló családanyák mind nagyobb hányada igényelte, hogy távollétében kisgyermekéről intézményes keretek között gondoskodjanak. Óvodák jöttek létre. Közép-Európa első óvodáját 1828-ban nyitotta meg Brunszvik Teréz Budán. Ez nem a mai értelemben vett óvoda volt, hanem kisgyermekiskola. A gyerekek életkora kettő-hat év között mozgott.

A falusi kiskolák életében továbbra is meghatározón szerepet játszottak az egyházak. A katolikus és protestáns egyházak egyaránt törekedtek arra, hogy minden faluban iskola is működjön.

Az első önálló, több évfolyamos magyar katolikus tanítóképző intézet 1828-ban nyílt meg Egerben.

A heves viták eredményeképpen 1844-ben királyi rendelet jelent meg a pesti “Ipartanoda” létesítéséről. Középfokú végzettséget nyújtott: ipari kereskedelmi és mezőgazdasági tagozattal működött.

A magyar nyelv jogainak kivívása – a biztató kezdet ellenére – nem volt könnyű. A tanügyről való rendelkezés kizárólagos felségjog volt, ez is nehezítette a magyar nyelv iskolai térhódítását. A magyar liberális középnemességnek hosszú harcot kellett vívnia Béccsel addig, amíg 1844-ben végre törvény született: az állam nyelve a magyar, tehát a közép- és felsőoktatás is teljes mértékben magyar nyelven kell, hogy folyjon.

Eötvös József – népiskolai törvény (1868)

Eötvös már 1848-ban a népképviseleti országgyűlés elé terjesztette a népoktatás rendezéséről szóló törvényjavaslatát. Az országgyűlés felsőháza tárgyalta a törvényjavaslatot, de úgy határozott, hogy részletes megvitatása nem időszerű. Csak a kiegyezés után, 1868-ban ért meg a politikai-társadalmi helyzet arra, hogy Eötvös József törvényjavaslatából, becikkelyezett törvény szülessék. Ezzel megszületett Magyarország első népoktatási törvénye, az 1868. évi 38. tc. Kiemelkedő jelentőségű törvény ez a magyar népoktatás történetében.

  •      Pénzbüntetés terhe mellett kötelezett minden szülőt, hogy gyermekét hatéves korától tizenkét éves koráig iskolába járassa. Ettől kezdve lépett érvénybe Magyarországon az általános iskolakötelezettség (más szóval tankötelezettség). 
  •           A népiskolai oktatás ingyenességét nem mondja ki, de az igazoltan szegény szülők gyermekei “tandíjat nem fizetnek”. 
  •           Létrejött a hatosztályos elemi népiskola. 
  •           A törvény kimondja: minden gyermeket anyanyelvén tanítsanak a népiskolában. 
  •           Nagy gondot fordított a tanítóképzésre. 
  •           Lányok számára is “tanítónő képező intézetek” létesítéséről rendelkezett. 
  •           A hatosztályos elemi népiskola után, a 12. életévüket betöltött gyermekeknek “ismétlő iskolába” kellett járniuk. Itt már nem folyt mindennapos tanítás. 
  •           A törvény létrehozza a felsőbb népiskolát, amely a hatosztályos elemire épül.

Általánosan művelő iskolák (1867-1989)

Iskola előtti nevelés: 1891-ben jelenik meg az első óvodai törvény. Beillesztették az óvodát a magyar köznevelési rendszerbe. Célja: a 3-6 éves gyermekeket ápolja szüleik távollétében; elősegítse, testi, értelmi és erkölcsi fejlődésüket.

Az alsófok iskolái:

  •           1869-ben létrejött a hatosztályos elemi népiskola. 
  •           A nyolcosztályos népiskola (elemi) felállítását az 1940. évi 20. törvény mondta ki. Eszerint a tankötelezettség hatéves korban kezdődik és tizenöt éves korig tart. Az iskola 8 tanéven keresztül mindennapi, a kilencedik évben pedig havonkénti egy alkalommal gyakorlati ismereteket nyújt. 
  •           A 8 osztályos általános iskola új tantervét 1946-ban határozták meg. (a kötelező hitoktatást 1949-ben szüntették meg) 
  •           1950-ben új nevelési célt tűzött ki a hatalomra jutott kommunista párt. Úgy tekintett az iskolára, mint az engedelmes állampolgárok nevelésének eszközére. 
  •           1956-58 között a központilag irányított és ellenőrzött, centrális tantervekkel, uniformizált tankönyvekkel és módszerekkel működő általános iskola fejlődése, folyamat volt.

Középfok iskolái:

  •       A Trefort Ágoston minisztersége alatt elfogadott 1883. évi középiskolai törvény csak a klasszikus gimnáziumot és a reáliskolát tartja számon a középiskola-típusok között. Céljuk az általános műveltség közvetítése és a felsőfokú tanulmányokra való előkészítés. A 8 osztályos gimnázium a humanisztikus, mindenekelőtt görög-latin tanulmányok segítségével, a szintén 8 osztályos reáliskola pedig a modern nyelvek és a természettudományok fokozottabb tanításával oldja meg feladatát. 
  •           A gimnáziumi érettségi mindenféle felsőfokú tanulmányra jogosít, a reáliskolából azonban csak a reálegyetemekre lehetett beiratkozni. 
  •           A középiskolák fenntartásáról az állam felekezet, törvényhatóság, közösség, egyesület, vagy magánszemély gondoskodott. 
  •           Magyarországon az első világháború után nem felelt meg többé a modernkor követelményeinek az iskolai végzettsége és szaktudása. A szakmai struktúra korszerűsítését a középszintű iskoláztatás fejlesztésével is segíteni kellett. Szorgalmazták a tananyag gyakorlatiasabbá tételét, valamint az élő idegen nyelvek oktatását. A modernizálást szolgálta az új középiskola-típus, a reálgimnázium létrehozása is. Az új iskolatípust az 1924. évi 11. törvény szentesítette. 
  •           A lányok középiskoláit az 1926. évi 24. tc. differenciálta. Leánylíceumokat és leánykollégiumokat hoztak létre. 
  •           1934. évi középiskoláról szóló 11. törvénycikk a reálgimnázium és reáliskola megszüntetésével új alapokra fektette a középiskolai oktatást. Új egységes magyar középiskolát, a 8 osztályos gimnáziumot határozta meg. 
  •           1946-ban a 8 osztályos általános iskola létrehozásával a gimnázium 4 osztályos lett
  •           Az 1980-as évek végétől, kísérleti jelleggel, bevezették a 6 és 8 osztályos gimnáziumokat.

Szakképzés:

  •       1862. 3 osztályos tanonciskolák felállítása. 
  •           1949. ipari tanuló oktatás. 
  •           1961. szakmunkásképzés, szakközépiskolák létrehozása, amelyek később szakosodtak. (mezőgazdaság, kereskedelem, közgazdaság)

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.