Főoldal » A siker első alapköve a szándék állhatatottsága

A siker első alapköve a szándék állhatatottsága

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Az egyik legjobb történet, amely a kitartásról szól,  Honda Szóicsiró életéről szól. A történetet Tony Robbins írásából kölcsönöztem, és egy kicsit rövidítettem rajta, hogy ne legyen túl hosszú. Íme:

Honda Szóicsiró fiatal korától arról álmodott, hogy tervez egy dugattyúgyűrűt, amit aztán elad a Toyotának, és ő vezeti majd a gyártását. Minden pénzét a projektére áldozta, még a felesége ékszereit is kénytelen volt elzálogosítani, hogy folytatni tudja a fejlesztést. Mire elkészült a dugattyúgyűrűvel, biztos volt benne, hogy a Toyota mohón kap majd utána. Ám amikor felkínálta nekik, elutasították.

Vajon nem frusztrálta mindez? De még mennyire! Nehéz helyzetbe került anyagilag? Rettenetesen! Feladta? Még mit nem! Újabb két éven át dolgozott a dugattyúgyűrű tökéletesítésén, amit végül a Toyota meg is vett. A gyár megépítéséhez azonban beton kellett, amihez akkoriban nem lehetett hozzájutni, mert a japán kormány épp nagyban készült a második világháborúra. Megint úgy tűnt, hogy Honda álma szertefoszlik. Ezúttal vajon feladta? Nem bizony! Összehívta pár barátját, és heteken át dolgoztak éjt nappallá téve, hogy kitaláljanak egy új betongyártási eljárást. Ez végül sikerült, Honda megépítette a gyárat, és végre nekiláthatott a dugattyúgyűrű gyártásának.

A háború alatt a gyárat egy földrengés romokba döntötte, így kénytelen volt gyártásmenetét eladni a Toyotának. Sőt! A háború után Japánban még a benzint is fejadagokban mérték, és Honda annyit sem tudott szerezni, hogy kocsijával a piacról ennivalót vihessen a családjának. Ekkor akadt meg a szeme a garázsban egy kis, fűnyírókban használatos motoron és a biciklijén. Némi szerelést követően összeállított egy motorbiciklit, és elrobogott vele a piacra. Nem sokkal később már a barátai is ilyen motorbicikliket rendeltek tőle.

A növekvő kereslet miatt rövidesen úgy döntött, hogy gyárat épít a sorozatgyártáshoz. Pénze azonban nem volt, Japán pedig romokban hevert. Mit tehetett hát? Ahelyett, hogy feladta volna a tervét, előállt egy zseniális ötlettel: levelet írt Japán valamennyi biciklibolt tulajdonosának, hogy megtalálta a módját, miként adhatnának új lendületet az országnak (hiszen az olcsó motorbiciklikkel az emberek bárhova eljuthatnak), ehhez viszont arra kérte őket, hogy fektessenek pénzt a gyárába. A befolyt összegből pedig Honda már le tudta gyártani az első szállítmányt.

Bizonyára be is indult az üzlet, ugye? Nos, nem. Nagyon nem. A motorbiciklik túl nagyok és otrombák lettek, alig néhány darab kelt el belőlük. Honda tehát újfent számot vetett a helyzettel, és amint megtalálta a hiba okát, más megközelítést választott. Kisebbé, karcsúbbá és könnyebbé tette a motorbicikliket, amelyek aztán Cub néven arattak elsöprő sikert, Honda pedig még egy császári kitüntetést is kiérdemelt velük. Aki csak ránézett, azt gondolta: milyen szerencsés ez az ember, hogy eszébe jutott ez a remek ötlet…

Szerinted a szerencsén múlt volna? Leginkább a szándék állhatatossága segítette Hondát, aki a nehézségek ellenére sem adta fel. Légy kitartó, és tekints úgy az akadályokra, mintha azok újabb lehetőségek lennének a tanulásra és a fejlődésre, és ekkor senki és semmi nem állhat a céljaid elérésének útjába!

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.