Főoldal » A szülők és az iskola kapcsolata korszakokban 2.rész

A szülők és az iskola kapcsolata korszakokban 2.rész

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Rómában más eszmék domináltak az oktatás kérdése szempontjából, mint a görögöknél.

Nevelésének történetét a hellenizmus előtti és a hellenizmus utáni korszakra oszthatjuk.

Nevelés inkább a hellenizmus előtti korszakban zajlott. Középpontja a családi nevelés, majd katonáskodás illetve a közéleti szerep gyakorlásának tere a Fórum.

Itt az első ember az apa, nem pedig az anya a nevelésben,, aki meg is ölhette saját gyermekét , ha akarta. Foglalkoztak már a rómaiak is a gyermekkor sajátosságaival, fejlődési szakaszaival, de ők sem a gyermek érdekeit tartották elsődleges szempontnak.

 A csecsemőt az anyja dajkálta hét éves korig. Lányokat azonban a férjhez menetelig tanította.

A fiúk nevelésével hét éves kor után az apa foglalkozott. Megtanította írni, olvasni, számolni, a törvényeket megismerni. Később elmentek a Fórumra, ahol a közügyek intézésében vettek részt. Tizenhét évesen szavazhattak először.

 A katonaságban azonban már nem az apa tanította a fiait, hanem táborokban készítették fel őket.

 Hellenisztikus korban már megjelent az első magániskola, ami az otthoni nevelés helyére lépett elő.

 Elemi oktatás tanításának színterén írni, olvasni, számolni tanultak a diákok. A szülők tandíjat fizettek itt is.

A középfokú oktatás a grammatikai iskolában folyt , a mi szintén magániskola volt.

A felsőfokú oktatás a retorikai iskolában zajlott.

 Rómában a lányok nevelése alapvetően  eltért a fiúk nevelésétől. A nőt édesanyaként tisztelték, erre is készítették fel.

 A szegényebb családok lányai még jártak az elemi iskolába, de magasabb iskolába nem mehettek. A jómódú lányok édesanyjuktól illetve házi tanítójuktól kaptak szépirodalmi, művészi oktatást. Ritkán fordultak elő tudós nők ebben a korban.

Összegzés

  A római szülők csak a hellenizmus kora előtt nevelték a gyermeket maguk a saját elgondolásuk szerint. De ekkor sem dominált  az a nézet, hogy a gyermeknek tesznek jót a neveléssel, hanem még eszköz volt számukra a gyermek.

Habár voltak korlátok és szabályok , amik szerint kellett nevelni, okítani, de a módszer minden esetben a szülő kezében volt.

 A hellenizmus korában jellemző magániskolák levették ugyan a szülőkről a gyermek nevelésének terhét és valamelyest védelmül szolgáltak a gyermekeknek, de nem mindenki volt jogosult  tanulni a magániskolákban.

A gazdag családok tehették meg , hogy iskolában tanuljon gyermekük, megőrizve ezzel továbbra is előkelő társadalmi helyzetüket.

A szülők nem szóltak bele az iskolai oktatásba-nevelésbe, csak a tandíj fizetés volt a dolguk.

A nők elfogadták sorsukat , miszerint anya és feleség szerepére kell felkészülniük.

(Folytatás következik……)

Bibliográfiák:

Mészáros István – Németh András – Pukánszky Béla:Bevezetés a nevelés és az iskoláztatás történetébe .- Osiris , Bp.,1999

 Németh András -Pukánszky Béla:A pedagógia problématröténete.-Gondolat Kiadó.,Bp.,2004

 Horváth András- Pornói Imre:Neveléstörténeti kersztomátia – Bessenyei K.,Nyh.,2000

 

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.