Főoldal » A szülők és az iskola kapcsolata korszakokban 3.rész

A szülők és az iskola kapcsolata korszakokban 3.rész

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

A kereszténység   A keresztény  ember eszmény nagyon különbözik a görög –római emberképtől. A korai keresztény embere a halál utáni élet felé fordul, minden ami földi életéhez köti nem számít neki. A családi nevelés során előfordultak a gyermekek eladása, elzálogosítása. Nem tekintették családtagnak , csupán eszköz még mindig a gyermek a szülő számára.

Nevelés középpontjában a az akarat fejlesztése, testi erő és értelmi képességek kibontakoztatása már nem fontos. Fontos szereppel bírt a családi nevelés ebben a korban is.

Legfőbb feladat a lélek tisztaságának megóvása és az akarat fejlesztése , hogy képes legyen a bűnre csábító ösztönöket és külső hatásokat elnyomni.

  Kathekéta iskolákban alapos  vallásos oktatásban –nevelésben részesültek a gyerekek.

Kettő – három évig  is eltartott az oktatás. Megismerkedtek a kereszténység tanaival, majd, jellemformáló gyakorlatokat végeztek velük.

Szent Ágoston felfogása szerint két ember él minden emberben. A lelki és a testi ember.

A tanulás végső célja pedig a bölcsesség.  Szent Ágoston az ókori műveltség elemeit beleillesztette a keresztény ember számára fontos tudományok soraiba.

A korai keresztény tanítók a verést nem tartották hasznos eszköznek. Inkább  a gyermek lelkére kell hatni, és lelki büntetést alkalmazni.

A nevelés fontos eszköze a mese.

A család válassza meg a gyermek nevelőjét, de nem mindegy , hogy milyen az a nevelő.

A nemi vágyak ellen küzdeni kell és hamar eljegyezni a hozzáillő társsal a gyermeket.

Szent Jeromos fogalmazta meg a lánynevelés alapelveit.

A lánynevelés ideálja Mária, a Szűzanya kell, hogy legyen . Ennek megfelelően apácai élet az üdvözítő életforma véleménye szerint. Tanuljon írni a lány és olvassa a Bibliát. Eltűnik a csak anya és feleség szerepére való felkészítés.

A kereszténység felfogás szerint ebben a korban minden gyermek eredendően bűnben fogant.

Veleszületett ösztöneit ezért is kell korlátoznia szülőnek és  inkább az iskolának.  A kereszténység felvételével megszabadulhat az előző nemzedékek bűneitől. Szellemi emberképe a kereszténység középpontja.

Összegzés

  Első szembetűnő különbség a görögök-rómaiak neveléséhez viszonyítva a kereszténység nevelésfilozófiája, hogy a szellemet kívánták formálni és a lélekre hatni, amíg a testi nevelés nem jelent meg, maximum önsanyargatás , önkorbácsolás útján.

A korai kereszténység korában nem foglalkoztak a szülők gyermekükkel, még el is adhatták. Később a keresztény vezetőinek tanácsát követték  és azok a tanok szerint  nevelték otthon a gyermeket.

A keresztény iskolába a jómódú családok  gyermekei kerülhettek be és azok a szülők sem szóltak bele az iskolai oktatás tartalmába. Hűen követték az eszmét , nem lázadtak.

A szegény családok beletörődve sorsukba éltek a családjukkal , nem foglalkoztak , hogy mi legyen gyermekükből ha felnő.

A jómódú családok igyekeztek követni a keresztény vezetők tanácsait , mindenben együttműködtek a halál utáni megtisztulás  reményében.

A kereszténység korszakában elzártan éltek az emberek és nem is szerettek élni.

Meghatározta egész életüket a megtisztulás hajszolása.

A reformáció és ellenreformáció hatása

   A nevelés –oktatás célja az őszintén átélt, bensőséges vallásosság és nem a mímelt hit.

Humanisztikus műveltség vált jellemzővé, a középpontban az ember áll.

 Luther Márton gyakran foglalkozott a nevelés-oktatás –művelődés kérdéseivel. Elsősorban egyházi emberekre volt szükség , de iskola kellett a népnek is. Luther a világi szempontok érvényesülését fontosnak tartotta az egyházi szempontok mellett.

Kívánatosa nyelvi képzés, ami a latin , görög, héber nyelv fejlesztését jelentette. Mindenekelőtt a latin nyelv a legfontosabb, hiszen az egyháznak ez a hivatalos nyelve.

Luther már figyel a tehetséges tanulók kiválasztására és tanítására is.

A népnek elegendő anyanyelvi oktatásban részesülni, olvasás és írás készségeket elsajátítani.

Gondot fordított  a lánynevelés kérdésére. A nőt férje lelki társának tekinti, egyenlőnek, amíg az élet gyakorlatias kérdéseiben alárendelt szerepet tölt be.

A lányok  nevelésének legfőbb célja tehát a feleség és anya szerepre való felkészítés. A lányiskolák azonban működtek, itt zsoltárok éneklésével, egyszerűbb bibliai történetek olvasásával foglalkoztak.

A gyermekek szülei  tandíjat  fizettek , a legszegényebbek mentesültek a térítés alól.

Luther szerint a gyermek ”  pompás , örök kincs”, amelyet őrizni kell Isten számára.

A jó nevelés elképzelhetetlen erkölcsös családi nevelés nélkül.

Az ellenreformáció képviselői a jezsuiták voltak.

Az élet értelmének Isten dicséretét tartották, mindent ennek a célnak rendeltek alá.

 1548-ban alapították az első iskolájukat Messiában, majd Kölnben, Bécsben, Rómában, Prágában is nyíltak ilyen iskolák. Célja volt egy egységes nemzetközi iskolaszervezet kiépítése. A tanterv, követelményrendszer, vizsga volt jelen az iskolában már ebben az időben. Középiskoláikban a szigorú fegyelem uralkodott.

A katolikusok és protestánsok azonos szerkezetű iskolarendszert hoztak létre a XVI. Század végétől kezdve. A lényegi különbség az volt, hogy a protestánsok egyetlen összefüggő intézménytípusba integrálták a három szervezeti egységet (akadémiai, gimnázium, elemi ismeretek). A jezsuitáknak felnőtt pedagógusuk volt, amíg a protestánsoknak segédtanítóként szolgáló akadémiai tagozatos diák volt a vezetőjük.

A kollégiumi iskolatípus sajátos funkciót töltött be: lecsitította a társadalmi mozgásokat és szociális feszültségeket.

Katolikusok foglalkoztak a leánynevelés problémájával.

Az alacsonyabb származású népréteg lányait olvasni , a középső származású népréteg lányait már írni , olvasni, amíg a legmagasabb származású szülők gyermekeinek számtant és háztartási ismereteket is tanítottak.

Ügyeltek a tehetséges tanulók  fejlesztésére  is.

Összegzés

  A reformáció és katolikusok iskoláival az oktatás elérhetőbbé vált minden népréteg számára. A tandíjmentesség lehetővé tette, hogy a szegényebb népréteg is iskoláztassa gyermekét. Az eszme tanítását és hatását nem vonták kétségbe a szülők. Az integráció miatt a szegényebb családok és gazdagabb családok közelebb kerülhettek egymáshoz. Az állam nem szól bele a nevelésbe, minden az egyházak kezében van. A szülők hite dönti el  , hogy református vagy katolikus tanok szerint nevelteti gyermekét.

A családi nevelés lassan beleolvad az egyházi iskolai nevelésbe, mint az ókorban  is.  Egymást egészítik ki, de az iskola nevelő hatása jobban érvényesül ebben a korban , mint a családi nevelés hatásai.

A nevelés már nem külső késztetés lesz, hanem átalakul belső motiváltsággá.

 (Folytatása következik…)

Irodalomjegyzék:

Mészáros István – Németh András – Pukánszky Béla:Bevezetés a nevelés és az iskoláztatás történetébe .- Osiris , Bp.,1999

 Németh András -Pukánszky Béla:A pedagógia problématröténete.-Gondolat Kiadó.,Bp.,2004

 Horváth András- Pornói Imre:Neveléstörténeti kersztomátia – Bessenyei K.,Nyh.,2000

 

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.