Főoldal » Aggódsz? Nem is tudod miért!

Aggódsz? Nem is tudod miért!

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Minek aggódni azon, hogy valami jó-e vagy rossz? Avagy minek aggódni? 

Általában mindent a nézőpontunk tesz jóvá vagy rosszá. A körülmények túlzott ismerete, vagy nem ismerete.  Ugyanakkor azok a dolgok, ami miatt aggódunk, többsége soha nem történik meg. 

Talán sokan ismerik az öregember és a fehér ló történetét, azoknak írom akik nem.
Egyszer réges-régen egy szegény öregembernek, volt egy gyönyörű szép fehér lova.  Királyok, hercegek jártak csodájára és szerették volna megvenni. Nem adta el. Az ismerősei bolondnak tartották. 

-Te szegény öreg bolond, minden gondod megoldodna, ha eladnád a lovad. 

-Miért adnám el? Ő jó barát, az ember nem ad el egy barátot.

Egy napon a ló elszökött, mondták is a többiek – látod-látod, milyen rossz hogy nem adtad el.

Ugyan ne ítélkezzetek, most nincs ló, ennyi.

Pár hét múlva visszajött a ló, de nem egyedül, egy egész ménessel. Máris mondták az ismerősök, micsoda elképesztő mázlid van, most van egy rakat lovad. Mire az öreg:

Majd meglátjuk, szerencse vagy sem, most több ló van, ennyi.

Egy napon amikor a fia a ménessel foglalkozott, hogy betörjön néhány lovat, leesett a lóról, eltört a lába is. Máris jöttek a vélemények, látod, mégse hozott ez neked szerencséd, ki fog most már neked segíteni? Se pénzed, se segítséged. 

Egy napon aztán kitört a háború, vitték el minden faluból a fiatalokat, de az öregember fiát nem, hiszen el volt törve a lába. Irigyelték is a többiek, hiszen sokaknak a fiúk a háborúban volt. Mondták is, milyen szerencséd van, hogy pont akkor törte el a lábát. A válasz pedig ez volt: 

– Miért vontok le mindig következtetéseket? Senki sem tudja még, mi lesz. Csak annyit mondjatok, hogy a ti fiaitok elmentek a háborúba, az enyém pedig nem. Senki sem elég bölcs ahhoz, hogy megállapítsa, ez vajon áldás vagy átok. Csupán az Isten tudja. – Az öregember megelégedett azzal, amit tudott, és nem izgatta magát azzal, amit nem volt képes megérteni.

/* kínai tanmese */

Erről a tanmeséről pedig eszembe is jut amit Steve Jobs mondott, hogy az életben nem lehet előre tudni, mi hozz magával jót, vagy rosszat, az eseményeknél nála a pont a metafóra ezért ezt mondta: 

„Még egyszer, nem tudod egymáshoz kapcsolni a pontokat, nem tudod milyen lesz a jövő. A kapcsolatok csak a múltba visszanézve látszanak. Bíznod kell abban, hogy a pontok valahogy összekapcsolódnak majd a jövődben. Valamiben bíznod kell: Isten, sors, élet, karma, akármi. Mert ha bízol abban, hogy a pontok összekapcsolódnak majd, az magabiztossá tesz, és képes leszel hallgatni a szívedre, még akkor is ha ez letérít a jól kitaposott útról. És ez az igazi különbség” /* Steve Jobs */

Mindkét filozófia arra világít rá, hogy menjünk előre az úton, csináljuk a dolgainkat és nem lesz baj, illetve nem tudhatjuk mi a baj, erre az íreknek is van egy filozófiája: 

Mindig csak két dolog lehet veled, vagy egészséges, vagy beteg. Ha egészséges vagy, akkor nem kell aggódnod. Ha beteg vagy két dolog történhet: meggyógyulsz, vagy meghalsz. Ha meggyógyulsz, nem kell aggódnod. Ha meghalsz, két dolog történhet: mennybe jutsz vagy a pokolba. Ha a mennybe jutsz, nem kell aggódnod. Ha a pokolba jutsz, akkor annyira el leszel foglalva a barátaid üdvözléseivel, hogy nem lesz időd aggódni. Akkor minek aggódsz egyáltalán?

Különben is, nincs helyzet, amit aggódással ne lehetne tovább rontani. 

Úgyhogy ne aggódj, szeresd és élvezd az életet. 

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.