Főoldal » Akolmeleg

Akolmeleg

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Akolmeleg

 

Használjuk ezt a szót. Inkább pejoratívan, kicsit lekicsinylően és célzottan sértő módon is.

Olvasok egy könyvet (hazudós vagyok, mert ez csak az egyik könyv, amit éppen olvasok, tudom rossz szokás, de pl. elalvás előtt nem gazdasági könyveket szoktam lapozgatni) a multik és az egyéb vállalkozások kapcsolatáról. Mit érdemes tanulni a multikról és mit nem szerencsés lemásolni. A multikról jutott eszembe a fenti cím.

Több mint tíz éve én is dolgoztam multinál, és a legtalálóbb kifejezés az akolmeleg ami, eszembe jutott az akkori érzéseimről a munkahelyemmel és az életemmel kapcsolatban. Színházi kifejezéssel élve 13. alabárdos voltam az akkori Magyarország legnagyobb multinacionális vállalatánál. Azóta a cég magyarországi szegmense század vagy ezredrészére csökkent ugyan (remélem nekem nem sok részem volt ebben), de még mindig jól cseng a neve és irigyelt munkaadó világszerte.

 Egy munkaerő kölcsönző cégen keresztül kerültem oda és sikerült magam törzsállományba küzdeni, ami számtalan előnnyel járt. Lakástámogatás, uszoda- illetve konditerem-bérlet, utazási támogatás, melegétel utalvány, bonuszok és a hasonló irigyelt pluszjuttatások. Én, mint 13. alabárdos remekül éreztem magam az akolmelegben a többi „birka” között. A know-how biztosította a gondolkodásmentességet, a szabályokat nem kérdőjeleztük meg, el sem kellett rajtuk gondolkodni, mivel a cég neve varázslatos volt és bizonyosak voltunk benne, hogy minden úgy tökéletes, ahogy azt kitalálták nekünk. Mindent úgy fogyasztottunk, ahogy elénk tálalták. Akkor is ha időnként nehezünkre esett, mivel azt hittük magasabb szempontból nézve kutya kötelességünk elviselni az apró kényelmetlenségeket mivel a siker ezt kívánja tőlünk alabárdosoktól.(a „magasabb szempontból” kifejezést Szilágyi Andor barátomtól kölcsönöztem, a Mansfeld film címéből)

 A képzés folyamatos volt, azóta sem vettem részt annyi tréningen és annyi jó tréningen sem, azt is hozzá kell tennem. Most mindegy mi vagy milyen okok vezettek a megszűnéshez. Azóta az infotechnika annyit fejlődött, hogy egyébként is elavult volna már az akkor itt lélegzetelállítónak számító szupertechnológiával létrehozott nem Magyarországra gyártott csúcstermék.

A HR még gyerekcipőben járt, bár sajnos ma is még csak óvodáskorú a magyarországi emberi erőforrás gazdálkodás. Tágra nyílt szemekkel figyeltem és figyeltük a szervezettséget és élveztük a gondoskodást, sőt időnként dicsekedtünk is a helyzetünkkel, amikor jóllakottan doromboltunk fizetés után a számlánkat nézegetve.

Természetesen számtalan nehézség és napi kellemetlenség, düh, értelmetlennek tűnő szabálykövetés tette nehézzé az egyébként is monoton napi rutint, de nem ez a tárgya az írásnak.

 Az akolmeleg ma valahogy nem szalonképes, nem ad kreativitási lehetőséget, be kell állni a sorba, személytelenné teszi a munkát, nincs jó hatással az egyénre, túlságosan merev, kihasználja és lealacsonyítja az embereket. Mondják az ellenzői és az akolon kívüliek.

 De tegyük a lányok szívére a kezünket, mennyien vannak ebben az országban, akik önállóan két kiflire valót nem képesek előteremteni?

Átmenet nélkül kerültünk a piacgazdaságba a feudális Nagy Magyarországról visszatolatva a szocializmus zsákutcájából. Nem volt módunk tanulni az öngondoskodást, az önképzést. Az alapokkal vannak a legnagyobb gondjaink. Mivel alapjában ügyesek vagyunk és az életösztön a legnagyobb úr és abban nem különbözünk az állatoktól, hogy élni akarunk minden áron és fennmaradni, ezért mindent meg is teszünk. Az életünket és jólétünket veszélyeztető szabályokat azonnal megtanuljuk áthágni, dúl a csalás, a hazudozás, a tisztességtelenség amiért nem is mi vagyunk mindig a hibásak, de ez természetesen nem is ment fel bennünket a felelősség alól.

 Van egy nagyon jó és számomra rendkívül kedves ismerősöm, aki harminc éve dolgozik ugyanazon a munkahelyen. Nem elírás, 30, azaz harminc éve. Akkor középfokú mélyépítő szakember lett szakközépiskolai érettségivel. Abban az időszakban és rendszerben és oktatási politika és miegymás mellett ez egy teljesen elfogadott képesítés volt egy építésvezetőnek. Harminc éve építésvezető az illető. Tisztában volt vele, hogy soha nem lesz belőle vállalatvezető, igazgató és egyebek, de van aki nem is vágyik ilyesmire, mivel tisztában van a saját teljesítőképessége határaival vagy ami még szimpatikusabb, a nyugalma érdekében nem is szeretné saját határait átlépni.

 Számtalan cég tengődik még ahol nincs fejlődés, nincs képzés, elavult technológiával, elavult tudással próbálnak lépést tartani rendkívül idegőrlő körülmények között a világgal. Ahol a tréning luxus és pénzzabáló értelmiségi vircsaftnak számít. Szedett-vedett szájhagyomány útján terjedő tudásmorzsákból élnek és ugye mindenkinek ismerős az a mozdulat, amikor a fejkendős nénike a rakott szoknyában kosárkával a karján akkurátusan, nyelvecskéjét kidugva kezeli a kávéautomatát hegyesen előremutató ujjakkal.

Így használjuk a képzést, a tréninget, az innovációt mint eszközt, akkurátusan egy ujjal nyomjuk az automata gombját, nem törődve a mögöttünk növekvő sorral, mert ezt már ismerjük és különben is addig isszuk azt a kávét amíg nyerünk, nem merünk elmenni egy másik géphez, pedig ott olcsóbb és finomabb az ital, mert azt nem ismerjük. 

 Na szerintem ilyenkor jó lehet kitekinteni az akolmelegből és ránézni a monoton munkát adó gépsorokra.

 Folytatás minenképpen következik, mert nem  fehér vagy fekete a világ.

 

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.