Főoldal » Álláshajszolás

Álláshajszolás

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Állásűzés, álláshajszolás…

 

Nem is oly rég foglalkoztam a diplomás álláskeresők dilemmáival, és írtam egy eléggé elkeseredett motivációs levelet is, aminek még lesz némi jelentősége a továbbiakban. Viszont az óta is történt sok olyan dolog, ami miatt ismét billentyűzetet kell ragadnom.

Számos tapasztalattal lettem gazdagabb, és sok-sok munkakeresővel cseréltem eszmét és információt. A válság itt is tombol. Egyre több az álláskereső, egyre kevesebb a fizetett álláskeresésre szánt idő. Egy normális kiválasztási folyamat akár két hónapig is eltarthat. Meghirdetés, érkeztetés, állásinterjú kitűzése, interjúztatás, összegzés, előzetes kiválasztás, esetleg második interjú, kihirdetés. Ez a folyamat pozíciótól függően 2-3 hónap is lehet. Nos, az álláskeresési támogatás 2012. január 1-től 3 hónap. Ezt inkább nem kommentálom.

A Nemzeti Munkaügyi Hivatal honlapján található állások elavultak és több jelentkező megerősítette a tapasztalatot, nagy részük képzett munkaerőt keres gyakorlatilag éhbérért és hosszú ideig tart a kiválasztás. A többségük, azért hirdet ott, mert valamilyen pályázati pénzre számít. Valamilyen feltételnek kell megfelelnie a jelentkezőnek, amely feltétel az adott pályázati kiírásnak megfelel. Ilyen lehet a jövedelempótló támogatás, tartósan munkanélküli (legalább egy év), esetleg ritkán ötven év feletti, valamilyen mértékben csökkent munkaképesség. Ezek közül általában egynek kell megfelelni, de szerencsétlen esetben pályázattól függően akár mindezeknek együttesen is meg kell időnként felelni.

Sajátos, de jellemző, hogy sok éves tapasztalattal. két idegen nyelv ismeretével, jogosítvánnyal, különleges képességekkel, szakközépiskolai végzettséggel, IT ismerettel (weblapszerkesztés), pályázatfigyelés, pályázatírás, komplett önálló munkavégzésre alkalmas személyeket keresnek 71-93 ezer forintos fizetéssel, ugyan hat órában, de a hat órás munkavégzést nem is tudom értelmezni. Autómosó állásra évente kétszer jelenik meg ugyanannak a cégnek a hirdetése, mindenki tudja, hogy kész kizsákmányolás és embertelen bánásmód van kilátásban, mégis van rá jelentkező bőven és amilyen a helyzet lesz is.

Súlyos fogalom és identitás zavarban szenvednek a cégek. Sok a furcsaság a civil szervezeteknél is.

Népszerű civil szervezet hirdetésére körülbelül 70 diplomás ember jelentkezett egy minimálbéres állásra. Más jellegű, de kiemelten közhasznú szervezet hirdetésére több száz önéletrajz érkezett be.

Ezeknél a szervezeteknél a kiválasztási folyamat még siralmasabb, mint maga a fizetés. Volt ahol nem volt előszűrés, ez akár biztató is lehet, mert mindenkinek adtak esélyt. A jelentkezőkre az interjúztatás elején még 15-20 perc volt, de az ötvenedik embernél már csak öt perc maradt, mert az interjúztatók is és az álláskeresők is el voltak csigázva. Lehetetlen feladatot tűztek ki maguk elé átgondolatlanul és ennek az álláskeresők isszák meg a levét.

A másik jellemző eset, hogy maga a kiválasztó nem rendelkezik olyan képzettséggel, amely képzettséget elvár a jelentkezőktől. Azért veszélyes, mert a hiányzó kompetenciáit és döntését önmaga fennsőbbrendűségének hitében hozza meg érzelmi alapon.

A KSH 2004-es felmérése alapján, 13 %-ra tehető az álláshirdetés útján betöltött pozíciók száma. Azaz 100-ból mindössze 13. Ez nem sok. A többi ismerős ajánlása, rejtett (nem hirdetett) információk beszerzésével tölthető be. A köztisztviselői állások meghirdetése ugyan kötelező, de a tapasztalat azt mutatja, hogy már a kihirdetés pillanatában ismert az állás leendő betöltője. Itt lehet legsikeresebben lobbizni a rokonért, ismerősért, családtagért esetleg szeretőért. Ne legyünk álszentek, ez így működik.

Folyamatosan folyik a vita interneten, blogokban, álláskereső tanácsadók között is, hogy hogyan kell önéletrajzot írni, hogyan kell viselkedni az interjún, százan ezerféle tanácsot adnak. Fogadjuk meg ami nekünk szimpatikus, párosítsuk a személyiségünkkel és használjuk, de ne vigyük túlzásba.

Nagyon szubjektív, hogy milyen a jó önéletrajz, kell-e motivációs levél, milyen legyen a fénykép. Ahány ház annyi szokás, annyi ízlés, nincs erre megfelelő recept. Aki nagyon állást akar találni, napi 10-20 önéletrajzot is elküld a legkülönbözőbb helyekre. A legnagyobb szerepet a szerencse játssza. Persze ezt mi valamilyen szinten irányíthatjuk, ha a legfontosabb játékszabályokat betartjuk.

Én azt javaslom, alakítsuk ki a saját arcunkat, arculatunkat, tartsuk be az alapvető formai szabályokat, de ezen kívül, mi is tartsunk úgynevezett „kiválasztást a cégek között. Legyünk viszont kreatívak, egy jó ötlet hozhat a konyhára jó állást.

Az állást meghirdető cégek a legkülönbözőbb viszonyokkal rendelkeznek. Nyomozzunk picit, hiszen a HR-es kollégák, vagy az interjúztatók is ezt teszik.

Van egy lehetőség ahol megnézhetjük, feketelistán van-e a cég. Aztán térjünk rá a honlapra. Kicsoda, micsoda a hirdető, egy előszűrés már maga a honlap. Komoly cég, ha nem is profi, de naprakész honlappal rendelkezik. Keressünk rá a vezetőkre, nézzük meg a közösségi oldalukat, milyen emberek lehetnek. Kérdezzük meg ismerőseinket mit tudnak a cégről. Ha rossz híre van a cégnek, legyenek azonnal fenntartásaink, mitől fog megváltozni a cég, csak attól, hogy minket vesz fel? Aki másnak nem fizetett, nekünk sem fog. Ahol más munkavállalóval rosszul bántak ott velünk is mostohán fognak viselkedni.

Álljunk kritikusan az interjúztatóhoz is. Készüljünk fel, persze csak amennyiben ez lehetséges, de maradjon meg a tartásunk. Sok olyan tapasztalatról számolnak be, ahol megpróbálják a megalázni a leendő dolgozót, ezzel jelezve jó előre az erőviszonyokat. Ne menjünk bele ebbe. Később még rosszabb lesz. Van ugyan úgynevezett stressz interjú, de ez sem a megalázásról szól. Ha ilyen helyzetbe kerülünk, akkor álljunk fel, köszönjünk el udvariasan és osszuk meg mindenkivel a negatív tapasztalatunkat.

Ugyanúgy figyeljünk a jelekre a leendő munkaadónál, mint az figyel a mi jeleinkre. Nehéz dolog. tudom saját tapasztalatból, de voltam olyan interjún, hogy utána semmi pénzért nem dolgoztam volna az adott helyen.

Legyünk kritikusak, de szerények.

Van olyan élethelyzet, amikor nincs módunkban sokat teketóriázni. Enni kell, lakbért fizetni, gyereket eltartani. Akkor vállaljuk el a munkát, de ne rendezkedjünk be ott. Ne is fejezzük be az álláskeresést, ne mi legyünk az áldozatok és ne sajnáljuk a rossz munkaadót, hogy akár egy hónap múlva új embert kell keresnie. Maga kereste a saját baját. 

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.