Főoldal » Az első csavar a gyereknevelésben

Az első csavar a gyereknevelésben

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.
Mivel a múlt héten láthatóan sikerült érdeklődést kiváltanom a coaching mint gyereknevelési eszköz iránt, így még erre a hétre is van témám – sőt lassan kezdi sorozattá kinőni magát a dolog a fejemben… :)
Ahogyan ígértem, most a kérdezést vesszük elő. Egy-egy jól irányzott kérdés elementáris hatást képes elérni, szerintem már Te is voltál így vele. Próbálj visszaemlékezni, mikor kaptál szóban olyan igaz érzelmi gyomrost, hogy még a lélegzeted is elakadt… Na, az a jó kérdezéstechnikán alapult.
A múltkor azt írtam példaként, hogy a 2-3 éves kori hisztis megnyilvánulásokat is remekül lehet így kezelni, mert még a szakkönyvek is előszeretettel emlegetik, hogy ilyenkor a jó szülő, tesz vagy mond valami szokatlant, váratlant, amitől a gyerek úgy elcsodálkozik, hogy elfelejt hisztizni. Ez pont a coaching módszere.
Ehhez persze nem árt, ha tudsz kérdezni. És itt szoktak sokan megijedni: hogyan kell jól kérdezni? Mi ugyanis arra vagyunk trenírozva, hogy adatokat, egzakt ismereteket adjunk vissza. Ehhez mérten kapjuk a zárt kérdéseket is. Vagyis már a kérdéssel terelve vagyunk, hogy mit is kéne válaszolnunk.
Ehhez képest akkor tudsz megdöbbentőt kérdezni, ha a kérdésed elgondolkodtat. Vagyis nyílt kérdéseket teszel fel. Olyanokat, amikre nem csak egyféle választ lehet adni. Olyanokat, amire a gyereknek a gondolatait, a véleményét kell válaszként közölnie. Ha a suliban pl. arra kíváncsi a tanárnő, hogy “Helyes volt-e, amikor a regény hőse ezt vagy azt csinálta?”, akkor ezzel tereli választ. Még akkor is, amikor azt kérdezi, hogy “Szerinted helyes volt-e?”, vagy azt, hogy “Mit kellett volna tennie?”, mert itt elvárások vannak a kérdés hátterében. A coachingban (is) ez szigorúan tilos. (A coaching egyébként sem szereti az ilyen “kemény” szavakat, mint pl. a “kell”, mert nem hagy döntési lehetőséget. Márpedig a coachingnak éppen az a lényege, hgy döntési lehetőségekhez jutassa az ügyfelet.) Ha azonban azt kérdezi, hogy “Te mit tettél volna a helyében?”, akkor azon már gondolkodni kell, arról véleményt kell formálni. Sőt még empátiát is kell mutatni, különben nem tud a gyerek válaszolni a kérdésre.
Van ám még egy trükkje a coachingnak – úgy hívják, neurolingvisztikus programozás. Sok mindent átvett a coaching az NLP-ből, pl. bizonyos kérdezési technikákat is. Vannak ugyanis bizonyos típuskérdések, amikben csak egy közös van: nagyon jól ki lehet zökkenteni a normál gondolatmenetből bárkit, ugyanis amolyan gondolati váltókként műxenek. Egy valamit azonban tudni kell ezekről a kérdéstípusokról: kimondottan problémamegoldásra vannak kitalálva, tehát bebiflázott ismeretek visszakérdezésére ebben a formában nem alkalmasak! Ellenben konfliktushelyzetekben remekül dolgoznak:
    1. Megoldásfókuszú kérdések: Mi maradjon így? Mi az, amin nem változtatnál? – roppant energiatakarékos az alkalmazása, ugyanis ha valami jól működik, akkor azon totális energiapazarlás lenne változtatni.
    2. Változatossági kérdések: Mit lehet még tenni az ügyben? Vagy mit lehet másképp tenni? – nagyon jó az eddig még számításba sem vett lehetőségek bevonására.
    3. Csodakérdés: Mi lenne, ha…? Ha minden úgy történne, ahogy szeretnéd, akkor milyen lenne? – Csodalámpa-módszernek is hívják, Steve de Shazer találta ki arra, hogy össze lehessen hasonlítani a jelenlegi és a kívánt állapotot, mert így már lehet látni, mik a célok, és a hogyanok. Célkitűzéshez kiváló.
    4. Átkeretezés: Mi a jó a problémában? Milyen gondot okozna, ha a probléma már nem lenne? – na, ez a tipikus coaching-kérdés, ez ugyanis egy kicsit fordított gondolkodásmódot igényel. Megdöbbentéshez nagyszerű! :)
    5. Szeparátor – ez egy kicsit kilóg a sorból, mert nem kérdés. Csak egy verbális STOP-tábla. Ha úgy érzed, nem visz tovább a beszélgetés éppen folyó iránya, akkor csak azt mondod, hogy “Jó, nézzük meg másképp a dolgot!” A beszélgetésnek bármelyik fonalát fel tudod ugyanis venni bármikor, amikor úgy érzed, hogy alkalmasabb lesz.
    6. Erőforrások – bármilyen kérdés lehet, amivel rákérdezel az erőforrásokra. Mik lehetnek valakinek az erőforrásai? Pl. a probléma megoldása szempontjából szerzett releváns tapasztalatai, az ismeretségi köréből a támogatók, a lehetőségek, amiket eddig még nem próbált ki, stb. Ha ezeket végigzongorázod, az nagyon lendületbe hozhatja a beszélgetőtársadat, egészen más tettrekészséggel (más úgy mondaná, energiaszinttel) folytatja a dumát.
    7. Példaképek: Te hogyan szeretnéd csinálni? – talán furi, de itt az ideálra, az ideális állapotra kérdezel. Szintén felfogható erőforrásként is.
    8. Fókuszváltás: Mi játszódik le Benned? (Eddig OK, semmi extra, de ami most jön… Na, figyelj!) Ha nem Te lennél, mit gondolnál? (Vagyis képzeld Magad a másik helyébe…)
    9. Paradoxkérdés – na, ez a kedvencem, ez olyan csernusdoktoros, tehát az alkalmazásához kell egy adag cinizmus is, éppen ezért nem árt óvatosan adagolni… “Mi mindent tudsz megtenni azért, hogy a probléma megmaradjon?”
Bármelyiket használatod a szitunak megfelelően, a hatás garantált. Kell egy kicsit dolgozni vele, amíg megtanulod, de megéri. Ha kiválaszthatsz egyet-kettőt, amit begyakorolsz, aztán utána a következő kettőt, és így tovább, akkor talán nem olyan káosz a sok újdonság., és könnyebben elsajátítható a módszer is.
Szóval hajrá, kérdezd mintaszülővé Magad!
A jövő héten majd a coach másik feladatáról írok, akkor a tükrözés módszereiről lesz szó.

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.