Főoldal » Az informatikai rendszerek hatása az akkreditációs követelmények teljesülésére

Az informatikai rendszerek hatása az akkreditációs követelmények teljesülésére

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Közel 10 éve végzek a FAT (Felnőttképzési Akkreditációs Testület) megbízásából képzési program és intézményi akkreditációs szakértői feladatokat. Az intézményi akkreditációs követelmények igen széleskörűen szabályozzák a felnőttképzéssel foglalkozó vállalkozások és intézmények ügyviteli folyamatait, elvárva tőlük egy korszerű minőségirányítási rendszer működtetését. Elvárja az ügyviteli folyamatok szabályozottságát, azok rendszeres, folyamatos ellenőrzését és értékelésüket. A cél természetesen a képzési folyamat minőségének biztosítása. E rendszer alapján kötelező minimum 2 féle képzési szolgáltatás nyújtása éppúgy, mint a megbízott oktatók szakmai és iskolai végzettségének, oktatói gyakorlatának az előírásoknak való megfelelősége. A helyszíni szemlék alkalmával azonban mégis előfordulnak olyan esetek, amikor nem teljesül az oktató számára előírt feltétel, amikor a csoport létszáma meghaladja a képzési programban meghatározott maximális létszámot, vagy a gyakorlati foglalkozást olyan teremben tartják meg, amelynek felszereltsége nem felel meg a képzési programban meghatározott tárgyi feltételeknek. Mivel lehetne megakadályozni, hogy főiskolai vagy egyetemi hallgatókat bízzanak meg oktatói feladatokkal, csakis azért, hogy alacsony szinten tartsák a képzés önköltségét?

A megoldás kézenfekvő: kényszereket alkalmazó vezénylési vagy döntési rendszerre van szükség, amelyik meggátolja, hogy a képzési program előírásaitól eltérjünk, hogy a képzési programban előírt létszámnál nagyobb létszámú csoportot szervezzünk, de éppúgy nem engedi az előírt óraszámnál kisebb óraszámú képzés indítását! Ha az oktatók minősítése bekerült a rendszerbe, attól kezdve kényszerpályán van a döntési mechanizmus: csak azon tanfolyamokra osztható be, amelyekre a minősítése alapján jogosult. A rendszer minden esetben „visszadobja”, mihelyt olyan képzésre akarjuk beosztani, amelyikre nem jogosult. Hiszen ha csak előírások vannak kényszerek nélkül, akkor csak a beosztást végzők lelkiismeretén múlik, hogy az előírások milyen mértékben jutnak érvényre, s a helyszíni szemlén a bemutatott 1-2 csoportnál a képzési programhoz képest csak ritkán lehet durva eltérést találni.

Igen, a megoldás a hálózatos környezetben működő informatikai rendszerekben van, mert tartalmazzák azokat a kényszereket, amik 100%-ban tudják garantálni az akkreditációs követelmények teljesülését. Ha a Google keresőjébe begépeljük a „felnőttképzésben részt vevők nyilvántartása” vagy hasonló kulcsszavakat, én egy ilyen rendszert találtam, ami megfelel ezeknek a feltételeknek, a program DEMO-ja is könnyen letölthető és kipróbálható. Hogy kevesebb, mint 100 felhasználója van, annak egyik oka az intézményi akkreditációs követelményekben rejlik. A jelenlegi intézményi akkreditációs követelmények még nem kényszerítik a képzőket arra, hogy a felnőttképzésnél szükséges döntéseket olyan informatikai rendszerben hozzák meg, amely a beleépített ismeret vagy szabály alapján csak az előírásoknak megfelelő döntést enged meg. Ez utóbbi megállapítás utal a legjobban arra, hogy miért jobb Word és Excel táblázatokban vezetni a tanfolyamok nyilvántartásait: mert ezekbe bármit beleírhatunk, mert itt minden megengedett, ezért még mindig ez a leginkább elterjedt „informatikai megoldás”!

Véleményem szerint az intézményi akkreditáció magasabb szintjét jelentené, ha a képzők informatikai rendszerekkel oldanák meg a nyilvántartási és döntési folyamataikat, mivel ezekben „alapfelszereltség” a törvényi előírások, valamint a képzési programok előírásainak az automatikus teljesülése. Vajon meghallja-e valaki ezt az érintettek közül?

Forrás: http://www.tanfolyamnyilvantarto.hu/

Kovács Pál  2011.02.14.

Hozzászólás:

Kedves Szakértő Kolléga!

Elolvastam a cikkedet. Szeretném segíteni a véleményemmel a munkádat, de nem regisztráltam magam, ezért küldöm így a kapcsolódó gondolataimat:

Először is előre bocsátom, hogy nem vagyok felnőttképzést folytató intézménynek sem tulajdonosa, sem vezetője, sem alkalmazottja. A TILOPAX felnőttképzési információs rendszert gyakorlatban nem alkalmaztam, de hallottam már kollégáktól, hogy jól használható. Korábban a munkám során volt szerencsém egy másik országos hálózatban használatos képzési információs rendszert alkalmazni, így mégsem áll távol tőlem a kérdés.

Egyértelmű, hogy azon a képzők, akik évi nem néhány képzés lebonyolítását végzik, kénytelenek valamilyen nyilvántartó rendszert működtetni. Ha van kidolgozott rendszer pl.: a TILOPAX, akkor van mihez nyúlni. Nem kell alapoktól indulni, és elvégezni egy rendszer kimunkálását. Azonban, ez ne legyen „kényszereket alkalmazó vezénylési vagy döntési rendszer”. Hagyjuk meg az irányítást az intézmény kezében.

Fékeket, korlátokat tartalmazó rendszer megfelelő alkalmazhatósága feltételezi a jogszabályok változások követését tartalmazó azonnali frissítéseket. Múltbéli tapasztalatom, hogy ez gyakorta nem történt meg.

Néha pedig az élet követeli meg, hogy egy-egy korlátot ledöntsünk:

         Egy lejárt hatályú akkreditált program megvalósítható más oktatói feltételek mellett.

         Nem tartom főben járó bűnnek azt sem, ha pl.: a maximális létszámot egy, netalántán 2 fővel túllépi az intézmény. Ha a túllépés a haszonszerzés érdekeit szolgálja és a képzés eredményességét kedvezőtlenül befolyásolja, azt már igen. (Találkoztam már nem szakértőként, régen: 30 fős létszám helyett 50 fővel indított képzéssel.)

Maradjon a korlát a jogszabály, ne írja azt felül semmilyen informatikai rendszer. Sőt valamely informatikai rendszer kötelező bevezetését sem támogatom.

Egy felnőttképzési szakértő

2011.04.08.

 

Válasz:

Kedves szakértő kolléga!

Köszönöm, hogy reagáltál a levelemre, és velem is megosztottad gondolataidat!

A kényszereket egy példán keresztül mutatom be, hogy a Tilopax ezt hogyan csinálja: van egy 16 fő befogadására alkalmas tanterem, ha én 17 főt szeretnék abba a terembe vezényelni, akkor természetesen a Tilopax nem engedi, így figyelmeztet, de ha a termet néhány napja kibővítettük 4 férőhellyel, akkor először a tanterem karbantartása következik, megemelem 20 főre a kapacitását, és már mehet tovább a dolog. Ha valamilyen korlátot egy jogszabály állít elénk, abban az esetben a Tilopax megállít és figyelmeztet a jogszabályi vagy egyéb előírásra, de ha a kezelő azt mondja, hogy csak menjen tovább, akkor a Tilopax a szándék megerősítése után folytatja a munkáját, de már nem az ő, hanem a kezelő felelősségére, illetve aki erre utasította. Szóval nem kell tőle megijedni, ez egy 10 éve használatban lévő szoftver, aminek már nagyon sok mindent ki kellett bírnia! Persze a téma felvetése teljesen jogos! Remélem, meggyőzően tudtam érvelni a rendszer rugalmassága mellett?

A programot folyamatosan frissítjük, igaz, ennek van éves díja, aki ezt nem tudja vállalni, annak tényleg előbb-utóbb gondja támadhat!

Bármilyen hálózatos informatikai rendszer használatát a gazdaságban nem kell és nem is lehet előírni, hiszen ha nem lenne hatékony és költségkímélő, ugyan ki is használna számítógépet és internetet? A gond inkább az, hogy sok vezető még mindig nem ismerte fel, hogy az irodai ügyvitel számítógépesítésével élőmunka takarítható meg, most nem akarom sorolni egy ilyen rendszer előnyeit, csak egyet mondanék: a Tilopax-ot kifejlesztő AlbasoftTraining Kft ezzel a nyilvántartó programmal 1996-tól tudja lekérdezni az OKJ-s tanfolyamok, csoportok és hallgatók adatait, s ezekből az adatokból kör-E-mail-ok százait tudja a volt hallgatóknak elküldeni, sok-sok szűkítő feltétel alkalmazásával! Közel 8 ezer hallgatóról, 600 céges megrendelőről van szó, ez így önmagában is lenyűgöző, s a megfelelő informatikai szabályok betartásával ez az adatállomány azóta is biztonságosan működik, folyamatos használat alatt van!

 Hogy mi a főbenjáró bűn egy akkreditált képző esetében? Ha egyetlen törvényi vagy jogszabályi előírást is nem tart be, és az akkreditációs ellenőrzésként ez egyértelműen megállapítást nyer, akkor  bizony az intézményi akkreditációtól akár búcsút is lehet venni! 400 ezer forint pedig egy kisebb cégnek súlyos plusz kiadást jelent! Remélem, ebben egyetértünk?

Köszönöm még egyszer a véleményed megosztását velem és a felsőfokon blogmagazin olvasóival!

Üdv. Kovács Pál felnőttképzési szakértő

A felnőttképzés blog szerkesztője

 

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.