Főoldal » Csavarj egyet a gyereknevelésen!

Csavarj egyet a gyereknevelésen!

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.
Azt hiszem, már emlegettem egy párszor, hogy coach is vagyok. Anno, amikor még tanultam a coachingot, a csoportunkban egyszer felvetődött a gyereknevelés kérdése is, hogy egyik-másik esetben miben tud segítséget nyújtani a coach egy-egy bizonytalan szülőnek.
Amire felkaptam a fejem, az a mondat volt, ami egy férfikolléga száját hagyta el, hogy márpedig ő otthon szokta a fiát coacholni, és meglepően jó eredményeket ért már így el. Nekem egyből bevillant megszokott kép, hogy apuka mint coach ül a kényelmes fülesfotelben, vele szemben a fia a másik kényelmes fülesfotelben, és éppen pl. vezetett vizualizációt tart neki…
Aztán másodjára belegondolva be kellett látnom, hogy ami a lelki szemeim előtt megjelent, az egy roppant humoros, de csöppet sem valós kép. Ugyanis tényleg lehet a gyereket coacholni! Azóta én is alkalmazom itthon… :)))
Onnan kezdjük, hogy a coaching nem valami túlmisztifikált hókuszpókusz, aki coachnak mondja magát, és mégis így állítja be a coachingot, az kutyaütő, és csak le akar nyúlni, szóval az ilyen “kollégát” ajánlatos messzire elkerülni.
A coaching ugyanis egy szemlélet. Ezért is pontosabb az a meghatározás, hogy coaching szemléletű tanácsadás. Bár ez sem pontos, mert a coach, ha jó, akkor nem ad tanácsot. Ugyanis saját magát is, meg a saját problémáját is az ügyfél ismeri a legjobban, tehát kézenfekvő, hogy a megoldás kiötlését is rá kell bízni. (Szóval az a coach, aki mindig megmondja Neked a tuttit, csak egy kutyaütő.) A coachnak ennek szellemében két nagyon fontos feladata van:
  1. kérdezzen az ügyféltől, mégpedig úgy, hogy a kérdéseiben ne legyen semmilyen irányítottság – tehát nyílt kérdésekkel operál, hogy az ügyfélnek tényleg legyen módja a saját válaszait megtalálni a kérdésre;
  2. tükrözzön, vagyis legyen képes összefoglalni, érzékeltetni, más szavakkal visszaadni, amit az ügyfele elmond.
Mindezt egy szent cél érdekében: hogy az ügyfél új szempontokat, látásmódot, nézőpontokat kapjon a problémája, ill. a megoldási lehetőségek megszemlélésére. Ha kicsit egyszerűbben akarom megfogalmazni, akkor nemes egyszerűséggel ki kell zökkenteni az ügyfelet az eddig megszokott gondolatmenetéből. Még egyszerűbben: ki kell lökni a komfort zónája langyos állóvizéből.
És itt jön a képbe a coaching mint gyereknevelési eszköz. Próbálj visszaemlékezni arra, mit javasoltak a szakkönyvek pl. a 2-3 éves kori hiszti kezelésére! Csinálj, vagy mondj valami szokatlant! Ugye, így már nem is olyan nyakatekert a gyereknevelés és a coaching összeházasítása?
Én személy szerint még a kiskamasz, sőt nagykamasz gyerekeimnél is hiba nélkül tudom használni. Mert a gyerek nem a szokványdumákat hallja, hogy “Gyerekem, de hülye vagy! Miért nem vagy képes befogni a szádat, ha a tanár beszél!”, hanem először is megdöbben, amikor azt hallja, hogy pl. “Mi volt az, amit kimondottan élveztél a szituban, hogy már a sokadik beszélgetésért tantárgyi karót osztott ki a tanárod? Mi az, ami annyira élmény, ami annyira feldob a helyzetben, hogy újra megteszed?” Vagy ha azt mondod neki, hogy “Mi lenne rosszabb, ha azt csinálnád, amit a tanár elvár Tőled?”, az a minimumhatás, hogy nyersz legalább egy teljes perc csöndet (néha az is terápiás hatású lehet… :). Ha a gyerek túlvan az első legényes/leányos döbbenetén, akkor az a fura szokása is kialakul, hogy elgondolkodik azon, amit mondtál neki. Aztán még néhány hasonló stílusú kérdés, és néhány hasonló stílusú visszatükrözés után maga jut el odáig, hogy másnap önként bocsánatot kér a tanártól – pedig én soha nem kértem ilyenre.
Ha érdekel a módszer, akkor légyszi jelezd itt a kommentek között, mert akkor írok még róla a jövő héten is – akkor arról, hogy hogyan kérdezz ilyen faramuciságokat… :)

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.