Főoldal » Életem eddigi legkeményebb napja

Életem eddigi legkeményebb napja

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Észak- Dakotába fújt minket az élet szele, egy farmra, ahol húsmarhákkal foglalkozunk. Itt a tél rendesen tombol, hullámokban komoly északi légáramlat ér el minket, aminek köszönhetően sokszor kutya hidegek vannak. Kutya hidegek, mert a kutyák sem jönnek elő házaikból. Az itt élők sem emlékeznek ilyen hidegre.

Ma, 2014-01-05-én, vasárnap volt az életem eddigi legkeményebb napja. Félreértés ne essék, nem burokban nőttem fel, és nem is panaszból írom ezen sorokat, csak szeretném megosztani érzéseimet az olvasóval.

Iszonyat hideg, és jeges szél ért el ma minket. A hőmérséklet hamar -28°C lett, amit -45°C-nak érezhettünk a rádió szerint, a jeges szél miatt. De az állatokkal való munka nem ismer szabad napot, nincs megállás, a napi rutint meg kell csinálni. Meg kell etetni, meg kell itatni őket, és figyelni, melyik hogy érzi magát ebben a hidegben… Hogy is érezné szerencsétlen? Fázik. Sajnos tegnap és ma is találtunk a legelőn kettő-kettő döglött tehenet. Öregek voltak igaz, de nem a koruk, hanem a hideg végzett velük. Az egyik barna, fehér foltos tehén még épp élt, mikor odaérkeztünk. Szó szerint az utolsókat rúgta felakadt szemeivel. Próbáltuk segíteni… felültettük, de már késő volt.. „Nem tehetünk semmit.” hangzott el a mondat főnökünk szájából. Két napja még hosszan figyeltem, hogy mennyivel többet iszik a többinél. Mivel a traktorban és a homlokrakodóban pont elromlott a fűtés, így részben átéreztük, teheneink, borjúink érzését. Habár a melléknap szépsége pár másodpercre felvidít… de aztán hamar újra érzed a hideg szúrását valamelyik testrészeden. El sem lehet ezt képzelni… át kell élni.

Amikor a legelőn és a hizlaldában az állatok bőgve rohannak a fájdalomtól keresve jobb helyet, de te tudod, hogy nincs. Amikor rángatózik a tehén a szúrós, csípős széltől, és ugrál. Megölelnéd mindet, hogy tested melegével felmelegítsd, de ugye ez lehetetlen. Amikor a kezed, lábad megfagy, mert a kaput 20 percig sem tudod kinyitni és könnyes szemekkel anyázol a fájdalom miatt és csűröd- csavarod a magyar káromkodási szavakat, persze pislogáskor a könnyed azonnal összetapasztja a szemedet, s kinyitni is erőlködve tudod csak… Amikor a talpbetéted hozzáfagy a csizmád belső részéhez, és csak kitépni tudod, alatta meg deres. Amikor előtted leheli ki az utolsó lelkét a tehén és te már semmit sem tudsz tenni, ő meg felakadt szemekkel „néz” rád… és közben csak rohansz, hogy segíts a többinek, tegyél alájuk szalmát, ami azért jó, hogy a lábaik el ne fagyjanak… és újabb könnyek jönnek örömödben, mikor látod, ahogy örülnek a segítségnek, mert belefekszenek, belehemperegnek… na ez kemény. Ez embert próbáló. Mert tudom, hogy a vágóhídon végzik majd, de addig is méltó élet jár nekik… Szerintem.

De a napnak vége… megtettük, amit meglehetett… a többi, már az ima része, hogy reggel ne találjunk többet meghalva… mert ilyenkor csak Istenhez és a Földanyához tudsz szólni… még akkor is, ha ateista vagy.

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.