Főoldal » Életstratégia – nem Alekosz-módra 2. rész

Életstratégia – nem Alekosz-módra 2. rész

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.
Két hete egy angliai kutatás nyomán kitört belőlem a kritika az Alekosz-féle celebecskék által nyújtott életstratégiát illetően (már ha ezt lehet stratégiána nevezni). Akkor hirtelen felindulásból összeszedtem a szerintem legfontosabb 7 képességet, készséget, amelyek segíthetnek a gyereke(i)dnek (és Neked is) abban, hogy ne az Alekosz-féle érvényesülési út legyen az egyetlen lehetőség, ill. hogy a celebek viselkedése, megjelenése, mintája ne frusztráljon se Téged, se az utódod.

Akkor még azt is megígértem, hogy ezentúl minden héten sorra vesszük ezeket a képességeket, készségeket, amikből összeáll a stratégiád. Ígérem, hű leszek magamhoz, és mindezt úgy fogom megtenni, hogy közben a játék sem marad ki.
Most éppen az önálló tanulásra való képesség van soron.
Na, ez kimondottan tanulásmódszertan, úgyhogy rengeteg lehetőség van a játékra! (Kérdezz meg egy logopédust, ő is ezt fogja mondani… :) ) Kezdjük ott, hogy ahhoz, hogy a gyerek tanulni tudjon, jól kell tudnia beszélni, észlelnie és értenie kell a beszédet. Ehhez sok minden kell, elsősorban is Te. Vagyis az, hogy foglalkozz a gyerekkel: beszélj hozzá, hangoztasd úgy a szavakat, hogy legyen alkalma megérteni, utánozni (ez is a tanulás egy módja), aztán jöhetnek a ritmikus mondókák, énekek, mozgásos játékok a beszéd dallamának, ritmikájának érzékeltetésére, később a mesék és a versek.
A mesék és a versek csodálatos dolgok: nem csak a beszédet, a szókincset fejlesztik ugyanis, hanem hozzászoktatják a gyereket a könyvhöz. Az én most már lassan nagycsoportos lányom például most már hevesen érdeklődik a betűk és számok iránt, a könyvekben rendszeresen keresgél bizonyos betűket, tehát lassan a betűk szavakká állnak össze – saját érdeklődése okán lassacskán olvasni tanul.
Ez azért lényeges, mert információs kor ide vagy oda, még mindig az olvasás az a legfontosabb kultúrtechnika, amivel a tudás nagyobbik részéhez hozzájuthatunk. Igaz, ehhez manapság szorosan felzárkózik a vizuális technika – pl. a TV, videoklipek, stb. Tudomásul kell vennünk, hogy a gyerekeinknek olyan vizuális kultúrájuk van már most is, amit mi valószínűleg sosem fogunk tudni követni, ezért van az, hogy sokszor egészen más módon tanulnak és gondolkodnak, mint mi.
Ennek egy másik megnyilvánulása az, hogy a gyerekek a legtöbb esetben már struktúrákban gondolkodnak – akkor is, amikor olvasnak. Csodálatos módon a nagyobbik lányom soha életében nem tanult (legalábbis tudatosan) gyorsolvasni, mégis kiválóan használja a technikát. Ehhez kellett néhány dolog:
  1. rengeteget olvasott, mert érdekelték a könyvek – tehát első lépésben volt alkalma begyakorolni a hagyományos, lineáris olvasást
  2. a sok gyakorlás közben eljutott az életkoránál kicsit előbbre mutató könyvekig, amikben már elég sok volt a leíró rész, ami neki még nem igazán feküdt. Így aztán elkezdett “felületesen” olvasni. Tulajdonképpen szelektív olvasásnak hívják, amit művelt: gyakorlatilag csak átfutotta a szöveget, és csak amin megakadt a szeme, azokat a részeket olvasta el. Ellenben vette a fáradtságot, és még vagy kétszer-háromszor átfutotta így a szöveget – minden alkalommal más szövegrészeket olvasva végig, mert a már ismerteket átugrotta. Így sokszori olvasás után összeállt a szöveg struktúrája is. (Már megint a struktúrában gondolkodás…)
  3. a sok átfutott szöveg pedig hozzászoktatta egy olyan olvasási tempóhoz, amivel akkor is állni kellett a versenyt, amikor “hagyományosan” olvasott. A hagyományos szó azért van idéző jelben, mert ezt sem hagyományos módon csinálta: megtanult gyorsolvasni. A szemmozgása ugyanis nem a hagyományos balról jobbra, helyenként ugráló mozgás volt, hanem egyszerűen csak felülről lefelé olvasott – azaz egy egész sort átfogott a szemével, és így haladt lefelé.
Meg kell mondanom őszintén, képtelen vagyok utánozni. Rengeteg gyakorlás kell hozzá. Ellenben a technika eredményessége szédítő – éppen a mai információdömpinggel sújtott világban. Kiválóan tud ugyanis az infók között szelektálni. Méghozzá egy előre kitervelt gondolati struktúra mentén.

Ha mégis rászánod Magad, vagy a hagyományos technikával már magabiztosan olvasó gyereked, hogy megtanuljátok a gyorsolvasást, akkor melegen ajánlom hozzá Paul R. Scheele Villámolvasás c. könyvét. Miért? Mert humoros, másrészt a gyorsolvasásra szoktató gyakorlatok játékosak.

Mi kell még az olvasáson kvül ahhoz, hogy egy gyerek önállóan tudjon tanulni? Képes legyen egy valamire fókuszálni (tulajdonképpen az információ szűrése az olvasás során már szintén ilyesmi volt). Ezekre is nagyon jó játékok vannak, amivel a figyelmet lehet fejleszteni. A legelterjedtebb talán a memóriajátékok millióféle variációban. De ezen kívül is akad jó néhány például itt is.

Mire jó a figyelem fejlesztése és a fókuszálás képessége? Arra, hogy megtanuljon maga kutatni az információk után. Ez alapvető feltétele az önálló ismeretelsajátításnak.

Ellenben fel is kell tudja dolgozni önállóan az infokat, amiket talál. Milyen játékokkal lehet ezt csiszolni? Lehet, hogy most megleplek, de szinte bármilyen stratégiai játék (még a számítógépesek is) jók erre, de a társasjátékok is.

És még egy tényező van, ami lényeges a tanulásban: az emlékezet. A memória fejlesztéséhez leírhatatlanul sok és jó játékot lehet találni, például itt is.

Szóval most már van játszanivalótok rengeteg.

Tanítsd meg tanulni a gyereked, mert Te is képes vagy rá!

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.