Főoldal » Hibátlanul

Hibátlanul

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Már több mint egy hónapja írtam posztot, számtalan témám  van talonban, majd ha picit nyugodtabb lesz a helyzetem, akkor mindegyikre sort kerítek, no ezt nem fenyegetésnek szánom, de amiről most írok akár vitaindító is lehet, mivel nemcsak itt jelenik meg, hanem a LinkedIn valamelyik általam preferált csoportjában is. Nyilván sejthető, hogy elsősorban saját élethelyzetemből indulok ki és gondolkodtam el e feloldhatatlannak tűnő konfliktuson, amikor a munkaerő hibázik és a vezetőnek, főnöknek, tulajnak ezt valahogyan kezelnie kell, nem beszélve a dolgozóról.

A klasszikus HR konfliktus kezelési sémák erre az esetre is adnak valamiféle támpontot, na jó adnak nem is valamiféle, hanem konkrét megoldási javaslatokat kínálnak, amelyeket lehet gyakorolni tréningeken a vezetőknek etc.-etc. Asszertív munkahelyi konfliktus kezelésnek hívták anno még a főiskolán és láttam én is a hozzá tartozó „tanmesét”, illetve filmecskéket, hogy miként viselkedik egy igazi asszertív munkahelyi vezető.

A legendák is eszembe jutottak, amikor a rabszolgákat hibájuk miatt ételmegvonásra, (persze csak annyira, hogy dolgozni tudjon) ítélte a tulajdonos, vagy csak simán korbácsolást kapott, nyilván a hiba vagy vétek nagyságrendjétől függően. Vagy gondoljunk csak a hajósinasokra, akikről olvasgattunk gyerekkorunkban, akik folyton csak verést kaptak. Legemlékezetesebb ifjúkorom egyik emlékezetes filmje, a MarK Twain: Koldus és Királyfi művéből készült adaptáció, amit könyvben csak jóval később olvastam, abban a királyfi hibáiért egy ugyanolyan korú fiú szolga kapta a pofonokat. Nagyon irigyeltem a kis elkényeztetett királyfit ezért, be kell, hogy valljam.

Most már nem is olyan rövid eddigi életem során a legkülönbözőbb megoldásokkal találkoztam ezzel kapcsolatban. Volt olyan munkahelyem, ahol a munka jellegéből adódóan pénzben kifejezhető felelősséggel tartozott a dolgozó a hibáiért. Benzinkutasként az elszámolásokban elkövetett hiba bizony zsebbenyúlós történetté kerekedett. A földmérés nagyon sok pluszmunkával és idővel, sőt nem észrevett hiba esetén akár a kivitelezésnél felbukkant rossz mérési eredmények miatt sok tízezres vagy akár százezres, sőt milliós kárral bosszulta meg a nem odafigyelést, vagy a rosszabb esetben szakmai tévedést. Terjedt a szakmában a legenda a mérési eredmények miatti kibukkant alagcsövekről, e miatt leálló munkáról, újramérésről és milliós károkról az alföldön. Mindez még a hál’ Istennek megboldogult szocializmusban volt, amikor ilyen esetek nagyon gyakran megtörténtek. Aztán később láttam dolgozót felállítani az összeszerelő sor mellől annál a multinál amelyiket én egyébként a mai napig nagyon kedvelek, azért mert egy csavart kihagyott a számítógép merevlemez (HDD) összeszerelésekor. Láttam síró alkalmazottakat, szívtelen főnököket, rendkívül rossz dolgozókat, akik nem ismerték el a hibájukat, sőt egy másik hibával próbálták fedezni az előzőt, aminek a következménye hihetetlen nagy kárt okozott a munkáltatónak, a szektornak, sőt a többi dolgozónak is. Mai napon történt, hogy levelezésbe bonyolódtam egy magát üzletág igazgatónak meghatározó hölggyel, aki véletlenül egy személyes, névre szóló levélnek szánt információt, tehát úgy megírt levelet amely azt hivatott volna érzékeltetni, hogy csak nekem íródott, úgy küldött el, hogy nem titkosította a levél másik 30 címzettjét. Úgy gondolnánk apró hiba, de nagyon sokszor üzletileg végzetes lehet, mert óriási károkat okozhat. 

Olvashatunk ezzel kapcsolatban jó tanácsokat, szemezgethetünk elrettentő példákat a megoldásokra pl. egyik kedvenc blogomból, nem dolgom ezeket minősíteni. Most is mindig rengeteg kérdés merül fel bennem és sok-sok variáció a megoldásokra, vagy csak néhány elgondolkodtató ötlet. Az új törvényt sem felejtsük el, ami picit szigorúbban bánik a munkavállalóval mint az előző.

Ezer féle vetülete lehet a hibáknak. A dolgozó szemszögéből, aki felkészült, de rossz napja van, vagy nem túl jó képességű és még ráadásul slendrián munkavégző is. Megfelelő tájékoztatást kapott, vagy nem eleget, jól érzi-e magát a munkahelyen, vagy állandó stresszben van, olyan munkát végez-e amelyet a képességeire szabtak, tudja-e mivel jár a hibája, fél-e főnöktől esetleg, minden feltétel adott-e a munkavégzéshez, tud-e segítséget kérni vagy kérhet-e segítséget valakitől, rutinos vagy kezdő? Kérdések.

A munkáltató, főnök, tulajdonos, elég képzett-e, hogy megítélje a hibát és annak következményeit, van-e megfelelő ítélőképessége, intelligenciája az adott helyzetben a felmerülő konfliktus megoldásához, feloldásához, van-e elég intelligenciája, hogy ne örök adu legyen a munkavállaló ellen az adott hiba. Van-e lehetőség az adott helyzetben humánusan dönteni, figyelembe véve a munkavállaló helyzetét, milyen kötelező retorziókat kell alkalmaznia adott esetben?  Kérdések.

Természetesen nagyban függ a szakmától, hivatástól, amit űzünk a hiba és annak következménye. Egy sofőr hibája emberek életébe kerülhet, nem beszélve egy veszélyes anyaggal dolgozó emberről, akinek hibája végzetes lehet. Elképzelem a lépfene baktériummal teli kémcsövet elejtő laboráns főnökét a számonkéréskor, vagy a rossz koordinátákat adó katonát, aki miatt nem a harckocsit találja el a rakéta, hanem esetleg a pár kilométerre lévő óvodát.  

Minden szakmának van felelőssége, egyiknek kisebb, másiknak nagyobb. Önmagunknak kell lennünk a legnagyobb kritikusunknak ahhoz, hogy átvészeljük az ilyen helyzeteket úgy, hogy tovább tudjunk lépni.  Ismét kérdések, megtettünk-e mindent annak érdekében, hogy ne történjen meg a hiba, volt-e olyan pont, amikor másképp is dönthettünk volna, felkészültünk-e maradéktalanul, kérdeztünk-e akkor, amikor bizonytalanok voltunk. A legjobb, amit tehetünk, ismerjük el, beszéljük meg, lépjünk túl rajta, de a legfontosabb, hogy tanuljunk belőle.

Egy általam nagyon tisztelt ismerősöm mondta, a polihisztorok kora lejárt, nem érthetünk mindenhez, a mai technika és korunk eltúlzott elvárásainak gyakorlatilag nem tudunk megfelelni. Ne frusztráljuk magunkat túlságosan, próbáljuk meg képességeinket objektíven feltérképezni és kihozni belőle a maximumot. Akkor talán nyugodtan lehet az alvás, nem lesz kínzó hiányérzet, vagy állandó megfelelési kényszer.

A fenti sorokat szánom vitaindítónak, az alábbi sorokat csupán megjegyzésnek.

Egy „szakmát” tudok ahol gyakorlatilag nincs jelentősége az elkövetett hibának, sőt egyes esetekben hőssé válik az elkövető, az a magyar politika. Szó se essen róla többet…

 

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.