Főoldal » Hol kezdődik a pénzügyi nevelés?

Hol kezdődik a pénzügyi nevelés?

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Nálam Schrödinger macskájánál…

Na, ezt egy kicsit pontosítom, mert nem hiszem, hogy most közérthető voltam. A pénzügyi nevelés, a gyereked pénzügyi intelligenciájának, és ezzel a sikeres pénzügyi jövőjének megalapozása ott kezdődik, hogy a gyerek elhiggye: megvan benne az a képesség, hogy sikeres legyen. Márpedig ha igaz a kvantummechanikai tétel pszichológiai vetülete is, akkor mindenkiben megvan a képesség arra, hogy jól éljen. Mint ahogy arra is, hogy nem.

Egyetlen dolog dönti el, hogy mely képességek kerülnek felszínre: az, hogy a gyerek elhiszi-e, hogy megvannak benne azok a képességek, amelyektől úgy érzi, a határ a csillagos ég. Pontosabban: minden gyerek úgy születik, hogy ezekkel a képességekkel él is. Mert van önbizalma, az önértékelése 1000%-os.

Igen, ez a tulajdonság, ami kikövezi a sikerhez vezető utat, az önbizalom. 

Hogy van-e a gyereknek önbizalma, vagy sem, az sok mindentől függ. Ha jobban megnézed, minden kisgyerek valami veleszületett önbizalombombával születik. (Az enyémeim legalábbis tutkeros, hogy azzal születtek.) Hogy aztán ez megmarad-e, na, onnantól jövünk mi, felnőttek a képbe.
Az első években nyilvánvaló, hogy a szülők a meghatározók ez a téren (is). Már azzal, hogy baba korában odafigyelsz-e arra, hogy sír, felveszed-e, megvigasztalod-e, megpróbálsz-e rájönni azokra az igényeire, amit a sírásával jelez, játszol-e vele, keresed-e vele gyakran a szemkontaktust, akarsz-e társasága lenni – vagy nem.
Aztán jön az ovi, az első nagy “csapás” a gyereknek. Azért idézőjeles ez a kijelentés, mert nem feltétlenül kell, hogy így legyen. Ellenben mindenképpen bizonyos fokú megrázkódtatás ez a gyereknek, mert ez lesz az első komoly lépés afelé, hogy leszakadjon anyuról. Megnyugtatásképpen: ahogy a gyerek elkezd önállóan mozogni, és rájön, hogy ő maga képes a helyváltoztatást elérni, abban a pillanatban megkezdődik az anyuról való leválás. Viszont ekkor még mindig megvan az a biztonságos tudata a gyereknek, hogy ha felfedező útjai közben bármi ijesztővel találkozik, még mindig visszafuthat anyu biztonságot adó ölébe. Na, ez az, ami a bölcsiben, oviban már nem lesz meg. Ezért van a beszoktatás időszaka, hogy ha a gyerek igényli, akkor még vissza tudjon futni Hozzád. Közben pedig megismeri az óvónénit, akivel hasonló “ősbizalmat” kell kiépítenie – napok alatt. Utána már hozzá fog futni minden ilyen ijedelmével. (Ezt sok anyunak elég nehéz megemészteni, pedig ez a természetes. Máskülönben még a nagyikra sem tudnád ráhagyni a gyereket.)
Az önbizalom azonban alapvetően nem ettől rendül meg. Nem az a tény lesz önbizalomgátló, hogy innentől nem anyu, hanem az óvónéni, később a tanító néni vigyáz a gyerekre. Hanem az, hogy hogyan foglalkozik vele. Ha egyenviselkedést várnak el tőle.
Na, akkor ez most tisztázásra szorul: nem arra gondolok az egyenviselkedés alatt, hogy az általánosan elfogadott társadalmi viselkedési szabályoknak ne tegyen eleget a gyerek, ill. azokat ne tanulja meg. Azt meg kell tanulnia, el kell sajátítania. Az önbizalomnak sokkal inkább olyan kérdésekben van szerepe, amelyek az egyéniségének a kibontakozását gátolják, terelik más irányba, vagy éppen kritizálják – nem éppen építőleg.
Mit tehetsz azért, hogy megtartsd a gyerek önbizalmát, vagy ha netán valamilyen oknál fogva már sérült, újraépítsd?
Bármilyen fura is, a szülő-gyerek kapcsolat erősítése kell, hogy az első lépés legyen. Nem hiszem, hogy egy satnya szülő-gyerek kapcsolatban a gyerek számára mérvadó lesz a Te véleményed, még akkor sem feltétlenül, ha az biztatás akar lenni. Mert ekkor már nem az ősbizalom, hanem az eleve-bizalmatlanság lesz az úr kettőtök között.
Mivel tudod megőrizni ezt a bizalmat, és megerősíteni azt? Ennek sok terepe van:
  • beszélgetések a gyereket érdeklő témákról
  • mesék – legyenek azok irodalmi értékűek, vagy éppen a saját élményeidről szólók
  • játék
  • együtt végzett munka
  • a szeretetnyelvek (egyszer majd Chapman dr. művét is kielemzem talán), stb.

Ezután következhet a gyerek önbizalmának őrzése, építése. Ehhez nagyon jó tippeket adott Manhertz József anno az egyik hírlevelében:

– hallgasd meg a véleményét (sőt, kérd ki azt),
– ha kritizálod, mindig adj építő tanácsot is mellé,
– ismerd el az eddigi eredményeit és teljesítményét,
– biztasd, akármilyen is az adott tevékenységben,
– állj mellé, ajánld fel a támogatásodat, ha nehézsége lenne,
– beszélj róla elismerően a számára fontos emberek jelenlétében,
– és mindaz, amit éppen most Te is szeretnél megkapni másoktól.

A legtöbb, amit megtehetsz a gyerekekért és mindenki másért azonban az, ha elsősorban a saját önbizalmadat erősíted. Ha már úgyis csak abból tudsz adni amid van…

És még két pici részlet, ami nem csak a gyerek önbizalmának, hanem később apénzügyi IQ-jának is nagyon jót tesz majd…

  1. hagyj a gyereknek döntési lehetőségeket, hozd olyan helyzetbe, amikor ő dönthet
  2. és aztán hagyd meg neki a döntési helyzettel járó felelősséget is, azaz viselje a döntése minden következményét.

Persze, ha elkeseredik a következménytől, akkor sincs baj:

  • csak legyél ott,
  • beszélgess vele,
  • segíts neki levonni a tanulságokat,
  • és bátorítsd, hogy a tanulságok fényében próbálkozzon újra!

Jövő héten pedig kapsz majd tőlem néhány tippet is arra, hogy hogyan tudod a Köztetek lévő bizalmat, és a gyerek önbizalmár is erősíteni – ha már egyszer vidámparkba jöttél… :) 

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.