Főoldal » Ki fogott mellé? – válasz Vidi Rita cikkére

Ki fogott mellé? – válasz Vidi Rita cikkére

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.
Olvastam egy cikket, amire muszáj reagálnom. Bizonyos állításaival mélységesen egyet értek, másokat ugyanilyen vehemensen vitatok. 
Az eredeti cikket itt olvashatod. Vidi Rita írása. Rita, hűen saját magához, “különvéleményt” fogalmaz meg, és ez jó.  A kiinduló pont, amelynek mentén a következtetéseit levonja, viszont fals – és ez nem jó. Nézzük meg, mi a bajom ezzel az egésszel!
A cikkben Rita tulajdonképpen azt taglalja, hogy mekkora melléfogás 18 éven aluliakat pénzügyekre és helyes pénzkezelésre tanítani, mivel ezt az értelmetlen energiabefektetés tipikus példájának tartja. Mert hogy 18 év alatt max azt a gyereket érdekli a kamat, meg a THM, meg a devizahitel, aki kimondottan a pénzügyek felé tendál, tehát ahhoz van “tehetsége”, ehhez Rita egyfajta “tehetséggondozást” javasol. 
Nekem már innentől sántít a dolog. 
Ad 1: a pénzügyi nevelés, a helyes pénzkezelés tanítása nem ugyanaz, mint a THM, a devizahitel, a kamat, stb. fogalmainak tanítása. Az első ugyanis pénzügyi nevelés, ill. pénzügyi IQ, a másik ezeknek csak egy kis alrendszere, a pénzügyi ismeretek. A kettő tehát nem összemosható. 
Ad 2: abban tökéletesen egyet értek Ritával, hogy az iskolába bevitt pénzügyi ismeretek tantárgy tanítása nem fogja megoldani a problémát. A jelenlegi iskolarendszer ugyanis jellegénél fogva a tankönyvi ismeretek továbbadására alkalmas. (Erről már írtam egy másik cikket itt.) Tehát a pénzügyi nevelést az iskolától elvárni nem lehet, ezt az állam nem fogja, nem tudja megoldani. A bibi Rita gondolatmenetében, hangsúlyozom, ott van, hogy összemosta a pénzügyi ismereteket a pénzügyi neveléssel. 
Ad 3: igen, láttam már közelről gyereket. Testközelből hármat, mert annyit szültem. Nevelem is őket becsülettel erőmhöz mérten. Nem, nem vagyok tökéletes szülő. Egyrészt tisztában vagyok a saját korlátaimmal, másrészt tökéletes szülő nincs, mert az képtelen lenne bármire is megtanítani a gyerekeinek. Én ugyanis azt a mondást tartom hülyeségnek, hogy más kárán tanul az okos. Láttál Te már olyan embert, aki a másik hibájából tanult? Én még nem. Szóval egy szülő is csak a saját hibáiból tanul, és az azokból levont tanulságokat tudja majd megtanítani a gyerekének. Ha ebből az jön le neki, hogy “gyerekem, az életben ne merj devizahitelt felvenni, különben eltöröm a kezed, amelyikkel aláírtad a hitelszerződést!”, akkor azt tanítja meg neki. 
Ad 4: még mindig állítom, hogy láttam már közelről gyereket, és nem csak a sajátjaimat. El nem hiszed, mennyi mindent képesek megjegyezni, megtanulni, értelmezni és használni(!) is, ha a saját szintjükön, koruknak megfelelően tálalod nekik! Tehát én sem magyarázom a THM-et a gyerekemnek 6-7 évesen. Aki nem hiszi, járjon utána! Megteheti, ha feliratkozik, és megnézi a tökingyenes Alaphang tréningem videoleckéit, vagy ha elolvassa a Játéktár c. e-bookomat. Tényleg nem fogják érdekelni a gyereket a pénzügyek, ha csak a pénzügyi ismereteket akarom a fejébe önteni. Az felnőtteknek való. De nekem mint szülőnek az is a dolgom, hogy azt is megmutassam a gyerekemnek, hogy milyen sok minden létezik ebben a világban. Akár a pénzügyek is. Amúgy meg, ha már láttál kisgyereket, akkor tudod, hogy egy gyerek eredendően kíváncsi. Amit csak lát, arról kérdez. Márpedig a pénz körülveszi mindenhol (tehát ebben is egyet értünk Ritával), látni fogja, hogy ez van, és éppen ezért kérdezni is fog a működéséről. A legrosszabb, amit egy szülő ilyenkor tehet, ha azt mondja, “Á, fiam, Te még ehhez nem értesz, kicsi vagy Te ehhez!”. Na, akkor tényleg nem fogja többet ebben a büdös életben érdekelni a gyereket a pénz, még akkor sem, amikorra a prefrontális kéreg megérik. 
Ad 5.: amikor azt olvastam Rita cikkében, hogy írni-olvasni, számolni, logikusan gondolkodni kell megtanítani a gyereket, úgy bólogattam, hogy majd leesett a fejem. Ez így igaz. A ciki ebben csak az, hogy a mai iskolarendszerből kikerülő gyerekek 20%-a(!) funkcionális analfabéta, azaz képtelen értelmezni az olvasott szöveget. A matekkal sem jobb a helyzet. Egy valamit azért a figyelmedbe ajánlanék: itt is van egy téves kiindulási alap. Csak a jó matematikai képességek nem elegendőek ahhoz, hogy valaki jól tudjon majd bánni a pénzzel. Ezért is van az, hogy Ritának az az állítása is igaz, hogy a közgazdászi végzettség még nem feltétlenül jelent belépőt a gazdagsághoz. (Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy persze, hogy nem. Az, hogy valaki közgazdász, csak arra jogosítja, hogy vállalatok ügyeiben igazodjon ki, és nem arra, hogy a személyes pénzmenedzsmentben guru legyen. Tudom, miről beszélek, közgazdász vagyok és mérlegképes könyvelő… :))
Ad 6: még valamit a logikus gondolkodásról… A suliban a magasabb matek nem azért kell, hogy legyen mivel kitölteni az alap- és középfokú oktatásban eltöltött 12 évet, hanem azért, mert a matek a színtiszta logika. Ez kellene, hogy megtanítsa a gyereket a logikus gondolkodásra. Hogy milyen eredménnyel, az már más kérdés.
Ad 7: abban is egyet értek Ritával, hogy a meggazdagodáshoz matematikai téren elég a négy alapművelet alapos elsajátítása, a magasabb műveletek közül pedig a hatványozás és a százalékszámítás. Ennyi. Nem több. 
Ad 8: abban is egyet értünk, hogy a szülői példa az a tényező, ami a legfontosabb talán a gyerek (pénzügyi) nevelésében. De ahhoz a szülőnek is ki kéne művelődnie pénzügyekben. 
Ad 9: a pénzügyi nevelés szülői feladat, mint bármelyik másik nevelési feladat, és nem egy középiskolát követő pénzügyi gyorstalpalóé. Addigra már ugyanis megvannak a “programok”, hiedelmek, tabuk, amiket otthonról hoztunk, és kattognak is az agyunkban. (Erről mint gyakorló coach sokat tudnék mesélni.) Egy gyorstalpaló megint csak pénzügyi ismereteket adna, de helyes pénzügyi gondolkodásmódot nem adna. Lehet, hogy akkor megtudná ott a tini, hogy mi a deviza-, meg a diákhitel, de arra még nem biztos, hogy rájönne, mik a hátulütői, hogy tényleg arra való-e, amire használni akarja, vagy arra, amit erről a bankban bedumálnak neki. 
Ad 10: nem kötelező a pénzügyi nevelés, mindenkinek saját szabadságjoga szegénynek lenni. És itt van még egy fals alapvetés: ma nem attól van benne a szószban mindenki, mert gyerekkorában nem kapta meg a szükséges pénzügyi nevelési dózist, hanem attól, hogy nem azt a pénzügyi nevelési dózist kapta meg, amire ma szüksége lett volna a boldoguláshoz. (Magyarul egyszerűen csak elavultak a pénzügyi ismereteink, amiket a szüleinktől hoztunk.) Meg attól, hogy felnőttként sem tett érte sok mindent, hogy aktualizálja az ismereteit – nem tanult. 
Összefoglalva:
  • ne keverjük a szezont a fazonnal, vagyis a pénzügyi nevelést a pénzügyi ismeretekkel
  • a pénzügyi nevelés nem az állam, nem az iskola, nem pénzügyi gyorstalpaló feladata, hanem a szülőé – ahogy Rita is mondta, példaadással
  • jogos Rita felvetése: hagyjuk hibázni a gyereket, de a szülőt is… Egy követelmény van csak: mindenki tanuljon abból, amit hibázott!!! Ha a gyerek ezzel önállóan nem boldogul, akkor a szülő segítsen neki egy beszélgetéssel.
  • a gyereket csak az fogja érdekelni, amit lát, hall, amivel már találkozott. Ha találkozik a pénzzel, és választ is kap a kérdéseire, akkor a pénz is érdekelni fogja – akkor is, ha a gyerek nem “tehetséggondozós”…
  • a gyerek tanuljon meg önállóan tanulni! Ehhez kell az írás-olvasás, plusz a négy alapművelet és néhány magasabb művelet magabiztos ismerete, valamint a logikus gondolkodás képessége. Ez alapvetően az iskola feladata kellene, hogy legyen, de sajna nem mindig képes ennek megfelelni. Úgyhogy megint csak a szülő jön. 
  • elsősorban a szülő dolga, hogy kiművelődjön pénzügyileg, mert csak akkor tud bármit is megtanítani a gyereknek, akkor tud maga is példa lenni. Akkor lesz hiteles.
  • pénzügyekről mindig is lehet és kell is beszélni a gyerekkel – de csak a maga szintjén, az ő érdeklődésének megfelelően. Hidd el, akkor érdekelni fogja a gyereket is a pénz – kortól függetlenül. 
  • pénzügyi ismereteket szerezni nem kötelező. Viszont akkor jómódúnak lenni sem. 
És igen, valóban van mit tanulni a gyerekektől. Én sem lennék ma az, aki vagyok, ha nem tanultam volna meg a gyerekeimtől egyet s mást. Például azt, hogy milyen befogadóak, mennyire éles eszűek és kíváncsiak.

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.