Főoldal » Miért nem akarsz Te szakértőnek látszani?

Miért nem akarsz Te szakértőnek látszani?

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

A múlt héten arról volt szó, hogy miért is ájulunk el akaratlanul is attól, hogy ha valaki egy kicsit többet ért nálunk valamihez – kivált a pénzügyekhez. Beindul az evolúciós program, és félisteni tisztelettel szemléljük azt, aki jól hangzó szakszavakkal tud dobálózni. (Mit gondolsz, az orvosokat miért szemlélik a  legtöbben tisztelettel vegyes értetlenséggel?)

Ehhez képest, ha követed a múlt heti postban megfogalmazott három rövid jótanácsot, garantáltan Te irányítod majd a beszélgetést – sőt az is előfordulhat, hogy kiderül, Te nagyobb szaki vagy a kérdésben, mint az, akivel szemben ülsz. Csodálatos módon ez a legtöbb ügyfelemnél azonnali padlófékkel jár, azaz olyan, mintha az addigi lelkesedésének lendületét megtörné egy satufékes megállás. Fej kinéz a szélvédőn. Nagyjából így tudnám leírni a hatást, amikor az ügyfél elképzeli, hogy az ő kezébe kerül a kezdeményezés a hozzáértés jogán.

De vajon mi lehet az oka ennek a nagy ijedtségnek? Valami evolúciós? Vagy valami más? Mindjárt kiderül.

Az a fura az egészben, hogy bár még csak elképzelt szituról van szó, mégis hihetetlen ijesztő tud lenni az ügyfél számára, ha belegondol, innentől ő kezdeményez, ő veszi át az irányítást, konkrétan övé a felelősség. Érdekes módon még azoknál az ügyfeleknél is így műxik ez, akik amúgy szokva vannak a napi mázsás felelősséghez a vállukon, mert alapból több száz ember dolgozik a kezük alatt…

Mi a kakukkfütty lehet akkor mégis olyan ijesztő abban, hogy legalábbis pariban legyen egy szakértővel? 

Röviden:

az ismeretlen.

Bővebben:

az, hogy most még nem ismeri a pénzügyeket.

Nagyon érdekes megfigyelni, hogy ha éppen szituációban dolgozom az ügyféllel, és a szituáció alapja az, hogy “Képzeld el, hogy már megvan a vágyott állapot…”, még akkor is sok esetben nem képesek belehelyezkedni a vágyott, a képzelt állapotba. (A coachok azt mondják, hogy nem kerül asszociatív állapotba, helyette disszociatívban, agyból nyomja… Az ilyen ügyfeleket szokás “fejnehéznek” nevezni, mert nem képes az érzelmeire koncentrálni, helyette az agya jár.) Coachként persze megvannak arra a technikáim, hogy hogyan lehet ebből az állapotból kibillenteni, de még mindig rácsodálkozom, hogy ha pénzügyekről van szó, akkor milyen nehéz az asszociatív, átszellemült érzelmi állapotot elérni az ügyfeleknél.

Ennek oka pedig nem más, mint egy nagyon alapvető érzés, ami gyakorlatilag nem az emberrel egyidős, hanem még a majmokkal közös ős állapotából.

Ez az érzés a félelem.

A bibi a dologban, mint mondtam, az, hogy amikor azt feltételezzük, hogy már elértük a vágyott állapotot, ebben az esetben azt, hogy már egészen jó szinten értünk a pénzügyekhez, konkrétan megbízhatóan és jövedelmezően vagyunk képesek kezelni a pénzünket, még akkor is a jelenlegi, “pénzügyileg tudatlan” állapotunkból gondolkodunk – mert annyira ragaszkodunk a félelmünkhöz…

Mi a ragaszkodás oka?

Az, hogy ez a kardfogú tigrisek korában még nagyon jól jött. Ragaszkodnia kellett az ismeretlen helyen letáborozó törzsnek a félelméhez, mert soha nem tudhatta, mikor találja szembe magát egy kardfogúval. Amíg a félelme éberséget okozott, addig életet is menthetett.

Mi a helyzet pénzügyekben?

Annyi, hogy most sem tudjuk, hol fog lecsapni a pénzügyi válság, vagy valami olyan pénzügyi izé, amit nem értünk, epdig esetleg kéne, de lagalábbis jól jönne, talán még résen is vagyunk, de a törzsre már nem számíthatunk, hogy segít. Így aztán arra sem, hogy majd a kollektív tudás és összefogás kisegít. Ezért aztán marad a puszta félelem, meg az emelkedett adrenalinszint, ha a pénzügyek közelébe kerülünk.

Tulajdonképpen azzal még nincs is baj, hogy az amygdalában, agyunk egyik legősibb részében félelem keletkezik. A bibi onnan kezdődik, hogy nem marad ott, mint a gyerekeknél, hanem – felnőtteknél – eljut a Hippocampusba (homloklebenybe) kiértékelésre. Ha a kiértékelésnél nem talál az agyunk olyan tényezőt, amely szembeállítható lenne a félelemmel, mint anno a törzs közösségének védelme, a tapasztalt vadászok tudása, akkor szó szerint begazol. Nem marad más, csak a félelem.

Mit lehet tenni? 

Ha a kardfogú tigrissel szemben az Hippocampus meggyőző érvként tudta elfogadni a vadászok (szakértők) tudását, hozzáértését, akkor logikusan következik, hogy ha éppen nincs vadász (szakértő) a közelben, akkor nekünk magunknak kell megszereznünk ezt a tudást.

Hogy ez nem lehetetlen, azt már nem csak néhány ügyfelem mondhatja el magáról, hanem példának okáért én magam is. Nem kell akadémiai szakértő státuszban gondolkodni – mint utóbb kiderül, a legtöbb ügyfelem itt téved el, itt csapja be a saját amygdaláját és Hippocampusát -, éppen elég, ha csak a saját pénzügyeivel boldogul el.

Most erre kínálkozik is egy szuper lehetőség, méghozzá a PIQ-koalíció PIQ Őszi Webegyeteme, ahol a koalíció tagjai webinárium-sorozaton oktatnak közérdeklődésre számottartó témákban pénzügyeket. Hogy Téged mi érdekelne, azt itt megmondhatod, ha kitöltöd a kérdőívet. Egyedül álló lehetőség, ahol

  1. szakértővé képezheted Magad
  2. ráadásul Te szabod meg a témát
  3. és elismert szakértőktől tanulhatsz.
Mondj véleményt, aztán pedig legyél szakértő, az amygdaládban pedig adj egy kőbunkóst az ősemberi félelmeidnek!
Tetszik? Oszd meg! Kritizálod? Kommentáld! Csak egyet ne tegyél: ne legyél közömbös!

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.