Bejegyzésemben egy kis szeletet kaphat a kedves Olvasó a motiváló stratégiákról, technikákról, eljárásokról

Leginkább az intézményes keretek között történő motiválásról gyűjtöttem össze ezt az anyagot.

Bízom benne, hogy az írás segít pontosítani a gyakorlatban használt tevékenységeket, emellett további kutatásra sarkall a témában!

Motiválás CÉL, mint a személyiségfejlesztés bázisa, ESZKÖZ, mint a hatékony tanulás motorja. Motiváció és tanulási tevékenység kölcsönhatásban vannak.

Motiválás során erősen befolyásoló tényező a tanulás intenzitása, tartóssága; önállóvá válása a teljesítmény minőségére is. Az emberek tanulása többféle módon, különböző formában megy végbe. A pedagógusoknak, de a szülőknek is meg kell találnia azt a motiváló stratégiát, technikát, amely gyermekét hatékonyan fejleszti, pozitívan hat személyiségére.

A motiválást ajánlott a tanulás megkezdésétől minden további tanítási mozzanatnál a gyerekek igényéhez mérten folyamatosan alkalmazni.

Hatékony motiválás stratégiái

1.Tanulásra felkészült lelkiállapot elérése

–          figyelem, érdeklődés, kíváncsiság felkeltése

–          stressztől mentes, oldott légkör kialakítása

–          tanulási-tanítási célok folyamatos tudatosítása

–          közeli célok pontosak, megfelelő nehézségűek, problémafelvetők legyenek.

2.Oktatási folyamat motiváló modelljeinek alkalmazása

–          ATI ( differenciáldiagnosztikai tanítási modell)

A tanulók közötti egyéni különbségeket veszi számba a modell ( Flammer 1978, Krapp 1978).

Az ATI fajtái:

1. Javító, orvosló eljárás

Az eljárás során  javító tanítási periódusokat vezetnek be. Ilyen eljárás, amikor vizuális segítséget adunk a matematika oktatása során.

1. Kompenzáló eljárás

A tanulók kedvezőtlen pszichés állapotban vannak, akkor tehetjük pedagógusok, például azt, hogy a szorongó tanulót nem versenyeztetjük a társaival.

      3.   Preferáló eljárás

A tanuló egyes pozitív személyiségjegyeit, többlettudását helyezzük előtérbe.

Ne feledjük, hogy minden tanuló akkor tanul a legjobban, ha azokat a képességeit használja fel a pedagógiai fejlesztés, amelyben ügyes, gyakorlott ( Réthy, 1989)!

3.A differenciáló és individualizáció fokozott érvényesítése

A tanulási feladatokat ajánlott csoportosítani a tanulók számára. Az órán való sikeres szerepléshez a gyengébben teljesítő tanulók számára alacsonyabb rizikófaktorral járó feladatokat adjunk. Engedjük meg tanulóinknak alkalmanként, hogy magukat döntsenek, milyen nehézségű feladattal szeretnének megbirkózni!

Persze, mielőtt egyszerűen megkérdeznénk őket, hogy ki melyik feladatot kívánja megoldani, beszéljük meg velük  a differenciáltság okát, következményeit. Egy idő után kialakul bennük az a tudás, hogy eldöntsék adott tananyagban milyen nehézségű feladatot kérnek. Ez az eljárás növeli a tanulók önbizalmát, aktív tanulás részvételét feltételezi. Azokat a tanulókat is könnyebben be lehet vonni a tanulás, óra folyamatába, akik alulmotiváltak voltak annál fogva, mert gyengébben teljesítenek társaiknál.

4. Tanulni tudásra nevelés

A tanulni tudás megtanítása pedagógia feladat. Gazdag szakirodalomból tájékozódhat minden érdeklődő erről a témáról. Legfontosabb lépés talán, hogy a pedagógus is tisztában legyen saját tanulási stílusával, szokásaival, így könnyebben, hatékonyabban tudja erről diákjait meggyőzni.

5. Tanári-tanulói interakciók, elvárások megfelelő szervezése

Nagyon fontos, hogy a pedagógus milyen kapcsolatban áll a diákjaival.

Nem szabad alá-fölérendeltségi viszonyt kialakítani!

Ami segíthet és kiemelt szerepet kaphat az a humor, hiszen hatékony motivációs eszköz( Séra 1980). A humorral fűszerezett tanítás a tananyag megjegyzését, a pozitív érzelmeket mind a pedagógussal, mind maga a tantárggyal eredményezheti. Emellett konfliktuskezelést is segítheti.

6. Megfelelő tanítási anyagok, eszközök biztosítása

A tanulók a tananyaggal a tanulási feladatokon keresztül találkoznak. Akkor motiválnak a feladatok, ha újdonság erejével hatnak, többértelműek, provokatívak, alternatív megoldásokat tartalmaznak, kevéssé strukturáltak, izgalmasak, humorosak, szokatlan megoldási módokat rejtenek magukban, vitára késztetnek.

A tanítási eszközök differenciált és változatos alkalmazása külső motiválásban nagy szerepet kapnak. A szemléltetés, a film mint közvetítő eszközök, a multimédia mind hajtóerőként szolgálhat a tanítás-tanulás folyamatában.

Vigyázzunk azonban mikor, mire hívjuk segítségül ezeket az eszközöket!

A minden tanítási órán rutinszerű feladatokra használt interaktív eszköz is válhat egy idő után élménytelenné a gyerekek számára.

7.Differenciált teljesítményértékelés

Az iskolai teljesítményértékelés hatással van az oktatás minőségére, tanulók teljesítményére, iskolához és tanuláshoz való viszonyára.

Értékelés funkcióiból példák: megerősítés, visszacsatolás, motiválás, informálás, szelektálás.

A szelektálás maga az osztályozás, de nem szabad azonosítani az értékeléssel, mivel annak egyik funkciója a sok közül. Az értékelés az egész személyiség fejlődését befolyásoló rész. Lényeges, hogy az értékelés során ne egy adott skála szerint haladjunk, mert az már osztályozást feltételez!

8.Jutalmazás, büntetés mint motiváló eszköz

Jutalmazás és büntetés olyan nevelési módszerek, amelyekkel a gyermek magatartás-tevékenységszabályozó funkcióját töltik be, azaz ösztönöznek vagy tiltanak.

A büntetés meggátolja, hogy a gyermekben bűntudat alakuljon ki; de a tartós szorongás előidézője is lehet. Szerepet játszhat az antiszociális viselkedés és agresszió kialakulásában.

Jutalmazás során figyelni kell, hogyan történik a jutalmazás, mert csökkentheti a kíváncsiságot, tudásvágyat. A külső jutalom elnyomhatja a belső jutalom érzését.

A gyerek arra nevelhető a külső jutalmazással, hogy minden tevékenysége valamilyen külső jutalommal lesz megerősítve. A belső késztetés alkalmával a differenciálatlanul használt jutalmazás legtöbb esetben romboló hatással bír.

A leírtakból következik, hogy a jutalmazás, büntetés módjával igyekezzünk tudatosan, jól bánni!

A tanítási folyamatokban elsősorban a nehéz, monoton feladatok végzése után van szerepe a jutalmazásnak.

Záró sorokként pedig néhány pontja az oktatást hatékonyan segítő motivációs feltételekből (vö.Prenzel és Drechsel,1996):

–          egy közepes igényszint kialakítása

–          tanulási autonómia biztosítása életkornak megfelelően

–          kompetencia és érdeklődés felkeltése örömteli tanulás nyújtása mellett

–          tananyag tartalmi szinten való alapos ismerete, alakítása

–          pozitív bánásmód(empátia, bátorítás, feszültségoldó légkör)

–          tanulók mindenkori tájékoztatása az oktatási folyamat részeiről.

Bejegyzésemben igyekeztem bemutatni a motiváló stratégiákat, technikákat, eljárásokat, amelyekkel leggyakrabban találkozhatunk az iskola falai között.

Az írás a Réthy Endréné: Motiváció, tanulás, tanítás. Miért tanulunk jól vagy rosszul? .Bp., 2004,Nemzeti Tankönyvkiadó,79-101.p és Bábosik I.-Richard O.(szerk.) : Tanítás-tanulás-értzékelés. Frankgurt am Main.2002,Peter Lag,78-93.p. alapján készült saját gondolataimmal megtöltve.