Főoldal » Németekkel beszélgetvén…

Németekkel beszélgetvén…

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Számtalan némettel kerültem a felszínes beszélgetésnél közelebbi viszonyba, és mindegyikük kivétel nélkül elmondta, hogy mennyire nem kedvelik őket Svájcban. Pedig nélkülük például nem működne a felsőoktatás, az egyetemi profok több mint negyede német. És sok más, magasan képzett szakemberből is hiány lenne, ha nem lennének itt a németek… a svájciak egy része azonban úgy fogja fel, hogy a németek elveszik a legjobb állásaikat… A 7,9 milliós országban  1,8 millió külföldi él. A a külföldiek közül legtöbben Olaszországból, valamint Németországból jöttek, számuk kb. 290 ezer, illetve 270 ezer (nyilván a nyelvek miatt is, az olasz részre jönnek az olaszok, a német részre a németek). A nagyszámú svájci németségből 25 ezren élnek Zürichben. Sokan dolgoznak orvosként, ápolóként, vannak olyan kórházak, amik nem tudnának működni német orvosok nélkül. (Egyébként az átlagbér az országban 2011-ben 5979 frank volt, de átlagosan 45-50 órát dolgoznak itt.)

Jelentős politikai viták vannak “bevándorlás” kérdésében… Nagy port kavart fel, hogy nemrég jelentős számú német hagyta el az országot, mert nem érezték jól magukat itt… Egy érdekes adat, hogy 5 éve még 46 ezren, 2012-ben pedig már csak 27 ezren jöttek németek Svájcba, miközben a visszatérők száma 12 ezerről 16,5 ezerre növekedett az 5 év elteltével, 2012-re. Fontos kérdés tehát, hogy hogyan lehet a képzett specialistákat itt tartani, vagy ide vonzani? Ugyan a kontextus más, de ezek a kérdések otthon is felmerülnek… Hogyan lehet otthon tartani az orvosokat, mérnököket…??? Míg Svájcban többet keresnek a specialisták, mint mondjuk Németországban, nálunk az is a gond, hogy kevesebbet keresnek az anyaországunkban, mint a host országokban.

Svájc 2012 május 1-jétől jelentősen korlátozta a bevándorlói létszámot (2200 főben) nyolc kelet-közép-európai uniós tagállamból, köztük Magyarországról is. Korábban kb. háromszor ennyien jöttek Magyarországról. (Az általam látogatott órákon mindösszesen egy magyar diákkal találkoztam az elmúlt hetekben. Egy asszisztens neve magyar volt, beszélgetni kezdtem vele, de azt mondta, a férje nevét vette fel, de a férje is svájci, ők nem magyarok, ezt nagyon sokszor elmondta, és halkan megjegyezte, hogy a férje apja volt magyar. Az egyik kollégám férjének édesanyja volt magyar, de a férj egy-két szót leszámítva nem tud magyarul…)

Elkezdett terjedni az a nézet is, hogy nem nemzetiségi alapon kellene megkülönböztetni a “bevándorlókat”, hanem szakmai alapon, különös figyelmet fordítván a magasan képzett, hiányszakmákba érkezőkre.

Érdekes volt meghallgatni, hogy egy német mennyivel másképp látja a svájciakat, a svájci oktatókat, mint én. Szerintük lehetne javítani a színvonalon, az oktatási és kutatási produktumokon. Vannak kivételek, de a német minőséget a svájci minőség fölé helyezik. Persze ez a német nézőpont. Nem tudom, soha nem voltam német egyetemen. Az egyetlen emlékem egy phd-szeminárium, német phd-hallgatók jöttek hozzánk, és joint seminar keretében módszertani dolgokról beszélgettünk, egymás előadásait hallgattuk meg. Én akkor szégyelltem magam, hogy mennyivel többet tudnak nálam a német phd-hallgatók, mennyivel megalapozottabb az ő módszertani tudásuk. De valószínűleg egyébként ez sem teljesen nemzet-függő…

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.