Főoldal » Oktatás és társadalmi rétegződés összefüggései 1.rész

Oktatás és társadalmi rétegződés összefüggései 1.rész

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Az emberiség történelmében mindig is fontos szerepet játszott az oktatás.

Már az őskor embere is tanította , bár nem tudatosan, a társait , ifjakat.

Az ókorban írnokképzők alakultak és csak a legkiválóbb férfiak válhattak a társadalom által megbecsült írástudók részévé.

A középkorban az egyház gondoskodott leginkább a tanítás megszervezéséről.

Nem áll szándékomban neveléstörténet segítségével leírni, hogyan is alakult ki az oktatás, csak azzal szeretném bevezetni bejegyzésemet, hogy az oktatás , bár eltérő formában, de már az antropológus értelemben elfogadott ősembereknél  kezdődött el és fejlődött olyan magas színvonalúvá, mint napjainkban.

Minden korban változások sora következett be a társadalom életében.

Azt figyelhetjük meg , hogy  ezek a változások , amelyek lehetnek pozitív illetve negatív hatással , kihatottak és kihatnak az emberiség életére.

            A társadalom maga alakítja ki igényét az oktatására.

A társadalmi problémákra mindig is megoldást keres, aminek legnagyobb részét az oktatáson keresztül kíván megvalósítani. Mit is értek ez alatt?

A következőkben az oktatás és társadalom viszonyait elemzem.

            Az oktatás és társadalom kutatásával a nevelésszociológia foglalkozik mindössze néhány évtizede. Vizsgálja a társadalom szerkezetét, annak funkcióját, illetve ezekkel összefüggve hatásait az iskolával, iskolára kivetítve. Azok akik nevelésszociológiával foglalkoznak olyan következtetéseket tudnak levonni, ami egészében határozza meg  az adott társadalom oktatásához való viszonyát, struktúráját.

            Az intézményesített oktatás szerepe elengedhetetlenné vált a 21.században. Ebben a papíralapú társadalomban – amelyet Miller papír kórság elméletében is kimondott- minden egyén pontosan tudja melyek azok a lépcsőfokok, amivel a munkavilágába kerülhet. Bizonyos pozíciók betöltéséhez mindenképpen az adott  munkakör kompetenciáira van szükség , ezt igazolja  a bizonyítványa is.

Minden egyén szabadon dönthet arról, mennyi lépcsőfokot lép, hogy ezekkel a lépésekkel mennyire lesz hasznos a társadalomnak , önmagának.

Azonban  a hátrányos helyzetű egyének sokszor nem rendelkeznek annyi anyagi tőkével, hogy megszerezzék az igazolásokat tudásukról, pedig sok tehetséges ember kallódik így el.

Illich  szerint meg kell szűntetni a formális képzést  és egy saját motivációra épülő tanulási folyamatot kellene a társadalomban kialakítania. Ez az elképzelés  ma is helytálló a társadalomban.

Viszont manapság az egyéni érdekek a mérvadók a magyar társadalomban, ahelyett , hogy a legtöbb egyén a társadalom hasznát szorgalmazná és mindinkább hozzá tenne eddig elért értékeinkhez , mint felőrölje azt.

Az intézményesített kötelezett oktatási forma, amely rányomta bélyegét a társadalomra a 20.században kezdte meg széleskörű , jól előkészített, maradandó működését.

A fejlődések hatására megváltozott elsősorban a család szerepe, a nő szerepe kibővült , aminek következtében az oktatás szerepei is változtak és változnak.

Mitől függ az oktatásban való részvétel mértéke?

Erre a kérdésre a válasz a következő példákkal mutatható be:

– függ a női munkaerő elhelyezkedési szándékától

– elhelyezkedési lehetőségeitől

– családpolitikai intézményrendszerétől

– óvodai, iskolai ellátás családot terhelő költségeitől.

Az utóbbi nem teljesen függvénye, mivel szabad iskolaválasztás biztosítja, hogy a szülők azt az iskolát választják , amelyik a legkedvezőbb a gyermekük számára.

A gyerekszám növekedése a 80-as években 85%-os óvodai és 98%-os alapfokú iskolai részvételt mutatott ( Polónyi, 2000).

Következik, hogy az iskolázottság fontossá kezd válni a magyar társadalomban.

A  népesség kulturális helyzetét tehát a következő adatokkal jellemezzük:

– írni-olvasni tudás

– legmagasabb iskolai végzettség

– oktatásban való részvétel.  ( Polónyi, István, 2000)

            Meg kell említeni a társadalom szerkezetének tagozódását is, hiszen a társadalom nem egy összefüggő egységes valami, hanem meg kell különböztetni benne osztályokat, rétegeket.

Ezek az osztályok és rétegek másképpen korelálnak az oktatás színtereivel.

A társadalomszerkezet kutatása elméleti úton határol körül társadalmi csoportokat , amely csoportokat a munkamegosztásban elfoglalt hely különbözteti meg. A rendszer nem feltétlenül hierarchikus.

Társadalmi rétegződés megállapításához empirikus vizsgálat szükséges és nem csak a munkamegosztásban elfoglalt helyt nézi, hanem sok dimenziót  vizsgál meg

( beosztás, lakóhely, jövedelem, iskolázottság). Nézi még az életmódot és életstílust is.

Ezek az ismérvek alapján határozható meg a társadalmi réteg, amely hierarchikusnak mondható.

A szociológuskutatók közül Weber három dimenziót határoz meg , amely mentén tagolódik a társadalom (gazdasági, hatalmi, életmód, kulturális, életvitel dimenzió).

Megkülönbözteti az osztályokat és rendeket , ezek alapján kimondja, hogy megbecsültség és életmód szerint alakulnak ki a rendek.

Geiger  volt a rétegződéselmélet megalapítója, aki azt mondja ki, hogy több dimenzió mentén történik a rétegekhez tartozás. Nézi a szubjektív tényezőket is.

A rétegek nem feltétlenül vannak egymással konfliktusban.

Vannak strukturális, funkcionalista kutatók , mint Parsouns , aki kimutatta , hogy a társadalomban az emberek különféle funkciókat töltenek be. A fontosabb funkciókat meg kell fizetni. A rétegek közötti különbségek funkcionálisak, indokoltak  és a társadalom működését szolgálják.

Felhasznált irodalomjegyzék

 

1.Polónyi István: Demográfia és oktatás.- Debrecen, 2000

2.Iskola és társadalom –válogatta: Meleg Csilla.- JPTE Tanárképző Intézet –Pécs, 1996

3.Kozma Tamás : Társdalom és nevelés: szöveggyűjtemény a nevelésszociológiai tanulmányokhoz-Budapest, 1987

4.Kozma Tamás: Kié az iskola?.- Edukáció, Budapest, 1990.

5.Halász Gábor: Társadalmi igények, iskola, oktatáspolitika.- Bp., 1991.

6.Ferge Zsuzsa: Társadalmi újratermelés és társadalompolitika .- Bp., 1982

7.Gazsó Ferenc: Megújuló egyenlőtlenségek = Társdalom, iskola, ifjúság.- Bp., 1988.

8.Andorka Rudolf: Bevezetés a szociológiába.- Osiris. Bp.,2006

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.