Múlt heti postomban megmutattam, hogy miért is olyan nehéz megtakarítani – a mélyen bennünk kattogó evolúciós programok okán. Persze azt is megmutattam, hogy ennek az agytekervényeink mélyén futó törzsfejlődési “szoftvernek” már a mezőgazdálkodás kialakulásával megtalálták az ellenszerét. Miért van akkor, hogy meglehetősen sokan futtatják még mindig ezt a szoftvert, amikor a pénzügyeikről van szó? Miért van az, hogy bár pénzügyeinkben a legtöbben kockázatkerülőnek tartjuk magunkat, ez a gondolkodásmód mégis a pénzünk, vagyonunk kockáztatására vesz rá minket? Miért van az, hogy még mindig olyan nehezünkre esik a takarékosság? A válasz nagyon egyszerű…
Sajnos (nem sajnos?) létezik a pszichológiának egy olyan ága, amelyet úgy hívnak, reklámpszichológia. Itt jegyezném meg, a marketing manapság már sokkal inkább szól a pszichológiáról, semmint bármi másról. (Tessék megnézni, hogy a pszichológusok, pl. Vida Ági, a gazdagmami.hu oldal tulajdonosa, vagy Alkér Orsolya, a Magánpénzügyi Akadémia vezetője milyen jól marketingeznek. Mindketten végzett pszichológusok.) A reklám pedig a marketing nagy rendszerének részeként szintén egyre több pszichológiai ismeretet használ fel annak érdekében, hogy minél hatékonyabb legyen – és mindezt minél szélesebb közönség körében.
Na, ezen hosszan lehetne vitatkozni. Egy biztos: minden cég arra törekszik, hogy pénzt keressen, lehetőleg minél többet. És ezt egy piacgazdaságban nem lehet elítélni. Ezzel tehát nincs baj. Még azzal sem feltétlenül, hogy a pszichológiát is segítségül hívják ehhez. Számomra a baj ott kezdődik, amikor a legalapvetőbb, legprimitívebb ösztöneinkre hatnak. Mert az nem tudatos döntésre bírja rá az ügyfeleket, hanem zsigerire. Én – igaz naív módon, de – úgy gondolom, hogy a marketingnek, benne a reklámnak is, az ügyfél döntését kell elősegítenie. Mérlegelési lehetőséget kell biztosítania neki. (Ha ezt megteszi, még akkor is vannak pszichológiai trükkök, de akkor is az ügyfél kezében van a döntés.)
Arról, hogy zsigerileg hat. Arról, hogy fel sem merül Benned első gondolatként, hogy ezt még meggondolod, hanem csak az, hogy húúú, ez de jó lenne! Ez mondjuk, a gyerekek esetében nyilvánul meg a legvegytisztábban, de tutti, hogy időnként Te is rajta tudod Magad kapni. Az egyik legnagyobb üdítőmárka “Haverok. Buli. ….” szlogenje is erről a könnyed, bulis életről szól. Mint amikor a törzs dorbézol egyet a frissen ejtett mamut hegynyi hústömege fölött.
Ez legtöbb esetben a bankok reklámját jelenti, úgyhogy most ezzel foglalkozom. Összefoglalva: akárhogy nézem is, éppen a pénzintézeti reklámok azok, amelyek a legkevésbé a megtakarításra, a megtakarításra akarnak rávenni. Ennek sok oka van, egyszer azzal is foglalkozunk majd, most bőven elég, ha csak a reklámokra koncentrálunk. (Azok ellen ugyanis tudunk mit tenni napi szinten is.) Hogy mégis mi bajom van a banki reklámokkal? Nézzük!
Az első, ami feltűnt, hogy a bankok a hitel kapcsán is mindig életérzést akarnak eladni. Ami magában még nem lenne baj, mert ki ne vágyna arra, hogy nyugodtan, békében, biztos háttérrel élhessen. A problémám ott kezdődik, amikor ezt a vágyott életvitelt kiegészítik azzal, hogy
A másik, ami feltűnő volt még, legalábbis nekem: sokkal több a hitelreklám, mint a megtakarításokat népszerűsítő betétreklám – ez nem is csodálható, a bankoknak a hiteleket van hasznuk, nekik ez a buli. Plusz az állami szabályozás sem kifejezetten a megtakarítások ösztönzése irányába mutat… Az mindenesetre elég csodálni való számomra, hogy egy gazdaság stabilitásának alapfeltétele, és mindig is az volt, hogy mekkora a megtakarítások aránya. Ha másért nem, hát azért egészen biztosan, hogy ne kelljen külső forrásokat bevonni, azaz ne kelljen eladósodni. Állami szinten sem. Szóval ha valaki tényleg tenni akar az államadósság csökkentéséért, a legegyszerűbb dolga akkor lenne, ha rávenné a lakosságot (is), hogy megtakarítson – nem pedig arra, hogy fizessenek be egy olyan állami számlára, ahol az államadósság törlesztésére gyűjtenek. Az egyrészt feneketlen, másrészt ellenőrizhetetlen, harmadrészt már megint csak tűzoltás lenne – míg a megtakarításokkal a gazdaságot is fel lehetne pörgetni, mert az kihelyezhető pénz lenne a gazdaság számára. Vagyis sok szempontból baromi jó lenne megtakarítani – a saját zsebed, valamint az ország kasszája érdekében is. A lakosság megtakarítási hajlandósága nőtt is – de ez sokkal inkább a gazdasági válság érdeme, semmint az állami ösztönzésé. És amíg ez így van, addig a pénzintézetek sem nagyon fognak a betétgyűjtésre koncentrálni. (No meg persze sok egyéb más tényező is van, ami a megtakarítások ellen dolgozik, pl. a megszorító intézkedések, de ez most nem az a cikk, amelyben ezt veséznénk ki.) Egy biztos: jó nagy lépést lehetne tenni a személyes és az országos felemelkedés terén is, ha mindenki elkezdene megtakarításokat gyűjteni. Egyszerű, mint a faék. (Emlékszel még, mikor mondtam, hogy a pénzügyek sokkal egyszerűbbek, mint hinnéd?) Úgyhogy egy kósza javaslat: ha csak teheted, és hidd el, teheted, ezt majd az utolsó októberi pstban meg is mutatom, menj szembe a pénzintézeti reklámokkal és a fősodorral, miszerint hitelből minden megoldható kényelmesen, és kezdj el gyűjtögetni!
Szóval a lényeg: az a reklám, ami valami zsigerit mozdít meg Benned, és nem a választási lehetőségek közti mérlegelés az első gondolatod, hanem az, hogy kell, vagy nem, akkor már lehet tudni, hogy ennek még utána kell menni, több infót kell beszerezni, de legalábbis aludni kell a dologra egyet.
Ott kezdem, hogy nem vagyok reklámellenes. A reklámok kellenek, mert
Amivel bajom van, az az, amikor az evolúciós alapprogikat kezdik el beindítani, futtatni, mert azoknak már nem sok közük van a mai életvitelhez, mégis hatnak.
Egy szóval: ha kicsit kivársz, akkor jó esélyed van, hogy reklám ide, pszichológiai cél oda, jó döntést tudj hozni, és takarékoskodni tudj, ne csak a pénzt szórni!
Tetszik? Oszd meg! Kritizálod? Kommentáld! Csak egyet ne tegyél: ne legyél közömbös!