Főoldal » Pajzán sárm

Pajzán sárm

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Pajzán sárm…

Történt egyszer, hogy elküldtem minden meggyőződés nélkül az önéletrajzomat egy ismerős ismerősének állás ügyben. Azért minden meggyőződés nélkül, mert tudtam, hogy igazából nincs esélyem, mivel a nyelvtudásom igen csekély az állás betöltéséhez szükséges követelményekhez képest. Szóval megfelelő kompetencia hiányában nem tölthetem be az adott állást, de ha valami más lehetőség van az adott munkahelyen, akkor szívesen veszem a segítséget.

Előre közöltem az illetővel a hiányosságomat az adott állást illetően, így nem ért meglepetésként, hogy a válaszban gyakorlatilag már nemet kaptam, mielőtt még bármilyen döntésképes személy látta volna az anyagomat.

Azt a tanácsot kaptam, hogy a fotómat feltétlenül cseréljem le, mert Ő látott már élőben engem és nagyon szimpatikus voltam, de kár lenne rontani az esélyemet azzal a rettenetes képpel, amit az önéletrajzomhoz csatoltam. Kell egy jó kép, mondja ő, „amiről első ránézésre eldönti a munkaadó, hogy egy kellemes, barátságos személy vagy, akivel naponta találkozni szeretne. Bátran készíts mosolygós képet, közelebb visz a célhoz.

Teljesen igaza van, DE!

Utána még történt néhány üzenetváltás, amiért ez a poszt született. Válaszoltam neki, hogy én azok közé a HR menedzserek közé tartozom, akit nem lehet meghatni egy műtermi fotóval, mivel az szerintem egyéb gyengeségei eltitkolásával van összefüggésben. És beillesztettem egy linket, amit ebben a blogban írtam régebben. https://www.felsofokon.hu/varga-ervin-blogja/2011/12/01/szakemberertok-es-matuzsalem-hobbi-cegvezetok-elonyben

Tudom, hogy csak viccelt és nem egészen olyan a történet, ahogyan ezt előadta, de a válasz teljesen meglepett és most sem veszem komolyan, de nagyon elgondolkodtatott, és mint jelenség szóra érdemes.

A válasz az volt, hogy nem HR-es kolléga, hanem a főnök és a kollégák nézik meg a jelöltet és a többnyire női kollégák felé nem árt némi pajzán sármot sejtetni…

A válaszomban először is közöltem, hogy pajzán sármja szerintem Latinovits Zoltánnak volt a Szindbádban. (igazam van, vagy igazam van?) Azon túl, hogy maga a szóösszetétel remek, és a pajzán sárm mindent kifejez, amit ki kell fejeznie a mondanivalónak, mint HR menedzser viszont kitörölhetem a diplomámmal a zsíros tepsit.

Mindig hallom az önéletrajz összeállításának fontosságát, tanultam erről is, de szerintem nem eleget. Sok embernek segítettem már önéletrajzot írni és tanácsokat adtam az összeállításhoz. Évek óta a piacon van egy önéletrajz specialista, aki gyakorlatilag azt vallja, hogy egy jó önéletrajzzal el lehet magad adni bárhová. Ebben is van valami.

Van benne valami, legalábbis az első interjúig igen, az első interjún viszont a nagy részük már nem jut túl. Nem lehet kommunikációs és egyéb hiányosságokat önéletrajzzal és műtermi fotóval pótolni, természetesen nyelvtudást sem, lásd az én esetemet.

Viszont az esély a nullára csökken, ha be sem hívnak valakit interjúra és itt visszajutottunk a kör elejéhez. A 22-es csapdája klasszikus példája tárult elénk.

Egy újabb probléma, ami engem mindig is izgatott, mivel a sors nem halmozott el a „szépség” külső jegyeivel ezért én egész életemben hátrányban éreztem magam, (természetesen ezt mindenki cáfolja a környezetemben, mert tapintatosak), és a szakirodalom, sőt az irodalom is bőven foglalkozik a küllem okozta előnyök és hátrányok felsorolásával. (Rostand Cyrano-ja és Maupassant szépfiúja talán a két legnagyobb klasszikusa ennek a műfajnak) A főiskolán, közgáz szigorlaton szembesültem ezzel, amikor az egyik nőnemű társam a szemem előtt mondta a tanárnak, hogy nem tud válaszolni a kihúzott kérdésekre, de pár mondat után kettest kapott és én azt a január közepi szupermini szoknyának, a neccharisnyának és a köldökig kivágott gyakorlatilag teljesen átlátszó blúznak (megspékelve hatalmas rakoncátlan, feszes cicikkel)  tulajdonítottam, ja és ahol engem közepestől jobb felelet ellenére de hasonló kondíciók hiányában meghúztak. Szerintem érintettem az igazságot ezzel a feltételezéssel.

Bizony kedves olvasók, ne legyenek illúzióink, és ezzel nem hiszem, hogy feltaláltam a tudományt magát, vagy éppen én szellenteném ezzel a passzát szelet, de számtalan példát tudna mondani bárki arra vonatkozólag, hogy előnyös külső nagyon sokszor pótol hiányosságokat, kompetenciákat és jogtalan előnyökhöz juttatja azokat, akiket a természet valamilyen oknál fogva elkényeztetett a külalakjukat illetően. És már fel sem háborodunk ezen, mivel ezt mindenki természetesnek véli a társadalomban.

A történethez még hozzátartozik, hogy pár napra rá behívtak egy interjúra, úgy látszik a remény hal meg utoljára, ahogy a közhely tartja.

Mindenesetre hamarosan igyekszem picit körbejárni a témát.

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.