Főoldal » Pénzgén?

Pénzgén?

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Nemrég akadt a kezembe az Anyák Lapja legfrissebb száma (2012. január – Pénzes gének), amelyben a cikkíró azt feszegeti, hogy a gazdagságra való képesség genetikailag adott, vagy nevelés kérdése, és mint ilyen, a környezet “tehet-e róla”. Pénzügyi életvezetési coach vagyok, aki pénzügyi intelligencia, pénzügyi gondolkodásmód oktatásával foglalkozik, úgyhogy ez a téma nagyon is érdekelt. Aztán ahogy olvastam, már tudtam, hogy okkal hozott össze a “véletlen” ezzel a cikkel. Coachként pedig azt is tudom, hogy véletlenek márpedig nincsenek. 

A szerző ismerteti mindkét oldalt, ahogy az jó újságíróhoz illik. Ahogy ő nevezi, a “biogenetikus” megközelítéssel kezdi. Ismertet egy kutatást, amelyet az egyik kaliforniai egyetemen végeztek éppen annak kiderítésére, hogy mekkora lehet a gének szerepe abban, hogy milyen viszonyban vagyunk a pénzzel. 

A cikk leírása szerint a kutatók fel is fedeztek egy olyan génvariánst, amely “az átlagosnál nagyobb mértékű gazdasági érzékre, illetve a pénz megszerzéséhez szükséges kockázatvállalásra hajlamosít.” A leírás szerint a kísérlet menete a következő volt: 

a kísérleti csoportba olyan fiatal pasikat válogattak össze, akik hordozták a MAOA-gén L variánsát. A kontrollcsoport értelemszerűen nem. Mindkét csoport kapott fejenkétn egy bizonyos mennyiségű pénzt. Ennek egy részét be lehetett fektetni, a másik részét pedig kockára lehetett tenni – szerencsejátékokban. Az L génvaránssal rendelkezők sokkal kockázatvállalóbbak voltak, és meg is sokszorozták a pénzüket, ugyanis ők “legtöbbször szerencsésen választották meg azokat a helyzeteket, amelyben érdemes volt kockáztatniuk.” Mindezt még kiegészíti a cikkíró azzal az információval is, hogy ez nem is lehet véletlen, ugyanis azt már korábbi kutatások is bebizonyították az L génvariánst hordozókról, hogy 1. kockázatvállalóbbak, merészebbek, 2. ez a gén “egy enzimet kódol, amely olyan agyi jelátvivő anyagokat (neurotranszmittereket) bont le, mint pl. a szerotonin, a dopamin vagy a norepinefrin, amelyek magas koncentrációja az emberi agyat gyors helyzetfelismerésre és döntéshozatalra késztetik.” Vagyis ezeknek az embereknek gyorsabb a helyzetfelismerésük és céltudatosabbak. 

Amikor ezt végigolvastam, már akkor felvetődtek bennem kétségek a kísérlettel kapcsolatban. (Hogy a kutatók voltak slendriánok, vagy csak a cikkíró nem ismertette pontosan a kísérletet, azt nem tudom. Most nem tippelem meg, hogy melyik lehet az igazság.) Az, hogy a pénzügyekhez kell kockázatvállalás is, az rendben van. Eddig OK, hogy genetikailag is alátámasztható a pénzügyi sikeresség. De hogy a legtöbbször szerencsésen választották meg a számukra előnyös pénzügyi helyzeteket, az számomra nem derül ki egyértelműen ebből a leírásból. Erre csak akkor lehetne ráfogni a pénzügyi sikerességgel való egyértelmű összefüggést, ha:

  1. a kísérleti alanyok mind azonos pénzügyi műveltséggel, azonos pénzügyi rutinnal, gyakorlattal rendelkeztek volna
  2. egyikük sem olvasott volna korábban semmilyen pénzügyi intelligencia fejlesztő könyvet, e-bookot, stb.
  3. mindannyian ugyanolyan neveltetéssel, nevelési háttérrel rendelkeztek volna a pénzügyekkel kapcsolatban
  4. egyikük sem játszott volna még soha szerencsejátékot, vagy legalábbis azonos szintű gyakorlattal rendelkeztek volna ezen a téren is.

Lehet, hogy így volt, ez azonban a cikkből semmi nem derül ki. (Mellesleg szvsz ez lehetetlen is.) 

Beszéljünk az enzimről, amelyik olyan klasszul bontja a neurotranszmittereket! Ez eddig megint rendben van, tényleg ez a biológiai háttér a döntéshozatalhoz, céltudatossághoz. De csak ez??? Kétlem. (Hol van a pszichológia, a tanult sémák, minták szerepe?) 

A kísérlet valamilyen oknál fogva pasikra korlátozódott. (Gyanítom, azért, mert csak pasikban fordul elő, ugyanis bármiféle kutatást is végeztek a világban eddig erre a génre vonatkozóan, abban mindig csak fiúk és férfiak vettek részt. Nagyon örülnék egy biológus véleményének a kommentek között!!!)  És mi van a nőkkel??? 

Nem akarok senkit elkeseríteni, de statisztikák igazolják, hogy a nők jobb befektetők, mint a férfiak. Egyszerűen hosszabb távon sikeresebbek pl. a tőzsdén. Pedig ők is ismerik a kockázat fogalmát, sőt élnek is vele. Kétségtelen, nem is vállalnak akkora kockázatot általában, mint a pasik. De nem azért, mert kockázatkerülők, hanem azért, mert jobban mérlegelik a kockázat nagysága és a céljaik közötti összhangot.

A másik a céltudatosság és a gyors döntésképesség. Nem akarok ünneprontó lenni, de itt sem kéne leírni sem azokat, akiknek nincs L variánsuk, sem a nőket, sem senki mást. Ez ugyanis gyakorlattal szintén csiszolható. Én vagyok rá az élő példa. Nő vagyok, és bár fogalmam sincs, hogy van-e L variánsom (gyanítom, nincs, mert 2 X kromoszómám van), mégis éveken keresztül abból éltem autóipari logisztikusként, hogy naponta legalább három krízishelyzetet kellett megoldanom max egy órán belül.

Mindezek fényében – bár nem vonom kétségbe az élettani háttér helyességét -, az abból levont következtetéseket – legalábbis ebben a formában – már nem tudom elfogadni.

A PIQ (azaz pénzügyi IQ) meghatározása is meglehetősen sajátságos volt. A cikkíró szerint a PIQ a “pénzhez való racionális viszonyt, a pénzügyi ismeretek, pénzügyi mechanizmusok gyors megértésének képességét, a gazdasági kockázatvállalási képességet mutatja.”  Pénzügyi életvezetési coachként jelentem, nem csak ez! Akárhogy is nézem, az ember nem csak racionális lény, tehát a pénzhez sem csak racionálisan viszonyul – sőt sokkal több ebben a viszonyban az érzelem, mint némelyik emberi kapcsolatban! Annyiban pontosítanom kell azonban, hogy nem az érzelmekkel van itt baj elsősorban, hanem az érzelmi gátakkal, valamint a hitekkel, hiedelmekkel, mítoszokkal. Ha a PIQ ennyire racionális dolog lenne, akkor ugyanúgy mérhető lenne, mint a hagyományos IQ. De nem az. Nem is méri a kutya sem. 

A másik: a pénzügyi IQ-nak van egy olyan vetülete is, ami szintén a nem mérhető kategóriába tartozik, tapasztalataim szerint azonban nagyon meghatározza, hogy ki mennyire képes jól bánni a pénzzel. És ez a pénzügyi kreativitás. Igen, ilyen is van. (Akit érdekel, nézzen szét az oldalamon, jelentkezzen be tréningre, olvasson e-bookokat tőlem, és percek alatt rájön, hogy itt van annak a bizonyos ebnek sírhantja…) Éppen ezért gondoltam úgy, hogy a pénzügyi IQ a legjobban kreatív módon, tehát

  1. csinálva
  2. játékkal oktatható a legjobban. 

És még egy utolsó összetevő: az önbizalom. Ha ez nincs, az életben nem lesz pénzügyi IQ sem. (Ha nem hiszem el magamról, hogy képes vagyok megérteni a pénzügyi összefüggéseket, akkor soha nem is fogom.) Sem kockázatvállalás, sem döntésképesség. 

Ezen kívül még rengeteg készségből, képességből áll össze a PIQ, én majdnem harmincat számoltam össze egyszer. (Ígérem, legközelebbre előkeresem a listámat. :) ) Ez a lista több év tanulás, olvasás, személyes tapasztalat, gyerekekkel való játékos foglalkozás és coachként szerzett munkatapasztalat alapján állt össze. Elhiheted, nem nagyoltam el. 

Éppen ezért én óvatosabban bánnék a konklúziókkal a cikkíró helyében. Kicsit tudományosabban megalapozottabban, kicsit gyakorlati tényekkel, tapasztalatokkal jobban megtámogatva.

Nem tagadom, van szerepe a géneknek. A temperamentumunkat ugyanis azok adják. De ez csak a jellem, ill. az intellektus alapja. Mindezeken a tapasztalatok, ill. az, hogy azokból milyen következtetéseket vonunk le, vagyis a környezet még nagyon sokat változtat.

Éppen eleget ahhoz, hogy a szülőknek egy életre szóló melót adjanak a nevelés terén.

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.