Főoldal » Szakértőnek látszó tárgy…

Szakértőnek látszó tárgy…

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

A pénzügyi nevelésről szóló blogomon a heti téma az volt, hogy olvass! Te is és a gyereked is. Igaz, mindkettőtöknek kicsit másképpen kell az életkori sajátosságok okán, de mindkettőtök pénzügyi jövőjének határozottan jót tesz, ha megtanultok olvasni. Akár a sorok között is.

Valamilyen oknál fogva azonban hajlamosak vagyunk ezt a nagyon fontos feladatot, mármint hogy olvasunk (akár a sorok között is), elspórolni. Kényelmesebb nem olvasni, főleg nem értelmezve olvasni. De miért mondunk le a pénztárcánk védelmének eme nagyon fontos formájáról? A magyarázat a szakértőnek látszó tárgy effektusban rejlik.

A szakértők szinte feltétel nélküli tisztelete pedig evolúciós programunkban.

De nézzük szép sorjában!

Ha elmegyünk a bankba, és ne is menjünk olyan messzire, hogy teszem azt hitelt veszünk fel – egyrészt manapság kisebb fajta csoda kellene hozzá, hogy kapjunk, másrészt a nagy hitelkrachból talán okultunk annyit, hogy mostanság nem is nagyon kívánkozunk mi sem hitelt felvenni -, maradjunk csak egy egyszerű mezei folyószámla-szerődésnél. Mit teszünk?

Általában felszerelkezünk az iratainkkal, aztán bemegyünk A bankba. Igen, A bankba, mert a legtöbb ember megszokásból ugyanahhoz a bankhoz megy, mint  a bumeráng. Bár most már egyre többen vannak olyanok is, akik tudatosan körülnéznek, összevetik a különböző bankok ajánlatait, és az így kapott adatok alapján döntenek.

A pénzügyi coach (köz)beszól:

Hurrá! Már éppen ideje volt! Haladunk, ha lassan is. Csak közben tönkre ne menjünk… 

Vegyük azonban az alapesetet, ami a válság előtt tipikus volt, és sajna még ma sem merném letenni a nagy esküt, hogy az ügyfelek döntő többsége nem így intézi a bank-biztosítási ügyeit!

Szóval bemegyünk A bankba, és sorszámot kérünk. Amikor sorra kerülünk, leülünk a kedves ügyintéző hölggyel/úrral szemben, és előadjuk, hogy folyószámlát szeretnénk nyitni. Az ügyintéző néhány gyors és rövid kérdést tesz fel arra nézvést, hogy milyen igényeink lennének a bankszámlát illetően. És itt már nagyobb részt el is adtuk magunkat, már el is hittük, hogy az ügyintéző szakértő.

Miért?

  • Mert ott ül úgy kiglancolva, hogy szakértő a kinézete
  • mert íróasztala is van (ami ugyan egy pult másik oldala, de a hatás mégis olyan)
  • mert rengeteg papír és a számítógép mögül néz ránk, amikről nekünk fogalmunk sincs, hogy mire jók, miért kellenek, és egyáltalán hogyan kellene kitölteni, de ezt az ügyintéző mind tudja
  • és legfőképpen azért, mert ő kérdez, és ezzel kezébe vette a beszélgetés irányítását!
  • no meg persze azért is, mert ő áll elő javaslattal, mert honnan is tudhatnánk mi a sokféle folyószámla-csomag közül, hogy melyik is nekünk a legjobb…(sic! – már hogyne tudhatnánk??? Az internet korában? Ugyan már!)
Szóval nem kis helyzeti előnyből indul az ügyintéző azon a pályán, hogy szakértőnek látsszon-e, vagy sem. 
Ha már pedig szakértőnek látszik, akkor hajlunk arra, hogy el is higgyük, hogy ő márpedig az. A már eddig is említett érvekhez felsorakozik egy sokkal racionálisabb(nak tűnő) is. Mégpedig az, hogy az, aki egy kicsit is jobban ért valamihez nálunk, itt speciel a pénzhez, az inkább szakértője a területnek, mint mi.  Vagyis hozzánk képest már szakértő.
Miért van ez így?
Hozzuk magunkkal szinte már genetikailag kódolva az agyunkban. Régi evolúciós program ez, ami ilyenkor kattog a fejünkben. Mégpedig az a program, ami a természetes kiválogatódást is vezényli a természetben.
Képzelj le egy paleolitikumban élő ősember-törzset! A pasik vadásznak, a nők gyűjtögetnek. Nagyobb respektje nyilván a pasiknak van, mert bár a túlélést mindig a nők biztosítják a majdnem biztosan megszerezhető, gyűjthető bogyókkal, gombákkal, egyéb termésekkel, mégis a pasik munkája, a vadászat volt az, ami nagyobb erőfeszítést igényelt, és ráadásul veszélyes is volt. (Na, akkor a nemek egyenjogúságával kapcsolatban kijelenthető, hogy nincs új a nap alatt… :) ) Egy jó vadászt éppen ezért félistennek kijáró tisztelet övezett, hiszen nem elég, hogy vásárra vitte a bőrét a törzsért, de komoly testi erőt is képes volt felmutatni, ráadásul ha sikerrel járt, akkor két napig manna és dőzs volt az egész törzsnek.
Ha a vadász nem csak véletlenszerűen ejtette el a mammutot, hanem többször is tudta hozni ezt a formáját, akkor bizony mindenki joggal gondolhatta róla, hogy ez az őspasi bizony a vadászat szakértője. Mint ilyen pedig kiemelt megbecsülésnek örvendett minden olyan őspasi és őscsaj részéről, akik kevésbé, vagy egyáltalán nem konyítottak a vadászathoz. Éppen ezért az ő tudására hagyatkoztak. Hadd irányítson, ha így biztosabb a mammutkaraj. És innentől a szakértő mammutvadász őspasink, ha kérdezték, határozottan válaszolt, hogy így lesz, meg úgy lesz (ismerős, amikor a banki ügyintéző konkrétan azt válaszolja, hogy a mi igényeinkhez ez a fajta folyószámla-csomag passzol tökéletesen?), ha meg nem kérdezték, akkor ő tette fel a kérdéseket, és így irányította a csapatát (netán ez is ismerős a bankból?)…
Így aztán már nem is kerül különösebb erőfeszítésünkbe, hogy lemondjunk arról, hogy a tulajdonképpeni döntést mi hozzuk meg – a saját pénzünkről… Mert ha már egyszer szakértő, legalábbis hozzánk képest a banki ügyintéző, akkor meg is bízunk benne.
Akkor most tegyünk egy kis rendet a fejekben és üssük le az ősembert az agyunkban!
  1. A bankban ülő ügyintéző hölgy vagy úr szakértő. Abban, hogy azt a számítógépes rendszert hogyan kell kezelni, hogy azokat a papírokat hogyan kell kitölteni, talán még a bank pénzügyi termékeit, beleértve a kérdéses folyószámla-csomagot is, jobban ismeri. De attól még nem pénzügyi vagy banki szakértő. 
  2. Kérdezni mi is tudunk. Ne féljünk magunkhoz ragadni ezzel is a kezdeményezést! Mi ettől ugyan nem leszünk szakértők a banki ügyintéző szemében, de egyértelműsíteni lehet, hogy ebben a szituban ki van a másikért… 
  3. Mi is felkészülhetünk előre az adott banki termékből. Sőt, ez erősen ajánlott is. Ez adja ugyanis a kezünkbe azt a lehetőséget, hogy mi kérdezzünk, mi irányítsunk. 
Ahogy Professzor MalacPersely szokta mondani: 
Ugye, jó érzés, hogy Te vagy a vadász? (Férjezett nevén szakértő…)
Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy ilyenkor nem egy esetben kiderült már, hogy a felkészült ügyfél valóban nagyobb szakértője volt az adott banki terméknek, mint az ügyintéző…
Úgyhogy megnyugtatásul: nem is kell hozzá olyan sok, hogy szakértővel pariban lévő tárgyalófél lehess. Csak az értő olvasás, amellyel a sorok között is tudsz olvasni…
Tetszik? Oszd meg! Kritizálod? Kommentáld! Csak egyet ne tegyél: ne legyél közömbös!

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.