Főoldal » Személyiségjegyek: kiváncsiság

Személyiségjegyek: kiváncsiság

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

“Tanulj a tegnapból, élj a mának és reménykedj a holnapban. A legfontosabb azonban, hogy ne hagyd abba a kérdezést.” Einstein

Ebben a blogban az elkövetkezendőkben a tehetséges gyerek személyiségjegyeit vesszük számba. Megnézzük, hogy miért fontosak, hogy ezek a személyiségjegyek jelen legyenek, mitől válnak idegesítővé, és hogyan kezelhetjük őket.

Elsőként lássuk a kíváncsiságot.

Einsteint elhíresült mondása miszerint “Nem vagyok különösebben tehetséges csak szenvedélyesen kíváncsi” megerősít minket abban, hogy a kíváncsiság a tehetség szükségszerű velejárója. Egyetlen tudós se tudna kutatást végezni, nem tudna megküzdeni a kutatása közben jött nehézségekkel, a kutatásból adódó monotóniával, a feladatok tömegével, ha nem lenne kíváncsi arra, hogy milyen eredményt kap majd. Ha a kíváncsiság nem hajtaná, nem űzné, nem lenne nagyobb hajtóerő, mint a kényelem, akkor egyetlen kutatás sem fejeződne be. A kíváncsiság nagyon sok esetben motivációként is funkcionál. Akkor, amikor már rengeteg energiát felemésztett egy kutatás, és még mindig nem áll rendelkezésre a várt eredmény, a kíváncsiság segít abban, hogy ne adjuk fel.

A kíváncsiság tehát szükségszerű, hogy éljen a gyerekekben, és a pedagógusok éltessék bennük. (Egyben a feltűnően kíváncsi gyerek „tehetséggyanús” lehet, azaz a kíváncsiság segíthet a tehetség diagnosztizálásában is.)

A kíváncsi gyermek azonban némiképp idegesítő is. Örökké kérdez, megszakítja az óra menetét, a gondolatmenetet, ezzel elérve, hogy a többiek elveszítsék a fonalat, sokszor zavarba ejt a nehéz kérdéseivel.

Mit tehetünk tehát, ha nem akarjuk, hogy a gyermekből kiöljük a kíváncsiságot, de a tanagyagot is átadjuk. Mit tehetünk, hogy a gyermek is választ kapjon a kérdéseire, de elejét vegyük a káosznak, ami a kérdések sokaságával alakulhat ki egy osztályteremben?

Legegyszerűbb, ha miután megdicsérjük a gyereket a kérdéséért azt javasoljuk neki, hogy írja fel a kérdéseit, amelyek felmerülnek benne és a szünetben vagy az óra utolsó 2 percében megválaszoljuk azokat. (Ne tartsunk attól, hogy miközben ír elveszti a fonalat, a tehetséges gyermek képes az osztott figyelemre!)

Ha sok kérdés merül fel a gyerekekben adjunk nekik lehetőséget egy délutáni időpontban, egy szakkörön arra, hogy ezeket megvitassuk.

Kellően nagy gyereknek felajánlhatjuk, hogy nézzen utána ő a kérdéseinek és biztosítsuk a lehetőséget, hogy előadhatja a tudását megosztva a többiekkel.  

Ha láttunk már tehetséges gyereket panaszkodni, akkor tudjuk mekkora kárt teszünk benn olyan mondatokkal, hogy „ez a kérdés nem ide való.”, vagy „ma nem erről fogunk tanulni.”, vagy durvább mondatokkal „ne kérdezz már annyit!” „Miért érdekel ez téged annyira?”, „Most én beszélek, ti meg hallgattok, majd ha feleltek akkor beszélhetsz kedvedre!”, stb. Kimondhatatlanul fájnak a meg nem válaszolt kérdések a tehetséges gyerekeknek.

Tehetséges gyerek nem tehet arról hogy tele lesz kérdésekkel egy-egy szó, egy-egy téma hallatán és bízik abban, hogy a tudás hordozója – a tanára – segít neki a kíváncsiságának kielégítésében.

Ajánlott Irodalom

A magyar nevelés története I – II. (Főszerkesztő: Horváth Márton) Tankönyvkiadó, Budapest,

1998-1992.

Áment Erzsébet /2005/:Emmi néni Iskolája. Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, Budapest, 95 oldal..

Dóczi Jenő: Tehetség és iskola, 1910.

Domokos Lászlóné /szerk. Áment Erzsébet, 2005/: Az alkottató tanítás. OPKM. Budapest, 138 oldal.

 

 

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.