Főoldal » SZPR® – Adósságok rendszere

SZPR® – Adósságok rendszere

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Hát bizony, a tartozásoknak is van rendszerük. Pontosabban: ha már vannak tartozásaid, akkor jobb, ha azokat is rendszerben látod, különben az ad hoc, azaz rögtönzött megmozdulásaid eredményét hónapokig, esetleg évekig nyögni fogod. Manapság ugyanis nagyon könnyű elveszni az adósságokban. Közel sem arról van szó, hogy kölcsön kértem Mari nénitől, aztán majd a következő fizetéskor visszaadom neki, ami jár. Már a kamatok bonyolítják a dolgot, a rejtett, azaz inkább csak nem eléggé figyelemmel követett részletek meg végképp. 

Egyáltalán: miért verjük magunkat adósságokba, ha ez olyan rossz? Mert már nincs meg az a generáció, amelyik megtaníthatta volna nekünk, hogy az adósság, ha nem is az ördög műve, de legalábbis akkora óvatossággal kezelendő, mint az ördög meghívója egy kedélyes szombat esti buliba… 

Az adósság szégyen? 

Nem, ma már legkevésbé sem tartjuk annak, sőt hajlamosak vagyunk a körülmények áldozatának tekinteni azt, aki esetleg adóssá válik. Pedig nem volt ez mindig így.

Adósságok mindig is voltak, vannak és lesznek is, de őszintén szólva azt kell mondanom, nem való mindenkinek, hogy adósságot vegyen a nyakába. Sokan szeretnek a Bibliára hivatkozni, és azt állítani, hogy az adósság bűn. Bocs, de én nem találtam semmi ilyet a Bibliában, úgyhogy ezt ki merem jelenteni, hogy ez egy emeletes marhaság, még akkor is, ha valaki ezt egy magas polcról állítja. Ennek a szemléletnek a gyökere egészen máshol van, nem a Bibliában – és eredetileg a józan paraszti ész alapján kifejezetten pénzügyileg intelligens gondolat volt, mert minimálisan az anyagi védettség állapotát tudta fenntartani vele a józan paraszt.

Emlékszik még valaki arra a régen még használt fogalomra, hogy tisztes szegénység? Na, ez a gondolati alapja annak, amiről ma többen sarkosan úgy nyilatkoznak, hogy az adósság bűn, vagy szégyen. Régen ugyanis a szegény parasztok és mesteremberek sok gyerekkel és jóval kevesebb pénzből voltak kénytelenek megélni. Ha jobban belegondolsz, ilyen körülmények között egy merő anyagi öngyilkosság lett volna tovább nyújtózni, meddig a takarójuk ért: amúgy is ki volt számolva minden fillérjük, meg persze aki csak tudott kuporgatott olyan “nagyberuházásokra”, mint pl. egy új cipő a legnagyobb gyereknek, mert ő senkiét sem tudta megörökölni. Ezért aztán az, hogy féltek az adósságtól, mint ördög a tömjénfüsstől, egy teljesen logikus, mit ne mondjak, a józan paraszti ész alapján meghozott pénzügyi önvédelmi döntés volt. Pontosan tudták, ha ilyen kiszámolt költségvetés mellett még egy adósságot is a nyakukba vesznek, az mindenük elvesztésével járt volna. Ezért inkább tabuként tekintettek az adósságra – és jól ki is beszélték azt, aki netán mégis erre vetemedett, hiszen egy kisközösség által teljes mértékben elfogadott normával mentek szembe. És a norma megszegése volt a bűn, nem maga az adósság.

Hogy ez hogyan ferdült el annyira, hogy most már bűn is lehet az adósság?

Úgy, hogy ez a fajta egészséges pénzügyi önvédelmi mentalitás kihalt az azt gyakorlókkal együtt. A szocializmusban olcsó hitelek voltak, amelyeket nem volt nehéz még a szocialista bérek mellett sem kiköhögni, úgyhogy semmilyen megélhetési veszély nem fenyegette azt, aki adósságba verte magát ÉS dolgozott. Főleg, hogy ezek nem is voltak valós hitelek. Nagyon sok munkáltató osztott kamatmentes kölcsönt, vagyis tényleg csak a tartozást kellett kifizetni, kamat nem is volt. Az akkor szinte egyetlen pénzintézet, az OTP is olyan hiteleket nyújtott, amelyekre egy számjegyű kamatot számítottak, lakáshiteleknél meg ott volt a szocpol is, amely tovább csökkentette a terheket. Munkája meg csak annak nem volt, aki nem akart magának melót, mert kifejezetten élvezte a KMK-ért (közveszélyes munkakerülésért) járó rendszeres rendőri látogatásokat… A hitel, pontosabban inkább kölcsönnek mondható tartozás, tehát nem volt gond – igaz, nem voltak olyan elszállt igények sem, sokkal beosztóbbak voltunk. A hiánygazdaság ezen a téren féken tartott minket, a hiteltől való félelmeink azonban abban a jó 30 évben elpárologtak.

Aztán jött a piacgazdaság, és vele a fogyasztói társadalom. Úgy viselkedtünk, mint a kisgyerek, aki beszabadul az édességboltba – és ezt azóta sem tudtuk kinőni. A tudatos vásárlásnak, beosztásnak összenemzeti szinten húztuk le a rolót. Valahol érthető is a dolog, mert tényleg úgy is éreztük magunkat a hihetetlen árualapok láttán, mint aki három napja nem evett, de most bezárták a teli kamrába: a hiánygazdaság kiéheztetett minket a fogyasztásra. Ezt aztán nem egyszerűen felturbózta, sokkal inkább felhatványozta, hogy a kapitalizmus akkor már régen a fogyasztói társadalom korában járt, amely jólétét a folyamatosan – és mesterségesen – magas szinten tartott fogyasztásnak köszönhette. Vagyis nálunk nem csak a fogyasztói társadalom megjelenése tette be a kaput, hanem az is, hogy a hiánygazdaság után azt is gondoltuk, hogy nekünk kamatostul jár a fogyasztás. Hát, tényleg kamatostul jár, csak éppen ezt a kamatot mi fizetjük. (Erről még lesz szó később.)

Mivel a fogyasztásunkat már nem fékezte sem az árualapok elégtelensége, sem a hitelektől való félsz, hát mertünk bátran eladósodni – akár a rövidtávú fogyasztásunkra is. Ha meg már az is mehetett hitelből, akkor minden más is mehet – így a lakosság széles körben és széleskörűen, értsd a legváltozatosabb módokon adósodott el. Amiért ez most hirtelen bűn lett egyesek szemében, az az, hogy a válság természetes módon félelmet gerjesztett nagyon sok emberben – de különösen azokban, akik tartozásokkal élnek. Ma már komoly megélhetési veszély fenyegeti még azokat is, akik az adósság mellett dolgozni is tudnak, tehát van keresetük, nemhogy azokat, akiknek csak adósságuk van, de munkájuk nincs. Ezek az emberek valóban kétségbe ejtő helyeztben vannak, és hajlamosak is okolni magukat az adósságaik miatt – és azt mondani, hogy micsoda tévedés, mekkora bűn volt hitelt felvenni. Az egy másik kérdés, hogy erre jó néhányan rá is játszanak: előhúzzák a régi mentalitást, amikor még a kis, együttlakó, zárt közösségek (pl. egy falu) számára is elfogadhatatlan volt, hogy valakinek tartozásai legyenek (max a heti rovás a szatócsbolt ajtófélfáján), aztán a valamikori közösségi tabut egyenesen bűnnek kiáltják ki.  Pedig…

…nem az adósság a bűn, hanem…

…az , ha nem gondolod végig a következményeket!

Tudom, nincs emberfia, aki ne osztott-szorzott volna, mielőtt hitelt vett volna fel. A baj azzal volt, hogy

  1. teljesen, tehát fillérre ki volt centizve nagyon sokaknál a teherbíró képesség már a hitel induló részletével is, vagyis senki sem számolt azzal, hogy ezek a terhek még változhatnak, ne adj Isten, növekedhetnek is
  2. nem is számoltak minden teherrel – pl. egy nagyobb autó vásárlásakor csak a hiteltörlesztőkkel számoltak, mint pluszteherrel, de azzal már nem, hogy a nagyobb autó több üzemanyagot eszik, nagyobb a súlyadója, a több a kötelezője, már CASCO-t is kell utána fizetnie, stb.

Vagyis az elnyújtott fogyasztás elnyúló terheivel nem számoltak a legtöbben. Most meg gáz van…

Kölcsön vagy hitel?

Nagyon fontosnak tartom, hogy különbséget tegyünk a hitel és kölcsön között, bár a bankok is hajlamosak összemosni a két szó jelentését. A jelentős különbségre Herman Judit is felhívta a figyelmet A gazdagság útján c. könyvében, és ez nem véletlen. A kölcsön ugyanis egy adok-veszek kapcsolat, amely minden szempontból az egyenlőségen, az egyenrangúságon alapul: a kölcsönadó és a kölcsönvevő is egyenrangúak az ügyletben, egyiknek sincs joga többet követelni a másikon, mint ami már az ügylet kezdetekor is szerepelt a pakliban, és a kölcsönadott pénzösszeg is egyenlő a visszafizetett pénzmennyiséggel. Vagyis kamat nincs a dologban. Ilyen kölcsönt általában nagyon megbízható ismerősök szoktak egymás között intézni, bár ma már ez egyre kevésbé jellemző. (Párolog az egymás közti bizalom.)

A hitel viszont korántsem ilyen egyenlő viszonyon alapul: a hitelnyújtó diktálja a feltételeket. Ebbe bele kell érteni elsősorban a kamatot, az egyéb járulékos díjakat, költségeket, a futamidőt, a törlesztő részlet nagyságát, annak fix vagy rugalmasan változó voltát, a kamatperiódus hosszát, egyáltalán mindent, amit ki lehet számolni, és azt is, hogy mindezt hogyan számolja ki. Neked egy döntésed lehet: vagy elfogadod ezeket a feltételeket, vagy nem.

A coach (köz)beszól:

Már korábban is emlegettem ezen a blogon is: a coachingban, ahol mindig a megoldást jelentő lehetőségek feltérképezése az egyik legfontosabb állomás a folyamatban, soha nem elégszünk meg két választási lehetőséggel. Ha csak igen-nem, fekete-fehér a választási lehetőség, abban mindig van valamilyen kényszer és egy erős lemondás, mert két lehetőség általában csak végletet képes megjeleníteni, a végletek pedig általában bármelyik széléről nézzük is a dolgot, igen messze állnak attól a köztes állapottól, ahol éppen vagyunk. A coaching ezért minimum három lehetőséget kell az ügyféllel közösen keresnünk ahhoz, hogy az ügyfél valóban úgy érezze: ő döntött, és maga alakítja az életét.

Most pedig olyasmit csinálok, amit nem szokásom: részleteket adok közre Papszt Kriszta barátnémmal közösen alkotott infotermékünkből, tehát egy fizetős anyagból… (A PIQ-koalíció gondozásában jelent meg anno.) Viszont van itt néhány dolog, aminek nagyon is itt a helye.

Mire való a hitel?

Az túlságos leegyszerűsítése lenne a dolgoknak, hogy arra, hogy megvehessek valami olyat, amire MOST nincs elég saját pénzem. Ugyanis a hitel nem erről szól(na eredetileg)!

A hitel azért van, hogy az átmeneti pénzhiányodat tudd vele áthidalni. A hangsúly itt az átmenetin van. Mi tekinthető átmeneti időszaknak? Mindenképpen csak a rövidtáv, tehát maximum és überlegfeljebb egy, azaz egyetlenegy év!!!

Hogyan vegyél fel hitelt?

Először is: ha csak teheted, sehogy. Persze a saját életedről, így benne a hitelfelvételről is Neked kell döntened, úgyhogy ha mindenképpen “át akarsz állni a sötét oldalra”, akkor csináld, de előtte azért tegyél meg a kedvemért, meg a sajátodért is néhány dolgot!

1. Nézz utána! Mindennek, és ahol csak tudsz! Ne szégyellj kérdezni, kutatni, feltúrni, összeszedni, végigtelefonálni! Nézz utána az interneten, az összes, a környezetedben elérhető bankfiókban, szedj össze minden prospektust, ismertetőt, kérdezd meg minden ismerősöd, aki már vett fel hitelt, hogy ő hogy járt, mik a tapasztalatai!
2. Jól nézd meg! Több néznivalód is van, úgyhogy jegyzetelj!

  • THM – van egy mutató, ami összehasonlíthatóvá teszi a hiteleket, arra nagyon figyelj! Ez a THM, vagyis a teljes hiteldíj-mutató. Ez egy olyan százalékos mutató, amely nem csak a hitelkamatot, hanem minden egyéb költséget is beleszámol, és egyesít egy olyan százalékértékben, ami még az egyszeri költségeket is havi szintre bontja. Ja, és ha bárhol olyan plakátot látsz, hogy 0% THM, akkor menekülj! Ez akkora parasztvakítás, hogy azonnali letartóztatást érdemelne!
  • Kamatperiódus – ezt is jól nézd meg, aztán majd kalkuláld bele a számításaidba is: ez az időköz, amikor az éppen aktuális időszakra (pl. adott évre) megállapítják a törlesztő részletet. (Bizony, bizony, az nem állandó!!!)
  • Halasztás – létezik ilyen is, csak rá kell kérdezni, jól meg kell nézni a szerződést, hogy ad-e erre lehetőséget. Ha átmeneti pénzzavarba kerülsz, jól jön, hogy kérheted a halasztást, vagyis azt, hogy bizonyos ideig csak a bank hasznát fizeted, a tőketörlesztést pedig felfüggeszted.

A coach (köz)beszól: 

Vigyázat, a THM sem a bölcsek köve, amely minden problémát megold! Vannak ugyanis olyan költségek, díjak, amelyeket a THM sem tartalmaz!

Ilyenek: 

a számlavezetés költségei

bankkártyahasználat-költségei

banki fizetési műveletekkel kapcsoaltos egyéb költségek (ideértve a sárgacsekk-adóként elhíresült tranzakciós adót is)

hitelfutamidő meghosszabbításnak díja

előtörlesztés, szerződésmódosítás díja

késedelmi kamat és az ezzel kapcsolatos postai levelezés díja

ha nem teljesíted a szerződésben foglalt kötelezettségeidet, emiatt egyéb fizetési kötelezettségeid is keletkezenek, amelyek összegével szintén nem kalkulál a THM

közjegyzői díj

biztosítási díjak

kamatkockázat (nem fix kamatozású hiteleknél)

árfolyamkockázat – ez csak akkor érint, ha már benne vagy egy devizahitelben, manapság már nem lehet, csak forinthitelt felvenni, ellenben a THM-ben ezzel sem számolnak… 

Hol van az adósságokban a rendszer?

Ott, ahol csinálsz belőle.

Ehhez adok néhány szempontot…

  1. Hitelt csak akkor vegyél fel, ha az maximum néhány hónapnyi kötelezettséggel jár és belül van az anyagi lehetőségeiden!!! Ez utóbbihoz minden anyagi következményt vegyél figyelembe, és számolj velük a jövőben anyagi teherként! Ez alól egy kivétel van manapság: a lakásvásárlás, mert be kell látnom, hogy még legalább két generációnak fel kell nőnie ahhoz, hogy erről is a fenti intelem mentén legyünk képesek gondolkodni… (Pedig így lenne a jó!) Vagyis először takaríts meg, amennyit csak lehet, és csak aztán, kiegészítésnek vegyél fel hitelt!
  2. Hitelt lehetőleg ne az aktív jövedelmedből törlessz! Elvileg tehát csak akkor lenne szabad hitelt felvenni, ha vannak ún. passzív jövedelmeid, amelyek viszonylag kevés munkával kitermelik a törlesztő részleteket. Az akítvan megszerzett jövedelmeket ugyanis eredetileg kizárólag a megélhetés fedezetére találták ki, ezért is annyi amennyi, ezért érzi minden hiteles, hogy a keresetéből baromi nehéz kinyögni a hitelt.
  3. Ha már aktív jövedelemből fedezed a hiteltörlesztést, akkor vegyél figyelembe egy nagyon fontos ökölszabályt! A havi aktív jövedelmed 20, max. 25%-ánál soha ne legyen magasabb a havi törlesztő részleted! Vannak, akik elmennek 30%-ig is, de szerintem az már erős istenkísértésnek számít. Tekintsd ezt egyfajta fájdalomküszöbnek: ha ezen a sávon mozogsz, még van rá esélyed, hogy ha szerényebben is, de megélj, és mindened meglegyen, aminek meg kell lennie. Ha ezt túlléped, az bizony fájni fog.
  4. A fentiekből következik az is, hogy hitelt nem illik fogyasztásra, tehát valamilyen kötelezettségre felvenni, hanem csak pénztermelő befektetés finanszírozására. Betartva persze a törvényeket illetve az etikusság kereteit: ezért határozottan ellene vagyok, hogy a kedvező kamatozású, államilag támogatott diákhitelből csináljuk meg a befektetéseink alapját! Szerintem baromira etikátlan, hogy más adóján nyerészkedik valaki, mert az állami támogatást abból fedezik. Annak is, aki tényleg azért veszi fel a diákhitelt, mert tanulni és megélni akar diákként, meg annak is, aki a saját vagyonát dagasztja vele.
  5. Ha hitelt veszel fel, mindig legyen kidolgozott forgatókönyved a legrosszabb kimenetelre is! Ezt talán a jelenlegi helyzetben nem kell magyaráznom, hogy miért szükséges…
  6. Már jó előre számolj!!! Csak akkora hitelt vegyél fel, amekkorára a felkínált fedezeted még az amortizációval csökkentett értéken is bőven fedezetet nyújt!!! Semmit sem ér a fedezet, ha nem tudsz fizetni, és elviszik a fejed fölül/Alólad/vagy bárhonnan – és még marad is tartozásod.
  7. Ha már gáz van… akkor nincs mese, szabadulj meg minden olyan tulajdonodtól, amely nem hoz bevételt, ellenben költened kell rá, hogy a Tiéd maradhasson/fenntarthasd (pl. a nagy ház, lakás, autó, stb.). Ez átmeneti állapot, de arra jó lesz, hogy kilábalj, aztán elkzdj megerősödni.
  8. Ha már gáz van… nézz körül, keress meg minden olyan lehetőséget, amellyel élni tudsz! Egyrészt a bevételeid növelésére, másrészt a kiadásaid csökkentésére. Tanulj meg kérni és elfogadni. Ne félj, lesz még módod visszaadni!
  9. Ha már gáz van… keress egy viszonylag jó adósságrendező hitelt,a melyben egy adóssággá vonhatod össze a többet, és elnyújtott futamidővel minimalizálhatod a törlesztő részletek nagyságát! Ehhez ajánlom, hogy keress szakértőt, mert itt nagyon könnyű elveszni! (Azért írtam, hogy viszonlyag jó adósságrendező hitel, mert ha már adósságrendező hitelre van szükséged, az már rég nem jó.)

Könyvajánló:

Már többször hivatkoztam Herman Judit: A gazdagság útján c. könyvére. A fenti lista elkészítésében is sokat segített, hogy én is olvastam a könyvet. Minden pénzügyi intelligenciáját csiszoló olvasómnak kötelező irodalom!!! A mű hatásvadász címe ne zavarjon meg: a tartalom a címnél sokkal értékesebb. A szerző széles szakirodalmi bázison alkotta meg a könyvet, és nagyon is a magyar rögvalóság talaján ült, amikor írta.

A rendszer lelke: a rend

Hát persze, hogy a hiteleidet is nyilván kell tartanod!!! Főleg, ha már egynél több van belőle. (De ugye, nem?) Persze, a törlesztő részletek jól kalkulálható rendszeres kiadásként meg fognak jelenni a cash flow rendszeredben is. Ez azonban nem elég. Ajánlott erre is egy jól kialakított Excel-tábla.

Feladat:

Vigyél fel minden fontosabb adatot a hiteleidről egy ilyen táblázatba! Legyenek benne a következő adatok: 

a hitel fajtája és neve (beleértve a hitelkártyát is!)

a felvett összeg

ingatlanfedezetes-e a hitel (tehát jelzáloghitelről van-e szó, vagy sem)

ha igen, mely ingatlana(i)dat érinti a jelzálog

az ingatlanok forgalmi értéke (vagyis amennyiért el tudnád adni, és nem az, amennyit eddig beleöltél, mert a piac az amortizációt is le fogja vonni)

az ingatlanok fedezeti értéke (mert a bank véletlenül sem forgalmi értéken fogja a szerződésben fedezetként figyleembe venni az ingatlanodat)

ha devizahiteled van, akkor a deviza neme

a havi törlesztő részlet devizában

havi érvényes árfolyam (ezt a banki kivonatról érdemes bevinni a táblázatba. Egyrészt így azonnal ki lehet szűrni, ha a bank valamiért számítási hibát vétett, másrészt kapásból le lehet ellenőrizni, hogy tényleg a szerződésben rögzített árfolyamon számolta-e el a törlesztő részlet összegét)

ezek alapján kiszámított havi törlesztő részlet forintban

éves kamat mértéke – na, ez egy érdekes ügy. A kamatot ugyanis mindig egy évre számolják és állítják be a rendszerbe, de az éves kamat kamatperiódusonként változhat. (A kamatperiódus általában egy fél év, de ez szerződésfüggő.) Vagyis a táblázatban érdemes ugyanahhoz a hitelhez több sort is szabadon hagyni, mert a periódusonként változó kamatokkal a törlesztő részlet is változni fog. Vannak olyan szerződések, ahol előre ki van kötve az is, hogy a kamatperiódusok fixen csökkennek (pl. félévente fél százalékkal), ezért ezeket az adatokat érdemes már a szerődéskötéskor bevinni a táblázatba – így később azonnal visszaellenőrizhető, hogy a bank tartja-e magát a szerződésben rögzített kamatváltozásokhoz a periódus lejártával. 

THM – bár nincs benne minden díj, a rendszeresen felmerülők azért megtalálhatók benne. Tehát ha arra rendezkedsz be, hogy folyamatosan fizetsz, és ki ne akarna arra berendezkedni, akkor ez lesz a visszajelző Neked, hogy lásd, ténylegesen mennyi is lesz az az összeg, amit majd vissza kell fizetned évente. 

még hátralévő futamidő (csak tájékoztató jelleggel – így legalább mindig látod, hogy hol is van az alagút vége)

van-e késedelmes törlesztésed (tájékoztató jelleggel)

ha igen, hány hónap – ökölszabály: ha három hónap fölé emelkedik az elmaradt törlesztés, akkor már gáz van. Tehát amikor még csak másfél-két hónapnál jársz, de már valószínűsíthető, hogy megcsúszol a következő részlettel is, mindenképpen keress szakértő segítséget!!! Mese nincs, ide hozzáértő kell, aki kiismeri magát a bankok labirintusában. Bármennyire fájó is, Te csak addig vagy kedves ügyfél a banknak, amíg rendszeresen fizetsz. Mihelyst megcsúszol, abban a pillanatban már csak kockázati tényező, aki a kintlévőségrek állományát növeli. Ez az a pillanat, amit nem szabad megvárni, ezért is modnom, hogy másfél-két hónap csúszás után mindenképpen keress szakit! Mindketten jobban jártok így: a szakértőnek is több lesz így a mozgástere, jobb pozícióból képviseli az érdekeidet a banknál, Neked meg éppen ezért marad arra jó esélyed, hogy a fedezeted továbbra is a Tiéd legyen. 

Nem szívesen cicózol a táblázattal? Erre is van megoldás! A mesterelme csoport tagjai készen megkapják majd a Hiteleim_állapotfelmérés c. Excel file-t, valamint egy hanganyagot is letölthetnek, amely a táblázat használati útmutatójaként szolgál. Ha hozzá akarsz jutni ezekhez, akkor itt jelentkezz a mesterelme csoportba

Sok mindenről lehetett volna még írni a hitelekkel kapcsolatban, pl. a hitelek fajtáiról, történetéről, illetve arról, hogy kinek is való a hitel… Erre is van lehetőség, hiszen ezen kívül még sok egyéb más kiegészítő anyagot is tartalmaz a már emlegetett PIQ-koalíciós infotermékünk, amelyet kifejezetten azoknak állítottunk össze Papszt Krisztával, akik ki akarnak mászni a hitelgödörből.

Nálad volt rendszerezés közben megdöbbenés, felismerés, AHA-élmény? Ha igen, akkor nyomj egy like-ot itt a cikk alján! Tetszik? Oszd meg! Tiltakozol? Akkor küldj egy kommentet, hogy ez egy marhaság! Csak egyet ne tegyél: ne legyél közömbös a saját pénzügyeid iránt!!!

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.