Főoldal » SZPR® – Neked milyen a pénzügyi személyiséged?

SZPR® – Neked milyen a pénzügyi személyiséged?

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Eszméletlen sokrétű és sokszínű témába markolunk ma bele! Rengetegféle személyiségtipológia létezik ugyanis, még olyat is találtam, amelyet kifejezetten a magyar “néplélekre” van kidolgozva… Ezek mind nagyon érdekes tesztek, nagyon sok tanulságot lehet levonni belőlük. Egy valamire azonban tökéletesen alkalmatlanok: nem adnak megoldást a feltárt problémákra. Tehát a tesztre nézz eszerint! Csakis diagnózisra alkalmas, terápiára nem!

Én is használtam már sokat ezek közül – többek között éppen azért, hogy pl. párkapcsolati problémák esetén kibukjon, hol vannak nézetkülönbségek a pénzzel kapcsolatban. Ha szeretnéd, akár mindegyiket is végigcsinálhatod. Egy valamit azonban nagyon határozottan kérek: ha a pároddal csinálod, akkor ugyanazt a tesztet csináljátok végig mind a ketten, mert csak egy azonos koordináta-rendszerben lesznek értelmezhetőek az eredmények!

És még egy apróság: nincs vegytiszta pénzügyi személyiség!!! Tehát az itt leírt típusokat ne is próbálja meg senki egy az egyben magára húzni. Valószínűleg lesz többféle típusjegy is, ami illeni fog Rád és a párodra is, és ez nem is baj. A személyiségtipológiában mindig az a lényeg, hogy a domináns típust találjuk meg és azt, hogy mi a második legjellemzőbb. Akkor már van miből dolgoznia egy coachnak is… :D Még akkor is, ha esetleg tökellentmodó személyiségtípusok jellemzői keverednek Benned. Mert hogy amilyen az élet, még az is könnyen előfordulhat…

Csapjunk bele a lecsóba: Te milyen pénzügyi személyiség vagy?

A pénzügyi személyiség legalább annyira összetett és szerteágazó dolog, mint általában a személyiség. Tükröz viselkedést, gondolkodásmódot, attitűdöt (hozzáállást), de szokásokat is – beleértve azt is, hogy gyerekkorodban, a szüleidtől milyen mintákat kaptál, amelyeket azóta is automatikusan követsz, vagy éppen reflexből az ellentétét csinálod…

Most talán a legismertebb felosztással kezdem. Ebben 5 főbb tpíust különböztetünk meg – elég élesen elhatárolható jellemzők alapján.

Spórolós

  • Lételeme a megtakarítás, és a tervezés, a pénzügyi célok meghatározása, előtérbe helyezése, a költségvetés készítése, amit örömmel és rendszeresen javítgat, toldoz-foldoz, felülvizsgál.
  • Fizikai rosszullétet okoz neki, ha pénzt kell kiadni, ragaszkodó típus (a pénzhez mindenképpen)
  • Még a minden napi praktikumokra is nehezen költ, impulzusvásárlás kizárva. Még ezeket a kiadásokat is hajlamos sokszor értelmetlennek, fölöslegesnek értékelni.
  • Mi számít a spórolós szerint haszontalan kiadásnak?  Meglepő, de pl. a szórakozás, nyaralás, öltözködés is ez a kategória a számára. Mivel ezek neki luxuskiadások, ezért az igazi luxus szóba sem jöhet.
  • Befektet, de a fő szempont: az öregkor biztonsága. Tipikusan a konzervatív befektetői magatartást mutatja, vagyis inkább kisebb, de biztos hozam. (Ő az, aki még ma is a takarékbetétkönyvet isteníti.)

A spórolósnak van egy szélsőséges változata is, a fösvény. Vigyázat, nem összekeverendő az ötödik típussal, a harácsolóval!!! A harácsolónak az a lényeg, hogy minél több legyen a bevétele, a fösvénynek pedig az, hogy minél kevesebbet költsön. Ha errefelé kezd valaki személyisége elbillenni, az a legtöbb esetben már valamilyen komoly baj jele. Mint mindenhol az életben, a pénzügyek terén is az egyensúly elérése biztosítja azt, hogy elégedett életet élhess. Ha valaki fösvénynek mutatkozik, ott komoly félelmek húzódnak meg a háttérben, és minden valószínűség szerint a(z anyagi) biztonságérzete már a szürreális dimenziókban jár.

Érdekesség, hogy a spórolós lét lehet egy kényszerű állapot is, azaz tanult viselkedés. Ezzel a legtöbb nő szembesül, amikor pl. GYES idején erősen megcsappan családi kassza. Vagyis vannak olyan élethelyzetek, amelyek során ez a “tanult személyiség” jelenik meg. Általában a körülmények megváltozásával ez nagyobb részt visszaáll. A probléma akkor van, amikor a korábbi tapasztalat tanulságai, amelyet spórolos személyiség korunkban szereztünk, nem gyakoroltak hatást az alapszemélyiségünkre, és nem tanultunk az akkori életünkből.

Költekező

  • A takarékoskodás neki sorscsapás.
  • A vásárlás viszont annál nagyobb öröm.
  • Utál költségvetést csinálni, hiszen akkor szembesülnie kellene azzal, hogy mit is csinál, illetve ott állna előtte fehéren-feketén, hogy mi mennyi, ezzel pedig korlátozva érezné magát imádott költekezésében.
  • Tipikus impulzusvásárló.
  • Mértéktelenül szenvedélyesen tud költeni, ezért viszont utána ócsárolja  is magát – gyakorlatilag örök bűntudatban él.

Nehezére esik

  • rangsorolni, éppen ezért célokat felállítani;
  • lemondani a most megszerezhetőről a későbbi cél érdekében, azaz vágyakat késleltetni;
  • ezért érdekes a befektetési stratégiája is… – a befektetéseknél ugyanis kockáztató, magas hozam kell neki minél rövidebb idő alatt,… hogy minél több legyen az elkölthető pénze. Remélem, érzed a dolog bajos voltát és kettősségét: befektetni ugyanis nem azért szoktunk, hogy minél több pénzünk legyen, amit aztán elkölthetünk! A befektetésnek mindig van egy konkrét célja, és cél megvalósításának anyagi fedezetét akarjuk vele biztosítani. Ezek pedig álatlában komoly életcélok szoktak lenni, pl. nyugdíjelőtakarékosság, lakásvásárlás, gyerek iskoláztatása, stb. A minél nagyobb költekezés, vásárolgatás nem ez a kategória. Ha mégis, akkor ez már boltkór, és megérdemel egy terapeutát.

Aszkéta

 Határozottan érdekes nézetei vannak a pénzről. Ezek nagy többségét driverként, azaz szülői parancsként, illetve tiltásként hozza magával otthonról, gyerekkorából, vagy kialakult benne egy olyan ellendriver a kapott szülői tiltásokkkal, parancsokkal szemben, amely erős érzelmi megrázkódtatás eredménye. Ez onnan is látszik, hogy nézetei tulajdonképpen sokkal inkább hasonlítanak egy közhejgyűjteményre, semmint saját tapasztalaton alapuló véáleményre.

  • A pénzt szennyes, rossz dolognak tartja. Volt olyan aszkéta személyiség is, aki minden egyes pénzérintés után azonnal rohant kezet mosni. (Ez már kényszeres viselkedési kategória, és a pszichoterápia hatásköre.)
  • Ha túl sok van a pénzből, az mindent megront – mindegy, hogy az emberi kapcsolatait nézi-e, vagy éppen a saját egyéniségét.
  • “Minden rossznak gyökere a pénz szerelme…” – Kedvenc mondata ez a bibliai tévedés, vagy bármi más, ami ezzel rokonértelmű.
  • Zavarja a túl sok pénz. Nem csak látványra, érzésre is. Tehát már maga a tudat, hogy pénze van, stresszt okoz a számára. De annyira, hogy inkább (önkéntelenül is) elintézi, hogy ne legyen, ne kapjon.
  • Könnyen azonosul a szegényebbekkel, hiszen maga is szegényen, de legalábbis szerényen él. Egyfajta lelki tisztaságként tekint a szegénységre. A harácsolókat végképp nem érti. Számára teljesen idegen, hogy a pénz legyen az öröm, a biztonság, a megnyugvás forrása.
  • A befektetésektől frászt kap, mert akkor ő egyénként gyarapszik, ami összeegyeztethetetlen azzal az elvével, hogy a pénz őt megrontaná. Tökéletesen szinkronban van ezzel és a már említett ténnyel, hogy valahogyan el is intézi, hogy ne legyen pénze, ne kapjon pénzt, hogy a befektetésekről beszélve csak legyint és azt mondja: “Befektetni csak nagyban lehet, anyi pénzem nekem sosem lesz.” Ezzel racionalizálja, majd tudatosítja magában, hogy ez így van jól.
  • Csak társadalmilag hasznos cél indokolhat egy befektetést (szerinte). Ez adódik az előző pontból: pénze inkább legyen másnak, de neki ne.
  • Bármilyen meglepő, a tudatos vásárló is aszkéta. És mivel a tudatos vásárlói magatartás a legtöbbünknek nem velszületett sajátja, így elmondható, hogy a pénzügyi aszkétalét is tanulható… :D

Menekülő

Ők azok, akiket ki lehetne kergetni a világból még a pénz szóval is. Nem, nem azért, amiért az aszkétát. Az aszkéta ugyanis, mint láttuk, alapból gyűlöli a pénzt. A mnekülő viszont fél tőle.

  • A fizetési határidőkkel szinte mindig csúszik.
  • Ha nem, akkor az utolsó pillanatra marad még az adóbevallás, adóbefizetés is.
  • Pénzügyi kontrollal, a pénzügyei állásának ellenőrzésével nagyon szeved, ha egyáltalán hajlandó megcsinálni. Ezen nem is kell csodálkozni: neki ez olyan, mintha kínzáson venne részt.
  • Rosszul van a bevételek-kiadások vezetésétől, és mindent megtesz annak érdekében, hogy ez alól kibújjon. Azon másodpercben beindítja a kifogásgyárat, mihelyst kiderül, hogy pénzzel kellene foglalkoznia.
  • Fogalma nincs, mennyit kap, mennyit költ, kinek és mennyivel tartozik, vagy ki tartozik neki és mennyivel. Ez adódik abból, hogy képtelen bármiféle kontrollt gyakorolni a pénzáramlása fölött.
  • A befektetés neki “macerás”, ezért ha van is pénze, azt sem fekteti be.

A dologban az a szép, hogy a menekülő személyiség egészen másképpen képes megjelenni egy férfinél és egy nőnél. Ez abból a tényből adódik, hogy itt alapvetően a pénztől való félelem jelenik meg, ami egy igen erős és alapvető érzelem. Márpedig a társadalom az érzelmek megjelenítését és feldolgozását egészen másképpen várja el egy férfitól, és másképpen egy nőtől… (Éljenek a sztereotípiák!)

A női menekülőkre éppen ezért nagyon jellemző, hogy kimutatják a fóbiát, bevallják, hogy nagy a zűrzavar odabent. Az érzelmi megküzdés tipikusan női stratégiáit használják, amikor megélik az idegességüket, veszekszenek, sírnak, mert “nekik ezt elnézik, hiszen ők nők.” A férfi menekülők ezzel szemben “férfiasan” húzzák ki magukat a dologból: higgadtan kivonulnak, vagy éppen összeszedetten hárítanak. Egy a lényeg: roppant racionális érveket tudnak felsorakoztatni, hogy most éppen miért a párjuknak kellene a pénzzel foglalkoznia. (Kifogásgyár, rémlik?)

Vannak azonban közös pontja is a menekülő férfiaknak és nőknek. Ez a fajta viselkedés ugyanis mindkettejük önbecsülését rongálja, különösen, ha elhúzódó az ügy. Hiszen mindketten kudarcként élik meg a dolgot, hogy “még erre sem vagyok képes”. Éppen ezért, ha valaki magára ismert a menekülő típusban, akkor mindenképpen javasolnék neki egy coachingfolyamatot. Miért? Gondolj bele! Ha életed minden napját rettegésben kéne töltened, mert az, amitől félsz, bármikor elérhet, Te hogy éreznéd Magad?

Harácsoló

A harácsoló is egy érdekes személyiség, ő is megérdemli, hogy segítséget kapjon, ha (majdnem) vegytisztán van jelen valakiben. Elsődlegesen a bevételek érdeklik, nem a kiaádsok állnak a gondolkodása középpontjában.

  • Számára az a lényeg, hogy legyen minél több pénz, amit
    • el lehet költeni
    • be lehet fektetni
    • félre lehet tenni.
  • Enélkül üresnek, élettelennek érzi magát.
  • Ez megszállottsághoz vezet, amitől nem tudja élvezni az életet.
  • Erősen hisz benne, hogy
    • pénz = hatalom
    • pénz = önbecsülés
    • pénz = biztonság
    • pénzhiány = kudarc. Ez az a pont, ahol akár depressziós is lehet.
  • Az izgatja, hogy minél rövidebb idő alatt minél nagyobb hozamot érjen el a befektetéseivel – ezért akár még spekulálni is hajlandó. A spekulációval önmagában még nem lenne baj, azzal a körülménnyel sokkal inkább, hogy ez nem kispálya, tehát akárkinek nem való.
  • Egyedül dönt a pénzről, szinte kizárt, hogy bárkivel megossza akár csak az információt is, nemhogy az irányítást. Ez még akkor is igaz, ha szakemberről (pl. pénzügyi tanácsadóról) van szó. Egyetlen esetben hajlandó csak erre: ha ez a személysiégtípus egyúttal aggodalmaskodó is.

Ha pedig már szóba került az aggodalmaskodó típus… akkor mindenképpen beszélnünk kell azokról a pénzügyi személyiségtípusokról, amelyek a fenti öt alaptípust átszínezhetik. Már az elején is említettem, hogy az alaptípusok vegytisztán a legritkább esetben vannak jelen. (Én speciel még a szakirodalomban sem olvastam olyanról, hogy ilyennel bárki találkozott volna.) Vannak azonban olyan, nem igazán alap- inkább kiegészítő személyiségtípusok, amelyek nagyon jól árnyalják ezeket az alaptípusokat, így mindenképpen érdemes foglalkozni velük:

Agresszor

Ne az erőszakra gondolj itt, sokkal inkább arra, hogy kinél van a pénztárca – és vele a hatalom.

  • Az agresszor tipikusan irányító, kontrolláló. Elsősorban a partnere pénzügyei felett, bár a magáét is egészen jól kordában tartja. De maga fölött a kontroll halvány árnyékát sem tűri.
  • Pénzügyekben ő dönt, ő kezeli a pénzt – még akkor is, ha csak a konyhapénzről van szó.
  • Ha pasi, akkor macsó, ha nő, akkor ő keresi a többet.
  • Hatalmi játékokat játszik, amelynek a pénz csak az (egyik) eszköze. Mindez persze frusztráltságot okoz: a partnerében mindenképpen, de érdekes módon még az agresszorban is, hiszen a legtöbb megoldása kifejezetten konfrontatív. Ezért aztán soha nem is érezheti maga mögött a partnere, családja támogatását, hiányzik neki az érzelmi biztonság, az a bizonyos hátország.

Áldozat

Tartós kapcsolata egy agresszornak szinte mindig csak egy áldozattal lehet, mert az ő viselkedése egészíti ki, “dolgozik alá” az agresszorénak. Persze ez nem jelenti azt, hogy akár egy áldozat típusnál is ne telhetne be előbb-utóbb a pohár. De egy biztos: az agresszor játszmázik. Egy játszmához pedig mindig legalább ketten kellenek.

  • Az áldozat mindig készséggel átengedi a pénzkezelést.
  • A legelemibb dolgokra sem hajlandó pénzügyekben, mert fél: a kudarctól is, meg a párjával való konfliktustól is.
  • Éppen ezért simán átengedi a döntést – kicsit örül is, hogy a felelősség nem rajta van, így legalább nincs mibe belekötnie a párjának.
  • Álhízelgéssel levehető a lábáról, mert ezzel a másiktól kap jó indokot arra, hogy ne kelljen ilyen konfliktust gerjesztő dolgogal foglalkoznia, mint amilyen a pénz. Azért mondom, hogy álhízelgés, mert amit ilyenkor hall, az tulajdonképpen szép szavakba csomagolt lekicsinylés, pl. “Ne is törd ilyenen a szép kis buksidat!..”
  • Totál kiszolgáltatott a hatalmi játszmákban. Egyszerűen a “békesség kedvéért” nem is hajlandó védekezni – igazlegtöbbször az eszközei sincsenek meg arra, hogy megvédje, nemhogy érvényesítse a maga érdekeit. Tipikusan önalávető (szubmisszív), aki mindig elszenvedi az életet, sosem éli, és soha semmire nincs befolyással.

Álmodozó

Na, itt elemében leszek, mert ez nálam is egy elég erős kiegészítő…  Bár nekem elég sajátos a viszonyom a pénzügyi tervezéshez: szilárdan hiszek benne ugyanis, hogy az egész az álmodozással kezdődik. :D Az a nem mindegy, hogy hogyan folytatom…

  • Az álmodozó mindig a jövőről gondolkodik. Gyakorlatilag korábban született, mert a jelenben a legritkább esetben él.
  • Szenvedélyes. Ezen nincs is mit csodálkozni. Aki a jövőt tervezgeti, az a vágyait látja maga előtt. A vágyak pedig mindig erős érzelmi töltésűek, hiszen azok a mi kívánságaink, a mi legbelsőbb óhajaink.
  • Mindig nagyban gondolkodik, a felhők között jár – néha zokon is veszi, ha időnként lerángatjuk a földre. Olyankor pedig közülük sokan csak legyintenek egyet, hogy “Á, úgysem lesz ebből semmi!” (Emlékezz, mit mondtam elsőnek az álmodozóról! Az a nem mindegy, hogy hogyan folytatod…)
  • Kreatívak, de a pénzügyekben ezt nem tudják kifejezni. És ez eléggé elképesztő a számomra. Ugyanis (majd lesz szó még a pénzügyi intelligenciához szükséges képességekről, készségekről, erősségekről, személyiségjegyekről) a pénzügyi intelligencia egyik alapköve éppen a kreativitás. Pontosabban a kreatív gondolkodás képessége. Ezzel tehát nem lehet baj az álmodozónál. A bibi sokkal inkább a megvalósítás képességében rejlik (és ez is beletartozik a pénzügyi IQ-t alkotó képességlistámba).
  • A részletek, az aprólékos tervezés untatja, ezért, ha teheti, hanyagolja, vagy inkább átadja másnak. És lehet, hogy ezzel jobban is járunk így. Az álmodozó nagyon jó lehet a koncepciók kitalálásában, de mivel a megvalósítás nem az erőssége, ezért az apróságokkal sem boldogul. Én őszintén szólva nem szeretnék egy olyan pénzügyi tervre hagyatkozni, amit egy tipikus álmodozó dobott össze. Az alapgondolat tuti nagyon jó lenne (már ha eljutna odáig, és nem tekintené a pénzt egy túlságosan földhöz ragadt valaminek), de az ötlet kidolgozottsága, így aztán a megvalósíthatósága biztosan hagyna kívánnivalót maga után.

Tervező

Na, ezt érdemes nagyon megtanulni, hogy hogyan csinálja a tervező! Ha ugyanis a tervezés megfelelő szakaszában húzod elő az álmodozó, és a következő szakaszában a tevrező énedet, akkor olyan pénzügyi tervvel tudsz előállni, amelyet szenvedéllyel meg is tudsz valósítani. (Nekem bejött… :D )

  • A tervező átgondolja a vásárlásait (mindig listával megy, és ahhoz ragaszkodik is) – hétköznapian ezt szoktuk tudatos vásárlónak nevezni. Kell hozzá egy nagy adag önfegyelem, ez tény. De ha mindezt kellő motivációval végzed, mert nem CSAK a pénz, ill. a takarékosság az egyetlen szempont, amiért ezt csinálod (hanem pl. a környezet védelme is, mert még szeretnéd, hogy legyen erdő, amiben az unokáddal is tudsz még majd kirándulni), az már elég emberközeli cél ahhoz, hogy megérje miatta tudatosan vásárolni.
  • Mérlegeli a nyereséget, a veszteséget a kiadásainál, befektetéseinél.
  • Meglehetősen konkrét síkon gondolkodik… ezért nehéz ötvözni az álmodozó és a tervező személyiségtípust. (De nem lehetetlen!)
  • Gyakran spórolós: költségvetést készít, imád megtakarítani, könnyen rangsorol. A spórolós személyiségtípust gyakran átszínezi.

Dorbézoló

Ez egy érdekes személyiség, mert egy olyan kombinációt mutat, amelyről a legtöbben kapásból azt mondanák, hogy ez egy emberben összeférhetetlen. Pedig nem. Csak egy kicsit olyan, mint a hörcsög: először bőszen gyűjt a pofazacskójába, aztán pedig az egészet visszaköpi.

  • A dorbézoló ugyanis a spórolós és a költekező kombinációja.
  • Ha van egy kis összegyűjtött pénze, az már égeti a zsebét, és azonnal el is költi. Tehát először spórol, de amint eléri a pénzügyi komfortzónája határát a pénzösszeg, ami a pénztárcájában van, abban a pillanatban a fenekére is ver.
  • Két időszaka van:
    • önmegtartóztató – gyűjtöget, ilyenkor “normális”
    • “hedonista” – hirtelen elveri a pénzt, mert élvezi
  • Kívülálló számára teljesen kiszámíthatatlan, mikor tör ki rajta a pénzszórás, pedig van az a lélektani határként létező pénzösszeg, aminél beindul a folyamat.
  • Nagy veszélye ennek a személyiségtípusnak a vásárlásmánia, kényszeres vásárlás, túlköltekezés. A költekező személyiségtípusra is jellemző ez, de a dorbézoló (és a környezete) sem érti, hogy hogyan is futhatott ki a pénzéből. Miért? Mert a költekező pontosan tudja magáról, hogy két kézzel szórja a pénzt. A dorbézoló viszont egy pénzügyi hullámvasúton ül: hol van pénze, időnként még viszonylag soknak is érzi, hol meg le van égve. Egy idő után teljesen elveszti a fonalat. Ami nem is csoda, mert csakúgy, mint a költekező, ő sem szívesen vezeti a kiadásairól és a bevételeiről a nyilvántartást.
  • Van egy altípusa is: alkalmi kényszeres vásárló. Ő az, aki akciókra, leértékelésre hajt. Mihelyst meglátja a feliratot, hogy akció, kedvezmény, vagy árleszállítás, abban a pillanatban begerjed, és abban ahitben, hogy milyen jó boltot csinál, megvesz mindent, amin az “Akció” betűsor szerepel. Még akkor is, ha semmi szüksége nincs az adott cuccra.

Aggodalmaskodó

A tipikus ideges. De nem azért, amiért a menekülő, vagy az áldozat. Nem azért stresszeli a pénz, mert foglalkozni kéne vele, erre az aggodalmaskodó nagyon is hajlandó. Ő azért idegeskedik, mert a pénz vagy van, vagy nincs. Szóval tökmindegy, ha a pénz kerül szóba, ő már rágja a körmét.

  • Egyfolytában szorong a pénz miatt.
  • Egyfolytában számol, mert fél, hogy kicsúszik a kezéből a kontroll. Önmagát is inkább hatszor leellenőrzi egy-egy tervezett és megalapozottan kiszámolt kiadás előtt, nehogy tévedjen. Túlbiztosít.
  • Ez a folyamatos stressz, illetve a pénz körüli zsizsegés le is szívja az energiáit:
    • körmét rágja a meglévő pénze miatt.
    • de az is idegesíti, hogy mi lesz, mi történhet – gyakori mondata, hogy “Igen, de mi lesz, ha…” Egész koncepciókat képes felállítani, és a legapróbb részletekig kidolgozni ebben a témakörben. Ebből a szempontból hasonlít a kifogásokat futószalagon gyártó menekülő típusra, csak itt nem kifogásokat, hanem rémtörténeteket gyárt olyasmiről, ami még be sem következett, és a bekövetkezés valószínűségét sem vizsgálja reálisan.

Bár elég széles a skála pénzügyi személyiségtipológiákból, talán ezt használják a legtöbben. Egyrészt, mert az 5 alaptípus még nem túl sok, egy laikusnak is viszonylag jól kezelhető mennyiség. A kiegészítő típusokkal pedig a coachok tudnak jól árnyalni.

Feladat:

Nézd végig az itt felsorolt személyiségtípusokat! Melyik passzol Rád Szerinted a legjobban? Írd le, melyik típusból milyen jellemzők igazak Rád! Ennek alapján válogasd ki, hogy melyik az elsődleges személyiségtípusod, és melyik a másodlagos! 

Ez eddig még semmi szenzációs. Most jön a csavar: kérd meg a párodat, barátodat, barátnődet, testvéredet, stb., bárkit, akiben megbízol, hogy ő is írja össze ugyanezeket Rólad! Ha ez megvan, utána vessétek össze a kettőtök listáját, hogy melyikőtök hogyan látja a Te pénzügyi személyiségedet!

Aztán persze cserélhettek is… :D

A mesterelme csoport tagjai most is kapnak tőlem némi segítséget: egy komplett tesztet, amelynek segítségével el tudják végezni a felmérést. Plusz még egy másik fajta személyiségtipológiát, amelyet kifejezetten a magyar viszonyokra dolgoztak ki. A mesterelme csoport továbbra is nyitott, kattints ide a jelentkezéshez!

És egy ajánlott irodalom: 

nem kifejezetten (csak) pénzügyi személyiségről, hanem sok ezzel összefüggő dologról, pl. pénzügyi komfortzónáról, pénzügyi szomszédságról is szól Klontz-Klontz-Kahler: Gazdagságra hangolva c. könyve, amelyben a sok érdekesség mellett egy egészen másféle személyiségtipológiára kihegyezett tesztet is találhatsz. 

Neked hogy sikerült a személyiségteszt? Volt megdöbbenés, felismerés, AHA-élmény? Ha igen, akkor nyomj egy like-ot itt a cikk alján! Tetszik? Oszd meg! Tiltakozol? Akkor küldj egy kommentet, hogy ez egy marhaság! Csak egyet ne tegyél: ne legyél közömbös a saját pénzügyeid iránt!!!

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.