Főoldal » Szülő és iskola kapcsolata a tömegoktatás hajnalán

Szülő és iskola kapcsolata a tömegoktatás hajnalán

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

A tömegoktatás törvényi kötelezettsége A tömegoktatás törvényi kötelezettségével már nem volt családon belül eldöntendő kérdés, hogy a továbbiakban tanuljon –e a gyermek vagy sem, erről a kérdésről immár világosan az állam döntött.

            1806.évi Racio Educatio –ban esik először szó a hat és tizenkét év közötti iskolakötelezettségről.

Az 1845.évi rendelet az elemi tanodák szintjén írja elő a hat és tizenkét év közötti gyermekek iskolakötelezettségét.

Az 1868.XXXVIII. törvénycikk szól a népiskolai közoktatásról.

Ebben a törvényben szabályozzák, hogy minden szülő és gyám köteles nyilvános iskolába járatni hatodik életévét betöltött gyermeküket még akkor is ha van házitanítójuk. Az iskolába tizenkettedik életévük betöltéséig  illetve tizenötödik életévük betöltéséig kell járniuk a gyerekeknek. Ha valaki nem tesz eleget a törvényi szabályozásnak , azt felszólítják, majd egyre nagyobb pénzbírságot szabnak ki rájuk.

Joguk van a szülőknek eldönteni, hogy melyik iskolatípusba íratják a gyermeket. Tehetik ezt a vallási iskolába, magániskolába, vagy nyilvános intézménye való íratással.

Aki mégis otthon tanulna, annak kötelező évente vizsgázni valamelyik nyilvános iskola tanítói előtt.

Népiskolák tanintézetei a következők: elemi, felső népiskola, polgári iskolák, tanítóképzők.

Elemi népiskola szükséges ott , ahol legalább harminc tanköteles gyermek él.

Meghatározza a törvény a tanyasi lakosok gyermekeinek iskoláztatását a népiskolai oktatás éveinek számával. Ezek szerint hat évig tartó mindennapi tanítás és három évig ismétlő iskolai tanítás van előírva.

Szorgalmi idő falun nyolc, amíg városon kilenc hónap.

Községi elemi népiskola kötelező tantárgyai közül néhány: ének, írás, olvasás, nyelvtan, beszéd-értelemgyakorlása, hit-erkölcstan.

Felsőbb népiskolák ott alakultak , ahol legalább öt ezer lakos élt. A fiúk három évig , a lányok kettő évig tanultak. Polgári iskolában a fiúk hat évig, amíg a lányok négy évig jártak.

 A népoktatás állami jóváhagyása , támogatás és finanszírozása először Közép- Európában jött létre. A hatékony tömeges oktatás intézményi feltételeinek , módszertani eszköztárának bővülését is eredményezte. Ekkor szilárdultak meg a didaktikai és metodikai  iskolaszervezési formák(évfolyamosztály, tanterv, felelés) , amelyek mind  napjainkig jellemzi a modern oktatási rendszert Európában és Amerikában.

  Az 1940.évi XX. törvény a nyolcosztályos népiskolák létesítését mondja ki és hatodik életévtől egészen  kilenc éven keresztül tankötelezetté teszi a gyerekeket.

            1961.évi közoktatási törvény a tankötelezettséget tizenhatodik életévre emeli és létre akarta hozni a nyolcosztályos iskolához kapcsolódó továbbképző intézményeket , a három éves szakmunkásképzést, a gimnáziumot , szakközépiskolát és technikumot.

Felsőoktatási intézmények is bővültek, főiskolák, egyetemek jöttek szép számmal létre.

             1978-ban tantervi reform vette kezdetét, majd az 1985.évi közoktatási törvény továbbra is megőrizte a korábbi iskolarendszert kivéve a négy éves középiskola rendszerét.

Öszegezve

             Úgy gondolom, hogy a szülők  a legtöbb esetben igyekeztek együtt működni az iskolával és az állam vagy egyház tanítását követték.

 Az ókortól nagyon sokat fejlődött az emberiség gondolkodása a gyermekről, önmagáról, világról és az iskoláról.

 Voltak ellenállások is ,mikor inkább tanítatták otthon a gyermeküket iskola helyett , de ez az időszak elenyésző a többi együttműködéshez képest.

            A társadalom mindig igyekezett fejlődni, a jó irányban változtatni addigi életén, ugyanakkor a  hasznos ismereteket mindig átmentették a következő korba.

Az alapvető műveletek, tudások, mint olvasás és írás, vagy számolás, filozófia, retorika tudománya születése óta töretlen maradt.

 A tandíj nehezítette egyes korokban az iskoláztatást , de úgy vélem, hogy amint megszűnt  ez a gát, a legtöbb szülő iskoláztatta gyermekét és egyre közelebb engedte magához , nem tekintette eszköznek. Hagyta , hogy élje a gyermek saját világát, úgy , hogy közben felfedezi a körülötte lévő világot és csak a jó dolgokat sajátítja el.

   ( Folytatása következik…)       

Bibliográfiák:

Mészáros István – Németh András – Pukánszky Béla: Bevezetés a nevelés és az iskoláztatás történetébe .- Osiris , Bp.,1999

Németh András -Pukánszky Béla:A pedagógia problématörténete.- Gondolat Kiadó.,Bp.,2004

Horváth András- Pornói Imre:Neveléstörténeti kersztomátia – Bessenyei K.,Nyh.,2000

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.