Főoldal » Tanítások tanítótól

Tanítások tanítótól

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Szőke, hosszú haj, fiatal, bájos arc. Ezt láthatja nap mint nap egy osztálynyi gyermek az egyik budapesti általános iskolában.
Katona Otíliával egy mesterképzéskor találkoztam először. 
Nehéz a fiatal, pályakezdő pedagógusok dolga. Először is szerencsésnek szükséges lenni, hogy lehetőséget kapjunk választott hivatásunk gyakorlására. Másodsorban, érdemleges tapasztalatokra kívánunk szert tenni. 
Otília sem ebben a tanévben kezdte a hivatást és jelenleg is oktat-nevel. Nem adta fel a küzdelmet. Pedig sok fiatal kollégánk vagy elhagyta a meg sem kezdett utat, vagy iskoláról iskolára megy szakmaszeretete miatt.
Otília példakép lehet a fiatal pedagóguskollégák előtt kitartásával, szorgalmával, gyerekszeretetével, elhivatottságával. Ennyi bevezető után, kérem fogadja gondolatait a kedves Olvasó, mert ezáltal látja meg legjobban pedagóguslelkét.

Így vall Otília oktatásáról-neveléséről:
„Sokszor elgondolkozom rajta, amikor az iskolában vagyok a gyermekekkel, hogy végtelen nagy hatalom és felelősség van a kezemben, azzal, hogy ezeket a tiszta, ártatlan emberkéket formálhatom. 
Az embernek megvan a kialakult értékrendszere, erkölcsi normái, mégis sokszor felmerülhet a kérdés benne , hogy jól csinálja-e amit csinál.
Egy tanítónak elengedhetetlen, hogy tiszta szívből szeresse a gyereket , és fejlessze tudását.. Akármennyire is szeretném szépíteni, nem tudom a szakmát övező véleményeket, sztereotípiákat.
Pedagógusnak lenni „nem is olyan nagy „dolog a köztudatban, a főiskolára és egyetemre bejutni nem olyan nehéz, mint például az orvosira.
Ez talán így is van, gondoljunk csak bele kicsit mélyrehatóbban! 
A kezdetek a megalapozói mindennek. Ha a gyermek nem egy elhivatott, szakmailag kifogástalan pedagógus kezében kezdi pályafutását, akkor kihathat a gyermek fejlődésére.
A rossz emlékei elraktározódnak a tanulásról vagy éppen a kötelességtudat kialakításának szabályait helytelen módon sajátítja el, amikor már ő kezdi eldönteni , hogy mit fog kezdeni az idejével, nem biztos, hogy a megfelelő könyv lesz az, amit a kezébe fog.
A feladatom nagyon sokrétű, sokat viccelődünk a gyerekekkel, hogy mikor milyen szerepet töltök be éppen egy adott tanítási napon. 
Ha egy kis baleset történik, akkor doktor néni, ha egy gomb felvarrására van szükség, akkor varrónő, az ebédlőben pincérnő, ahogy lavírozok a vizeskancsóval az asztalok között. Közhelyes már, hogy az ember mindig a szeretet szót emlegeti, de valahol ez a fogalom olyan, mint egy generátor. 
Az ad erőt, hogy látom a szemükben a csillogást, az örömöt a legapróbb dolgoktól! Fogékonyak a jóra, tágra nyílt szemekkel figyelik az embert, ha bizalmukba fogadták. Ezt a bizalmat kell megragadnunk még kisiskolás korban, mert az évek múlásával bizony fakul.
A gyermekek hiszékenyek, de félrevezetni nem lehet őket hosszútávon, a kis receptoraikkal megérzik ki is az a felnőtt, aki szereti és foglalkozik velük érdemben.
Mikor egy-egy nehéz esetbe ütköztem gyermek, vagy gyermek-szülő párost illetve, megmondom őszintén azt mondtam, na, jó akkor innentől kezdve nem érdekel ez az egész. Amikor az ember szívét, lelkét beleadja abba, amit csinál és valóban így van, nemcsak mondvacsinált jó pedagógus, hanem saját idegeit, nyugalmát teszi kockára, hogy megértesse a nebulóval, a kedves szülővel is, hogy nem rosszat akar.
Jót akarok, feltétel nélkül akarom, hogy tudd mi a helyes, nem hagyhatlak tévúton járni, ha ezzel magamnak okozok sebeket akkor sem! Ha rosszul viselkedsz, rendetlen vagy azt sem magadnak köszönheted, hanem ezer másik formáló erőnek, ami ért eddig. 
Hab a tortán, amikor a szülő sincs a helyzet magaslatán sok szempontból, magatartása oly bárdolatlan, hogy az ember legszívesebben kitessékelné az iskola ajtaján. 
Támad ok nélkül vagy nem létező problémát szerkeszt, akkor az embert ez igen csak arra sarkallja, hogy hagyja a dolgokat úgy, ahogy van, ne küzdjön, hiszen nem talál értő fülekre. 
Ez bizony fáj, leginkább akkor amikor a tanító tudja , hogy pusztán a jó szándék vezérli és mégsem értik meg. 
Egy nagy hajóban ülünk, hogy az a hajó haladjon előre , dolgozni kell keményen, de ha más-más irányba evezünk nem jutunk sehová, az iskola célja pedig az, hogy eljussunk mindig egy magasabb szintre.
Személy szerint nekem ilyenkor szépen elmegy a kedvem a tanítástól és sokszor embertársaimtól is. Aztán jön a következő munkanap, bemegyek a gyerekekhez, ölelések mosolyok, csókolóm, hogy tetszik lenni, rajzok fogadnak és mint akinek nem is volt búja, kezdem újra. 
Az ebéd előtt megszagolom mind a 27 kezecskét, hogy szappan illatú-e, ha nem akkor elmagyarázom a százhuszadjára is, hogy miért fontos a kézmosás ebéd előtt. 
Majd ha kell, akkor átismételjük a szorzótáblát újra és újra és újra. 
182 tanítási nap, napi 5 óra ez mind rendelkezésünkre áll, hogy tegyünk a következő nemzedékért. 
Mennyire, de mennyire fontos, hogy hosszútávon értékes emberek kerüljenek a társadalmunkba. 
Egyszer egy öreghölgy azt mondta nekem, tudja kisasszony, akinek az otthonában nincsenek könyvek az veszélyes ember. 
A gyermekeket leginkább a tudás szeretetére kell nevelni, amire úgy tekinthetnek, mint egy fatörzsre, amiből a kíváncsiság ágakat, az egyre jobban kikristályosodó érdeklődés gallyakat, majd bimbókat fakaszt.
A kutatások, tanulmányok eredménye, végül az érett zamatos gyümölcs, ami a fáradozás méltó végeredménye. Mellyel aztán jól lakhatunk és másokat is megkínálhatunk belőle. Nekünk, pedagógusoknak pedig az feladatunk, hogy ezeket a fákat öntözzük tudással, szeretetünk legyen a napfény, ami megtartja minél tovább a gyermeki ártatlanságot és hitet, hogy ez a világ jó és azért teremtettünk, hogy szebbé tegyük a Földet. 
Meglehet, hogy ködös az út, éppen azért, hogy küzdelemmel érjük el a végcélt, de ép ésszel mérve, ha nem a szépség, az értelem a jóság és a boldogság lenne az élet értelme, akkor mi más?”

Kedves Oti!

Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérésem, írhattam Rólad!
Bízom benne, hogy fiatal kollégáink erőt merítenek a soraidból!
Kívánom, hogy maradjon meg elhivatottságod, kedvességed, szereteted a gyermekek iránt!
Üdvözlettel: Anita

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.