Főoldal » Tanítóként asszisztensnek lenni?

Tanítóként asszisztensnek lenni?

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Értem  én , hogy válság van még mindig…..DE azt nem értem , hogy egyre több olyan pedagógiai asszisztens munkaköri álláshirdetést látok, ahol a pályázati feltételek a következők (nem sorrendben, direkt módon):

– büntetlen előélet (melyik munkahelyen nem előfeltétel?)

– erkölcsi bizonyítvány( egyfajta igazolásjelleggel, és oktatási-nevelési intézményról van mégis csak szó)

– TANÍTÓ, TANÁR, BÁRMELY SZAKOS  főiskolai diploma?!

Az elmúlt évek tapasztalatai alapján pedagógiai asszisztens munkakörben érettségizett, esetleg diplomás ( nem pedagógus végzettségű) munkavállalókat kerestek az oktatási intézmények, pontosabban alkalmaztak, esetleg közfoglalkoztatás keretein belül közvetítettek ki dolgozni akaró embereket. 

Néhány éve vagyok csupán a pedagóguspályán és bevallom, volt, amikor bosszankodtam magamban, hogy az asszisztens, miért nem pedagógus végzettségű? Miért? Azért, mert sugárzott róla, hogy nem akar gyerekek között lenni. Legtöbb asszisztens nem volt foglalkoztatva a tanévre, így hosszabb távon nem lehetett  vele együttműködni. Akadt köztük fiatal, idős, lelkes, közönyös. Volt anyuka, akinek a gyermeke az adott intézményen tanult, fiatal, akinek mindegy milyen munkája van, úgyis más pályára készül. Elég kiforratlan volt ez sok intézményben, hogy a pedagógiai asszisztenseknek mi a szerepük az adott iskolában. Pedig képezték őket nem kevés vizsgadíj fejében. 

Aztán a változás szele ezek szerint a pedagógiai asszisztensekhez is elért. Egyfelől helyes és logikus döntés lehet, hogy már asszisztenseknek  legyen pedagógus végzettségük. Miért? Így nagyobb szakértelemmel fordulnak nemcsak a gyerekek felé, hanem a kollégák felé is. Igen, ám , ezt nem vitatom, DE! van bennem ezzel a pályázati feltétellel nem kis aggodalom.

Mi ez a félelem?

A pedagógus társadalom elnyomott korát éli. Ez nem panasz, ez tény. Belegondoltam, bár saját bőrömön is éreztem már , milyen az a helyzet, amikor pedagógus valaki, csak éppen nem taníthat-nevelhet. Nagyon rossz érzés! Nap mint nap bemenni az iskolába, ahol taníthatnál akár, viszont gyerekek helyett egy nagy adag fénymásolnivaló vagy a kolléga által kiadott feladathalom vár….Olyan ez , mint aki szereti a csokoládét, ehet, mivel kapott rá “jogosítványt”, viszont nem élhet a jogosultsággal. Természetesen ott a remény csillaga, hogy asszisztens munkakörből kitörhet a pedagógus és a következő tanévtől már maga is tanít, csakhogy erre nincs garancia(legtöbb határozatlan munkaviszonyt hirdet). Ez a baj!

Én fiatal vagyok , most dolgozom a szakmámban. Azt érzem azonban, hogyha pedagógiai asszisztens lehetnék tanító helyett, nem vállalnám el.

Válság van….valamiből meg kell élni…..

MÉLTÓSÁG is van, inkább azt választanám….

Szükség van pedagógiai asszisztensekre az iskolákban, viszont azt gondolom, hogy nem ilyen formában. Egy pedagógus tanítshasson, nevelhessen, mert erre készült.

Megalázó helyzetnek tartom, akármennyire elfogadó, támogató egy közösség, ahol az asszisztens pedagógus. Nem tesz jót sem az asszisztenssé vált pedagógus lelkének, sem pedig az adott nevelőtestület csoportdinamikájának.

Végezetül még egy pozitívum eszembe jutott, ha az asszisztens is pedagógus ez pedig az ingyen helyettesítés lehetősége.

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.