Főoldal » Tehetségdefiníciók

Tehetségdefiníciók

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Mielőtt bármit mondunk arról, hogy mit kell tennie egy tanárnak, ha úgy érzi tehetséges egy diákja próbáljuk meg definiálni a tehetséget. Nézzük ki mit mondott róla!

Harsányi István klasszikus meghatározása szerint:

 „ Tehetségen azt a velünk született adottságokra épülő, majd gyakorlás, céltudatos fejlesztés által kibontakoztatott képességet értjük, amely az emberi tevékenység egy bizonyos vagy több területén az átlagosat messze túlhaladó teljesítményeket tud létre hozni.”

Renzulli szerint az alábbiak jellemzik: – átlag feletti általános képességek, -átlagot meghaladó speciális képességek, -kreativitás, -feladat iránti elkötelezettség.

Az átlag feletti általános képességek közé tartozik például a magas szintű elvont gondolkodás, fejlett anyanyelvi képességek, jó memória, hatékony információfeldolgozási stratégiák stb. Ezek szerepe természetesen más és más az egyes speciális tehetség-területeken.

A speciális képességek adják meg a jellegzetességét a tehetségnek. Ezekből sokféle van, a Gardner-féle csoportosítás általánosan elfogadott. E szerint hétféle speciális képességcsoport különíthető el: nyelvi, zenei, matematikai-logikai, vizuális-téri, testi-mozgásos, szociális-interperszonális, intraperszonális.

Ezek a speciális tehetségfejlesztéshez kiindulási alapként szolgálnak. A Piirto-modell még differenciáltabban jelzi a tehetség fajtáit . A kreativitás is több elemből épül fel: originalitás, flexibilitás, fluencia, problémaérzékenység stb.

Ez az összetevő is meghatározó a tehetség funkcionálásában, hiszen a tehetségre egyebek között éppen az jellemző, hogy problémahelyzetekben új megoldásokat talál, s ez kreatív képességek nélkül elképzelhetetlen.

A feladat iránti elkötelezettség olyan személyiség-tényezőket foglal magába, amelyek a magas szintű teljesítményhez az energiát biztosítják: érdeklődés, versenyszellem, kitartás, emocionális stabilitás stb. A képességek bármilyen magas szintre is fejlődnek, e háttértényezők fejlettsége nélkül nincs magas szintű teljesítmény.

Mérő László szerint tehetséges az, aki többet tud, mint amennyit tanul. Czeizel Endre szerint ritkaság, számos pedagógiai szakrétő szerint mindneki tehetséges. Balogh László úgy véli, nem velünk született, hanem fejlesztés hatására alakul ki, míg Czeizel az örökletesség fontosságát hangsúlyozza. Szent-Györgyi pedig odáig megy, hogy azt állítja jóval születés előtt sejteni lehet, ha egy családban meg fog jelenni a tehetség.

A tehetség felismerése különböző korokban zajlik attól függően, hogy milyen tehetség. A zeneit a legkorábban fel lehet ismerni (4-7 éves korban), ezt követi a matematikai tehetség (9-12 évesen), majd a természettudományi, legvégül az orvosi tehetség ismerhető fel.

Amíg Gagne jelentősséget tulajdonít a külső tényezőknek, addig Czeizel úgy véli, hogy a tehetség alapjaiban létezik, amelyre hatnak különböző külső faktorok.

Mi tehát a tehetség? Ki tudja? Ki tudja! Jómagam olyan tehetség elméletet ismerek el, amely: – örökletes, de szükség van fejlesztésre ahhoz, hogy ne vesszen el, – speciális képességekkel bír, de ez profán, azaz nem terjeszthető ki spenótfőzés művészetére. (azaz nem mindenki tehetséges) – erős intuíció jellemzi, – bizonyos személyiségjegyek kísérik. A következő bejegyzésekben az effajta tehetségekről lesz szó.

Áment Erzsébet /2005/:Emmi néni Iskolája. Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, Budapest, 95 oldal.

Áment Erzsébet /2005/: A budai Új Iskola pedagógiája. OPKM. Budapest, 106 oldal Bajkó Mátyás: A felvilágosodás korának protestáns magyar kollégiumai. (Tehetségek a protestáns iskolakultúrában) Tehetség, 1999/1.

Dezső Lajos: Comenius Ámos János emlékezete. Magyar Paedológia, 1882.

Dóczi Jenő: Tehetség és iskola, 1910.

Domokos Lászlóné /szerk. Áment Erzsébet, 2005/: Az alkottató tanítás. OPKM. Budapest, 138 oldal.

Domonkos Lászlóné /szerk. Áment Erzsébet, 2005/: Korszerű kérdések a nevelésben. OPKM. Budapest, 224 oldal.

Fáy András: Legegyszerűbb természet és a tapasztalathűbb, gyakorlatibb nevelési rendszer.

Pest, 1885.

Felméri Lajos: Az iskolázás jelene Angolországban. Jelentés. Egyetemi Nyomda, Budapest, 1881.

Felméri Lajos: A neveléstudomány kézikönyve. Kolozsvár, Ajtai Nyomda, 1890. Reprint. OPKM.1994.

Harsányi István: Tehetségvédelem. Magyar Tehetséggondozó Társaság, Budapest, 1994.

Havas Ödön: Tehetségproblémák. Tehetséglélektani előadások a Gyermektanulmányi és

Gyakorlati Lélektani Társaságban. Magyar Gyermektanulmányi és Gyakorlati Lélektani Társaság, Budapest, 1830.

Imre Sándor: A tehetségek sorsa és a társadalom. Tehetségproblémák.(Szerk. Révész Margit)

Budapest, 1930.

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.