Főoldal » Válság van, vagy csak nincs kurázsi?

Válság van, vagy csak nincs kurázsi?

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Válság van. Ez dől ránk mindenhonnan. TV-ből, rádióból, internetről, újságból. Különösen azt halljuk sokszor, hogy pénzügyi válság van, és mindenkinek rosszabbul megy. 

De mi van velem? Hülye vagyok, kilógok a sorból, vagy csak makacsul nem akarom tudomásul venni, hogy baj van? Én miért nem érzem, hogy válságban lennék?

Egy pénzügyi életvezetési coach gondolatai arról, hogy létezik-e az általános válság. 

Hallgatom a jó kis panaszokat. Hogy már megint milyen újabb intézkedés miatt megy rosszabbul a sora az ismerőseimnek. Hogy milyen gáz a helyzet, hogy ez csak egyre rosszabb lesz. Hogy már alig lehet megélni, és azt a kevés tartalékot is lassan feléli mindenki, ami volt. 

Én ilyenkor egy ideig hallgatok, különösen az olyan ismerőseim esetében, akiknek fogalmuk sincs róla, hogy a pénzügyi életvezetési coaching a hivatásom. Amikor azonban előkerül az a mondat, hogy “Neked könnyű…”, akkor már nem bírom ki, és megkérdezem:

– Szerinted válság van? 

– Igen, persze, hát látod! Nézz csak körül!

– Azt, hogy válság van, miből vetted észre?

– Hát, leginkább abból, hogy sok minden megváltozott: kevesebb lett a pénz, több az adó, stb.

– Tehát azt mondod, hogy változott Körülötted a világ?

– Persze!

– És Te változtál? 

– Ezt hogy érted?

– Mit csináltál azért, hogy alkalmazkodj ezekhez a változásokhoz? És mit tettél azért, hogy elkerüld ezeket a változásokat? És mit nem próbáltál még, pedig lehetne? 

– Ööööö… 

Az a szép az egészben, hogy lehetett volna csinálni egyet s mást. Előre, előzetesen nagyon sok mindent, de még a válság bekövetkeztekor is lehetett volna ezt-azt. (Erre most nem térek ki, ez a pénzügyi intelligencia kérdéskörébe tartozik, arra van egy másik weboldalam, de most a coaching a téma.) 

Azért tűnik most úgy, hogy könnyű nekem, mert előre készültem arra az eshetőségre, hogy lehet egyszer rossz is. És mivel felkészültem rá, beindítottam a pénzügyi önvédelmi rendszert, hát nem is lett rossz. Ebben van meló, van nem kevés fejtörés, van tanulás.

Ezt mind lehetett volna tenni annak, aki hajlandó egy kicsit kilépni a megszokás gödréből, és némi kurázsival vállalni, hogy lépjen.

Hogy felelősséget vállaljon a saját sorsáért. 

Coachként egészen megdöbbentő látnom az ügyfeleimen, hogy ez a fajta kurázsi mennyire hiányzik belőlünk. Pontosabban az, hogy a személyes ügyeinkért felelősséget vállalni tulajdonképpen a kurázsi kategóriájába tartozik. 

Miért van ez így? 

Ezt még meglepőbb volt tapasztalnom coachként. Egész egyszerűen azért, mert erre vagyunk szocializálva. Hogy ne vállaljuk magunkért, a saját sorsunkért a felelősséget.

Döbbenet, hogy milyen sok önkorlátozó hiedelem, szülői tiltás, parancs, vagy éppen szuggesztió munkál bennünk, és építi ki az olyan sokat szidott kis magyar panaszkultúrát – és vele egy eszméletlen mértékű tanult tehetetlenséget. 

Visszatérve a válságra: válság nincs, csak megváltozott helyzet, amihez alkalmazkodni lehet és kell. (Nem tudom már, melyik nagy biológus mondta, hogy az élet alkalmazkodások sorozata. Akár egyéni, akár evolúciós szinten nézzük. Akárki volt is, darwinista volt, az tutti.) 

Válság-ügyben erősen hajlok arra, amit Szendi Gábor írt: Mari néni, aki víz-villany-gáz nélkül él a tanyáján születése óta, nem érzi magát válságban attól, hogy a magyar állam eladósodott. Nem az ő életét érinti, nem az ő illetékessége. (Valószínűbbnek tartom, hgy Mari néni attól nagyobb válságban érezné magát, ha a tyúkjai nem tojnák meg a napi 10-12 tojást, amit aztán egy héten egyszer elvihet a piacra.) A válság mindig az egyén szintjén értelmezendő. Persze, hatással van ránk is valamilyen formában az állam válsága is pl. az emelkedő adók révén. De elég nekünk az adóval foglalkozni. Adóemelés meg előfordult már akkor is, amikor még azt hittük, a válság már csak egy népmesei mumus. 

Nem akarom elbagatellizálni a pénzügyi válságot. De azzal foglalkozzanak a szakemberek, meg a politikusok. Az ő dolguk. 

Én meg coachként azzal foglalkozom, amennyi ebből feltétlenül az ügyfeleimet érinti. Elsősorban is azzal, hogy elő tudom-e csalni az ügyfélből azt a kurázsit, ami ahhoz kell, hogy maga menjen a válságai elébe, és ha már itt vannak, kezelje azokat. 

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.