Főoldal » A cukorbetegség magatartásorvoslásának fontossága

A cukorbetegség magatartásorvoslásának fontossága

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Napjainkban a korábban „időskori” cukorbetegségnek is nevezett 2-es típusú cukorbetegség egyre több embert érint, s sajnos egyre fiatalabbakat, gyerekeket is.

A betegség kezelése rendkívül összetett, azonban gyakran kevés hangsúlyt fektetnek a cukorbetegség, mint krónikus betegség lelki tényezőire.

Pedig gondoljunk csak bele milyen komplex életmódváltozást és mindennapos szoros önkontrollt igényel a diabétesz sikeres menedzselése. A betegnek szükséges az orvos által meghatározott diéta pontos betartása, a rendszeres vércukor önellenőrzés, az előírt kezelésnek megfelelően naponta többször be kell adnia az inzulint, be kell venni a gyógyszert, javasolt a rendszeres fizikai aktivitás stb.

Sokan megtapasztalhatták már mennyire nehéz akárcsak egy rövidtávú diétát is betartani vagy egészségesként egy sokkal kevésbé kontrollált életmódváltás mellett a mindennapi akadályok/nehézségek ellenére kitartani. Ez egy cukorbeteg számára kifejezetten nehéz, hiszen nagyon nagy változásokat kell eszközölni, viszonylag rövid idő alatt, amelyeket aztán egy életen át tartania kell. Mindezt úgy, hogy a cukorbetegek jelentős részénél az evés fontos szerepet tölt be, az evés feletti kontroll gyenge, sérülékeny. Éppen ezért a viselkedésváltozás nem kevés kitartást és elköteleződést igényel, s nagy lelki terhet ró a betegekre.

A fentiek miatt az ún. magatartásorvoslás során a fő cél a cukorbeteg felelősségérzetének kialakítása a lehető legjobb anyagcserehelyzet elérése, a szövődmények elkerülése és mindezek mellett a megfelelő életminőség megőrzése érdekében. Hogy ez megvalósulhasson elengedhetetlenül szükséges, hogy a cukorbeteg önmaga orvosa legyen. A kezelőorvos, dietetikus feladata pedig a segítés az önsegítéshez.

A sikeres önmenedzseléshez alapvetően szükséges a betegség elfogadása, a megfelelő orvos-beteg kommunikáció kialakítása, a betegség menedzseléséhez szükséges ismeretek elsajátítása, kellő motiváltság a kezelési irányelvek betartására, kiváló problémamegoldó készség stb.

Az önsegítésre történő oktatás során a fenti tényezők elsajátítása, a cukorbeteg szerepe és felelőssége kerül a középpontba, hogy betegsége szakértője legyen, hatékonyság érzése erősödjön. Az orvosi utasítások passzív követése helyett aktív és tudatos magatartás kialakítására kell törekedni. Gyakran növeli a hatékonyságot, ha a viselkedésváltozás támogatásába a családtagokat is bevonják, hiszen ők fontos szerepet játszhatnak a beteg motiválásában, támogatásában, gyakorlati segítésében, s így a viselkedésváltozás hosszú távú fenntartásában.

 

Forrás: Sal I, Papp I, Perczel F.D. (2012): Magatartás-orvoslási lehetőségek a cukorbetegség és az elhízás kezelésében. Orvosi Hetilap, 153 (11), 410-417.

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.