Főoldal » A Lorna Wing-i triász 1. rész

A Lorna Wing-i triász 1. rész

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Szegény Lorna Winget és az Ő triászát múltkor úgy otthagytam, mint eb a piszkát. Pedig Lorna Wing valóban maradandót alkotott az autizmus területén, így helyén valónak látom kiköszörülni a rajta ejtett csorbát és picit bővebben beszélni az Ő munkásságáról, legalább egy-két cikk erejéig. Vigyázó szemedet, Kedves Olvasó, a képernyőre vesd és jól figyelj, mert ezúttal nem fogunk szűkölködni az idegen szavakban.

Lorna Wing angol gyermekpszichiáter 1928. október 7-én született, Angliában.

Autista lánya révén került kapcsolatba az autizmussal, 1962-ben több másik szülővel együtt megalapította a National Autistic Society (NAS) nevű szervezetet, mely mára kb. húszezer fős csoporttá nőtte ki magát. 1981-ben írta le először és vitte be a köztudatba az Asperger-szindróma kifejezést, 1988-ban lefektette az autisztikus sérülés három fő területét, valamint felismerte és leírta az autizmussal élő emberek három fő csoportját. Jelenleg pszichiáterként dolgozik a NAS-ban. Angliában, Sussexben él.

Az előzőekben már említettem a Lorna Wing-i triászt, de azért ismételjük át még egyszer:

1. Mentális képességek minőségi sérülése

2. Kommunikációs képességek minőségi sérülése

3. Szociális interakciók minőségi sérülése

Minőségi, tehát nem mennyiségi. Azaz nem azzal van a probléma, hogy sokat, vagy keveset beszél, hanem, hogy nem jól alkalmazza a beszédet. Nem azzal van a baj, hogy sokat vagy keveset érintkezik másokkal, hanem azzal, hogy nem jól próbál meg kapcsolatot teremteni.

A mentális képességek minőségi sérülése:

Az autista nincs tisztában azzal, hogy a másik ember tudattartalma más, mint az övé. Meggyőződése, hogy amit Ő tud, azt rajta kívül mindenki más is tud. Erről szól a Tudat-elmélet. Kisgyerekeknél szintén megfigyelhető ez a modell, kb. három éves korig. A Tudat-elmélet igazolásához szokták alkalmazni a Sally-Anne tesztet:

http://www.youtube.com/watch?v=QjkTQtggLH4

Ezen a teszten már minden öt éves gyerek átmegy, azonban egy autistának már problémát jelent. Ha pedig az autista szentül hiszi, hogy amit Ő tud, azt mindenki más is tud, akkor nem látja értelmét a kommunikációnak.

A centrális koherencia sérülése:

Egy autista mozaikszerűen érzékeli a világot. Részletekre fókuszál, a dolgokat nem tudja egységes egészként szemlélni, viszont az egyes elemeket az egészen apró részletekig képes megjegyezni. Egy autista nem képes általánosítani, gyűjtőfogalmakban gondolkodni. Erre jó példa az az autista kisfiú, akinek a mosógép úgy helyezkedett el az életében, hogy “anya-mosi”, meg “apa-mosi”, meg “mama-mosi”. De úgy, hogy mosógép, mint általában, már nem. Számára minden egyes mosógép egy egyedi és különálló mosógép.

A munkamemória sérülése:

Az átlag emberek felállítanak maguknak egy logikai munkamódszert. Tudják, hogy mivel kezdjék a feladatot és azt is, hogy az egyes tevékenységeket hogyan fűzzék egymás után, hogy abból kijöjjön a várt eredmény. Ez nem pusztán a klasszikus értelemben vett munkára igaz, hanem minden más tevékenységre is, például az öltözködésre. Az autisták nem tudnak időrendiséget felállítani, így minden részfeladatot tökéletesen megcsinálnak, a végső egész mégsem áll össze. Például először felveszi a cipőjét, majd megpróbálja magára erőszakolni a nadrágját, végül pedig kifordítva veszi fel a pólót és akkor rájön, hogy a zoknit elfelejtette a lábára húzni. Ez számára is rendkívül bosszantó, hiszen tökéletesen tisztában van azzal, hogy mit kéne csinálnia, mégsem tudja megtenni, csak hosszas gyakorlás árán.

Egyenetlen képességprofil:

Ennek megértéséhez vegyük alapul az IQ szintet. Hogy mi is pontosan az az IQ szint, arra most ne térjünk ki, én magam sem értem igazán. Az IQ szint egy olyan dolog, amiről mindenki beszél, de senki sem tud semmi biztosat, csak azt, hogy minden bizonnyal nagyon fontos, mert ettől függ, hogy valaki okos, vagy buta. Mindenesetre itt és most jó szolgálatot tesz nekünk. Egy átlag ember IQ szintje 80-100 körül van. Vegyünk alapul egy szellemi fogyatékost, legyen az Ő IQ szintje 60, amit nem tud átlépni. Tehát, ha ez a szellemi fogyatékos eddig nem volt képes arra, hogy megfogja a kulcsot, azt belehelyezze a zárba, majd elfordítja a kulcsot, lenyomja a kilincset és kilépjen az ajtón, akkor ezután sem lesz képes rá. Egy autistánál ez azonban bizonytalan, az Ő képesség profilja nem mutat egyenletességet. Vannak dolgok, amikben átlagosak és életkoruknak megfelelően teljesítenek, vannak területek, amikben az átlagnál jobbak (esetleg sokkal jobbak, bár ez ritka), és vannak dolgok, amikben az átlag alatt helyezkednek el, akár jóval egy szellemi fogyatékos szintje alatt. Tehát előfordulhat, hogy egy autista gyerek nagyon szépen olvas és számol, de sehogy sem tudja bekötni a cipőfűzőjét, vagy be tudja kötni a cipőfűzőjét pillanatok alatt, de nem tudja, hogy hogyan kell megvetni az ágyát. A kulcsos példára visszatérve pedig: lehet, hogy az autista sem volt képes kinyitni az ajtót a kulccsal, de Őt sikerült megtanítani erre. Azonban fennáll annak a lehetősége, hogy hiába tanulta meg, egy hétre rá már megint nem tudja kinyitni az ajtót. Ez a tanárra és a diákra nézve is meglehetősen frusztráló.

 A kommunikációs képességek minőségi sérülése:

Erről a területről már részben volt szó, de azért vannak még itt finomságok.

Szószerintiség:

Az egyik legfőbb jellegzetessége az autizmusnak, hogy mindent szó szerint értenek, nem tudnak elvonatkoztatva, metaforákban gondolkodni. Pedig a magyar nyelv különösen imádja a metaforákat, azonban ezzel az őrületbe lehet kergetni egy autistát. Milyen metaforák vannak? Gondoljunk csak a legegyszerűbbekre: Halálra röhögtem magam; Hülye, mint a sötét éjszaka; Alulról szagolja az ibolyát. Vagy a magyarok illedelmes megfogalmazásaira: Tudnál adni nekem egy tollat? Elhiheted Kedves Olvasó, hogy egy autista erre nyugodt szívvel azt fogja válaszolni, hogy „Igen!”, majd folytatja az éppen aktuális tevékenységét, anélkül, hogy akár a halvány lehetősége is megfordult volna a fejében, hogy adjon neked egy tollat. Miért? Mert azt kérdezték tőle, hogy képes-e arra, hogy adjon egy tollat? Azt hiszem, ezek után a válasz egyértelmű.

Echolálás:

A hallott szavak, mondatok visszamondása. Például, ha valaki megkérdezi egy echoláló autistától, hogy „Mit kérsz?”, akkor erre azt válaszolja, hogy „Mit kérsz?”, ugyanazzal a tónussal, hanglejtéssel és ritmussal, mint ami a kérdő személyre jellemző. És ezzel máris visszatértünk a cikk elejéhez. Az echolálás a kommunikáció minőségi sérülése. Az egy dolog, hogy beszél, azonban belátható, hogy az echolálás nem számít valódi kommunikációnak. Az echolálásnak több fajtája van: azonnali, késleltetett és ismétlődő. Az azonnali echolálás egyértelmű: adott kérdést, mondatot az autista azonnal megismétel. Egyfajta visszhang jelenség. A késleltetett echolália ugyanez a visszhang jelenség, azonban időben eltolódott. Nem azonnal jelentkezik az ismétlés. Lehet, hogy öt perccel később, de az is lehet, hogy egy hónappal, vagy akár évekkel később. Az ismétlődő echolália egy szövegrész, frázis ismételgetése. Meséltek nekem egy autista gyerekről, aki a nyári tábor alatt egyfolytában az István a királyt énekelte megállás nélkül. Amikor véget ért, kezdte elölről. Egy másik autista fiatal megtanult egy Shakespeare műből egy hosszú részletet és azt szavalta el újra és újra, anélkül, hogy egy szót is értett volna az egészből.

 

A következő részben a szociális képességek minőségi sérülését, az autizmussal élők három alapvető viselkedési csoportján keresztül fogom bemutatni.

 

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.