Főoldal » A Nagy Vadász

A Nagy Vadász

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Mivel kertes házban élünk, nálunk rendszeresen járnak betolakodók.

Az előző fejezetben egy leleményes egér kalandos, ámbár tragikus sorsát ecseteltem, de ugyanúgy elfordul nálunk mindenféle más élőlény is: légy, szúnyog, darázs, méh, hangya, százlábú, meztelen csiga, tücsök, pincebogár, krumplibogár, katicabogár, egy alkalommal megszálltak minket az ágyi poloskák, és természetesen az örök visszatérő nem kívánatos vendég, a molylepke. Ez a mostani történet egy ilyen vendégnek az esetét mutatja be.

Tudni való, hogy Gyurka guru igen nagy vadász hírében áll.

Amint észleli, hogy egy rusnya röpködő rovar jutott be az Ő féltve őrzött birtokára, azonnal felkutatja és megsemmisíti. Bámulatos érzéke van ahhoz, hogy becserkéssze a legyet, hogy agyoncsapja a szúnyogot, hogy partvissal elnyomja a százlábút, hogy újságpapírral szétlapítsa a molylepkét. Születésnapjára kapott egy légycsapót a szüleimtől. Nem tűnt annyira lelkesnek az ajándéktól. Ő általában szereti a saját keze által a másvilágra küldeni ezeket az undok csápos lényeket, mert az a biztos. Semmit nem bíz a véletlenre. Másra bízni az eliminálást nagyon ritkán szokta. Csupán akkor, ha valami nagyon fontos és halaszthatatlan dolga van.

Például a szombat esti pattogatott kukoricázás. Mesterünk teljesen befészkelte magát a kisebbik kanapéba, mint mindig, most is úgy, hogy pont szembe kerüljön a TV-vel. A pokróccal szépen bebugyolálta magát, ölében pedig ott pihent a hatalmas üvegtál, benne a frissen pattogtatott, még gőzölgő, vajas, enyhén sózott ínycsiklandozó kukorica költemény. Nem is lehet ennél jobb szombat esti program.

Ezt az idillt azonban megzavarta egy óriás légi bombázóval egyenértékű, undorítóan barna és kövér molylepke, ami rászállt a televízió képernyőjére. Gyurka hirtelen előre hajolt és az ujjával a dög felé mutatva, mondta Apumnak, hogy ott egy molylepke, csapd agyon! Apum fölpattant és öles léptekkel közelített a repülőgép felé, mely megérezve vesztét, felröppent, hogy menekülőre fogja. A TV feletti könyvespolc felé vette az irányt. Apum követte a tekintetével, majd összeütve két tenyerét elsütött egy próbálkozást. S csodák csodájára, a molylepke eltűnt! Köddé vált! Apum kereste, hogy hová esett le, de sehol sem találta a linóleumon. Gyurka azonban végig éles szemmel követte az eseményeket és tudta, hogy mi történt.

– Oda esett fel! – mondta, és a könyvespolc felé mutatott.

– Hova esett? – kérdezte Anyum értetlenül.

– Hát oda fel! – Gyurka még jobban nyújtózkodott és úgy mutatta.

– De hát nem eshetett fölfelé! – méltatlankodott Anyum – Annak lefelé kellett esnie. Mutasd meg, hogy hol van!

Gyurka guru bosszúsan, nagyot sóhajtva, az „ez nem lehet igaz, hogy mindent nekem kell csinálni” arckifejezéssel kipattant az ágyból, odasietett a könyvespolchoz és úgy mutatta. Apum megnézte a legfelső polcot és a molylepke teteme valóban ott volt.

– Na, látod? – mondta Gyurka türelmetlenül és visszatelepedett a jól megszokott helyére, hogy tovább rágcsálhassa a kukoricáját.

Ahogy szüleim ezt elmesélték eszembe jutott egy történet:

Történt egyszer, hogy egy gazdag és nagyhatalmú kínai földbirtokos hírét vette, hogy Buddha, a megvilágosodott éppen az Ő városukban tesz látogatást, hogy megossza az emberekkel a tanítást. A földbirtokost igencsak érdekelte ez a Buddha nevű ember, ezért hát úgy döntött, hogy Ő is elmegy egy ilyen nyilvános tanításra. A felesége figyelmeztette, hogy egy ilyen híres ember elé járulni nem illik ajándék nélkül, ezért a felesége tanácsára magával vitt egy szép lótuszvirágot és egy hatalmas csillogó gyémántot a családi kincstárból. Ezután elment hát Buddhához, akire rengetegen kíváncsiak voltak. Amikor rákerült a sor, meghajolt és megmutatta ajándékait: egyik kezében a lótuszt, másik kezében a gyémántot.

– Dobd el! – mondta Buddha nyugodtan.

A földesúr eldobta a lótuszt.

– Dobd el! – mondta Buddha ismét.

A földesúr eldobta a gyémántot is.

– Dobd el! – mondta Buddha harmadszor is, mire a földesúr igencsak dühbe gurult.

– Nem érted a nyelvét! – mondta nevetve Buddha egyik tanítványa. – Nem kell eldobnod sem a lótuszt, sem a gyémántot. Azokat nyugodtan megtarthatod. Az egódat dobd el!

Ekkor a földesúr megvilágosodott és leborult Buddha előtt. Eladta házát és birtokát, hogy feleségével együtt csatlakozhasson a Megvilágosodotthoz.

Velünk is ez a helyzet. Gyakran nem értjük Gyurka guru nyelvét. Túlságosan beszűkült a gondolkodásunk. Földhözragadt. Pedig, ha értenénk mit mond, rájönnénk, hogy néha előfordulhat olyan is, hogy egy molylepke fölfelé tud esni.

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.