Főoldal » A terhességgel, anyasággal kapcsolatos jogi szabályozás

A terhességgel, anyasággal kapcsolatos jogi szabályozás

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

A terhességmegszakítás nem orvosi javallatai. 

A terhességet szülész-nőgyógyász szakorvos állapítja meg. Ezt követően a terhes nő, családi állapotától függetlenül, jogilag a férj vagy az élettárs beleegyezése nélkül a terhesség 12. hetéig maga dönthet a terhesség megszakításáról („súlyos válsághelyzet”) vagy továbbviseléséről.

A terhesség 13-18. hete között csak a törvény által szabályozott esetekben van lehetőség a terhesség megszakítására. Ezek az esetek a következők:

  • a terhes nő korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen,
  • a terhes nő terhességét neki fel nem róható okból nem ismeri fel korábban (elhúzódó ügyintézés egészségügyi intézményben vagy valamilyen hatóságnál, orvosi diagnosztikus tévedés),
  • a terhes fiatalkorú (18. életévét még nem töltötte be).

A terhesnek a területileg illetékes védőnőt kell megkeresnie a szülész-nőgyógyász által kiadott, a terhesség tényét igazoló irattal. (A védőnői szolgálat a gyermekorvosi rendelőkhöz integrálva működik.) Amennyiben a terhes a terhesség megszakítása mellett dönt, a védőnő az anyát a Családvédelmi Szolgálathoz utalja. Itt állítják ki számára azt a kérelmet, amely alapján a terhességmegszakítás elvégezhető. Az anyának ezt a kérelmet a terhességmegszakítás végrehajtására általa kiválasztott kórházban kell bemutatnia. [A terhességmegszakításról részletesen az 1992. évi LXXIX. törvény “A magzati élet védelméről” és az azt módosító 2000. évi LXXXVII. törvény, valamint a 32/1992  (XII. 23.) NM és az azt módosító 18/2000 (VI. 29.) EüM végrehajtási rendelet rendelkezik.]

A terhességmegszakítás orvosi javallatai

Orvosi javallat alapján az alábbi esetekben van lehetőség a terhesség megszakítására.

  • A terhesség befejezése az anya életét veszélyeztető súlyos betegségben a terhesség bármely időszakában engedélyezhető (anyai javallat).
  • Genetikai és/vagy teratológiai ártalmak 10%-nál magasabb kockázata esetén a gestatio 12. hetéig engedélyezhető terhességmegszakítás (genetikai, teratológiai javallat).
  • A magzat súlyos és csak minimális eséllyel kezelhető betegségének 50-100%-os valószínűsége esetén a gestatio 20. hetéig, illetve laboratóriumi diagnosztika fogyatékosságából eredő elkésett praenatalis diagnosis esetén, ha ez nem a terhes mulasztásából következett be, kivételesen a 24. hétig engedélyezhető a vetélésindukció (magzati javallat).
  • Ha a gestatio 20. hete után derül fény az intrauterin magzat életfontosságú szerveinek hiányára vagy irreversibilis károsodására (postnatalis élettel összeegyeztethetetlen anomaliák), amelyek a születés után kiviselt terhességben is néhány napon belül minden körülmények között halálhoz vezetnek, és a terhesség továbbviselése esetén a következményes szövődmények miatt a terhes egészségének fokozott veszélyeztetettségével, további lelki zavarok lehetőségével kell számolni, a szülész a terhesség bármely időszakában javaslatot tehet a terhesség befejezésére.

A terhesgondozás jogi szabályozása

Amennyiben a nő a terhesség megtartása mellett dönt, a védőnő kiállítja számára a Várandós anya gondozási könyvét. Ebben vezeti az általa elvégzett vizsgálatok eredményeit. gondozási kiskönyvet csak védőnő állíthat ki. Ezután azonban mind a területi várandós gondozóban dolgozó szakorvos, mind a kórházban az anya választott orvosa tehet bele bejegyzést. Az anyasági támogatás igénybevételéhez legalább négy orvosi bejegyzésre van szükség.

Térítésmentes várandós gondozásra jogosult, a

  • Magyarországon állandó jelleggel tartózkodó magyar állampolgár, illetve házastársa
  • Magyarországon érvényes bevándorlási engedéllyel rendelkező nem magyar állampolgár.

A várandósság alatt az anyát a szülész-nőgyógyász javaslatára a házi orvos betegállományba veheti. [A terhesgondozás rendjét és a feladatok megosztását a 33/1992. (XII.23.) NM rendelet “A terhesgondozásról” szabályozza.]

Az újszülött jogképessége

Az 1959. évi IV. törvény A Polgári Törvénykönyvről 9§-a szerint a jogképesség az embert, ha élve születik, fogamzásának időpontjától kezdve illeti meg. A fogamzás időpontjának a születéstől visszafelé számított háromszázadik napot kell tekinteni; bizonyítani lehet azonban, hogy a fogamzás korábban vagy későbben történt. A születés napja a határidőbe beleszámít.

Az élveszületett ember fogamzásának időpontjától, azaz a születése napjától visszafelé számított háromszázadik naptól jogképes. Az élveszületett ember jogképessége általános, egyenlő és feltétlen.

Az élveszületett újszülöttet a jogképesség a születés napjának 0 órájától megilleti, tehát a jogképesség kezdetének szempontjából nem releváns, hogy az adott napon belül mely órában történt a születés.

Az élveszületéshez kötött jogképességnek nem feltétele az életképesség és az sem, hogy az újszülött ember meghatározott ideig életben maradjon. Az élveszületés orvosi szakkérdés, ezért az élveszületés tényét érintő vita igazságügyi orvosszakértői vélemény alapján dönthető el.

A magzat a magyar jog szerint nem jogalany. A Ptk. gondoskodik a megszületendő gyermek érdekeiről, s ezt technikailag a magzat jogképességének az élveszületés feltételéhez kötött elismerésével oldja meg. A hatályos jogi szabályozás szerint a méhmagzat jogképessége általános, egyenlő, de élveszületésétől függően feltételes. A méhmagzat jogképessége tehát élveszületésével válik feltétlenné.

A gyakorlatban a méhmagzat feltételes jogképessége az öröklési jog területén merül fel. Az örökhagyó gyermekének törvényes öröklése nemcsak akkor nyílik meg, ha az örökhagyó halálakor életben van, hanem örököl akkor is, ha az örökhagyó halálakor már mint méhmagzat megfogant.

A hagyaték megnyílásának időpontjában még meg sem fogant személy öröklése fogalmilag kizárt. Végintézkedésben ilyen személynek örökösként való nevezése a Ptk. 646. § alapján érvénytelen.

64/1991. (XII. 17.) AB határozat A magzati jogalanyiság, a gyermek vagyoni érdekeinek biztosítása a megszületéséig fennálló függő jogi helyzettel

BH1987. 129. Az öröklés megnyílásakor még meg sem fogant személy öröklése

BH1998. 372. A méhmagzat gondnoka útján sem indíthat pert anyjának a terhessége megszakítására irányuló jognyilatkozata érvénytelenségének vagy hatálytalanságának megállapítása iránt. A bíróságnak az ilyen igényt tartalmazó keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül el kell utasítania, illetőleg – az eljárás későbbi szakaszában – a pert meg kell szüntetnie [Alkotmány 54. § (1) bek., 56. §, Ptk. 8-10. §-ai, 1992. évi LXXIX. tv., Pp. 48. §, 130. § (1) bek. e) pont, 157. § a) pont, 64/1991. (XII. 17.) AB hat.].

BH1992. 800. A nappali tagozaton iskolai képzésben részt vevőkkel kötött tanulmányi szerződéssel kapcsolatos jogvita eldöntése az általános hatáskörű bíróság hatáskörébe tartozik. A kiskorú édesanyja által benyújtott keresetlevél téves elutasítása perbeli jogképesség hiánya okából idézés kibocsátása nélkül [Pp. 48. §, 49. § (2) bek., 67. § (1) bek., 129. § (1) bek., 130. § (1) bek. e) pont, Ptk. 9. §, 12. § (2) bek., 2/1985. (II. 16.) MM r. 14. §].

BH1989. 227. Találmányi díjszerződésnek a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnően nagy értékkülönbsége miatti megtámadásán alapuló igény elbírálásánál irányadó szempontok [Ptk. 200. § (1) bek., 201. § (2) bek., 236. § (1), (3) és (4) bek., Szt. 9. §, 11/1983. (V. 12.) Mt. sz. r. 1. § (1) bek., 2. § (4) bek., PK. 267. sz.].

BH1987. 129. II. Kiesés esetén az öröklés csak azokra a törvényes örökösökre nézve nyílik meg, akik az örökhagyó halálakor életben vannak. Az öröklés megnyílásakor még meg sem fogant személy az örökhagyó után nem örökölhet [Ptk. 673. § (1) bek, 600. § f) pont, és 9. §].

Ptké. 76. § A fogamzás időpontját a gyermek érdeke ellenére csak akkor lehet bizonyítani, ha a fogamzás a Ptk. hatálybalépése után történt.

[A jogképességről az 1959. évi IV. törvény „a Polgári Törvénykönyvről” rendelkezik.]

Az újszülött családi jogállásának rendezése

Azt, hogy jogilag kit kell a gyermek apjának tekinteni, a Családjogi törvény 35-39. §-ai határozzák meg. (Szemben az anyai jogállással, amit jogfelfogásunk ténynek tekint, az apai jogállást vélelemnek tartja.) E szakaszok szerint a jogilag elismert apaság az anya házasságán, a teljes hatályú apai elismerő nyilatkozaton, az apaság bírói megállapításán és az anya utólagos házasságkötésén, illetőleg 1989. július 1-jét követően már a reprodukciós eljáráson is alapulhat.  

 

forrás: www.papp-szuleszet.hu

 

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.