Főoldal » Ablak

Ablak

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Moziban voltunk. Újra. Nyolc hónapot követően. Még kint, Finnországban megígértem Gyurkának, hogy ha hazajöttem, megnézzük a Sötét lovag: Felemelkedés-t. Hazatérésem után még egy hónapnak kellett eltelnie, mire beváltottam ígéretemet. Túl sok minden történt egy hónap alatt.

A moziból kiérve a hűvös esti levegőben a 14-es villamos felé vettük az irányt. Felszálltunk az első kocsiba és leültünk – egymással szemben. Szokatlan döntés volt a részünkről. Azelőtt mindig egymás mellett foglaltunk helyet.

Annyi idő elteltével, most először sikerült Őt jobban megfigyelnem. Sápadt, törékeny kezével erősen markolta az ablak előtt kifeszülő korlátot. Szinte egészen beleolvadt. Hideg és fehér volt mindkettő. Nézett kifelé az ablakon. Szeme ide-oda cikázott a sötétbe burkolt, gyéren megvilágított állomáson, sebesen, nyugtalanul. A százhatvan perc alatt lepergő megszámlálhatatlan mennyiségű képkocka élményei csurig töltötték elméjét, melyből apró cseppekben csordultak ki a gondolatok, s kicsapódtak szemlencséjének falára, bepárásítva azt.

Néztem ezt a sovány, beesett arcot, néztem fekete, rövidre nyírt haját és arra gondoltam, hogy mennyire megdöbbentően hasonlítunk egymásra. Én is ugyanígy, ugyanezekkel a szemekkel nézek ki a villamos ablakán, amióta hazatértem.

Talán azért vagyok vele olyan tartózkodó, mert

túlságosan

hasonlít

rám?

Gondolataimból a sárga jármű hirtelen rándítása zökkentett ki. A villamos felgyorsított és a résnyire nyitott ablakon át élesen hatolt be a csípős szél. Láttam, hogy Gyurka kellemetlenül húzza össze szemhéját. Előrehajoltam és behúztam az ablakot.

– Köszi. – mondta halkan, fejével enyhén biccentett és finoman rám mosolyogott, majd tekintete visszatért a fekete házakhoz, a csillagmentes égbolthoz. Fejem követte fejének mozdulatát.

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.