Főoldal » Az autizmus alternatív terápiás lehetőségei

Az autizmus alternatív terápiás lehetőségei

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Akiknek közvetlenül, vagy közvetetten, de szembe kellett nézniük az orvostudomány által gyógyíthatatlan (avagy annak vélt) betegségekkel többé-kevésbé találkoztak már különféle alternatív technikákkal.

Hiszen, ha a tudomány nem ad választ a kérdésre, akkor jöjjön a bizarr, hátha az több sikerrel jár. A legtöbb szülő, aki autista gyereket nevel, belekóstolt már ebbe az izgalmas, ámde ingoványos területbe, annak érdekében, hogy gyermeküket előrébb mozdítsák abból az állapotból, amibe beleragadt. Céljuk, hogy gyermekük kigyógyuljon az autizmusból, ennek érdekében pedig sok mindenre hajlandóak, akár egészen extrém módszerekre is, mérhetetlen mennyiségű pénzért, a világ nem éppen jóindulatú és segíteni akaró egyénei pedig ezeket kíméletlenül ki is használják. Leszögezem: nem kívánom leminősíteni ezeket a módszereket. Jómagam ismerek közülük többfélét, ki is próbáltam néhányat. Voltak köztük jók és kevésbé jók. Viszont ez az a terület, ahol fokozott óvatossággal kell eljárni. Felfoghatatlan örömöt jelent, amikor felmerül a gyógyulás, a javulás lehetősége, azonban nem szabad, hogy ez elvegye a józan ítélőképességünket. Vannak dolgok, amikre tudni kell nemet mondani.

Mint említettem, a legtöbb szülő eljut erre a pontra. Erről a következő a véleményem:

Nem vitatható el az a tény, hogy minden szülő számára óriási megrendülést jelent, amikor megtudják, hogy gyermekük autista. Ezt a hírt az egyes családtagok különbözőképpen élik meg, erre most nem szeretnék kitérni, ami viszont biztos az az, hogy beindul egyfajta gyászmechanizmus.

Először a teljes tagadás veszi kezdetét, az „az nem lehet, hogy az én gyerekem nem egészséges” kijelentése. Sok szülő már ezen az első lépcsőn képtelen túllépni. Ebből adódnak azok a groteszk helyzetek, amikor a szülők (általában értelmiségiek) titkolják, vagy tagadják gyermekük autizmusát, a gyermeket többségi iskolába járatják, és amikor a pedagógusok megkérdezik, hogy mi áll annak a hátterében, hogy a gyerek nem úgy funkcionál, mint a többiek, körmük szakadtáig tagadnak. Pedig a helyzet nyilvánvaló.

Ha a szülőknek sikerül túllépniük ezen, akkor jön a következő lépcső. Hatalmas energiával, időt és pénzt nem kímélve elkezdik a gyereket különféle fejlesztőkbe, csoportokba járatni. Orvostól pszichológusig, pszichiátertől gyógypedagógusig járnak. Általában ez az az időszak, ami igencsak kikezdi a házaséletet, hiszen – különösen az anyáknál – az autista gyermek kerül az abszolút középpontba.

A harmadik szint akkor következik, amikor a rengeteg kudarcot követően – az orvosok nem tudnak mit mondani, a vizsgálatok nem derítenek ki semmit, a fejlesztő foglalkozások látszólag eredménytelenek – megrendül a szülőkben az orvostudományba vetett bizalom és belemerülnek az alternatív lehetőségekbe, még mindig a gyógyulás reményében. Szerintem azonban ez a szint még mindig a harcból, az el nem fogadásból fakad. Ilyenkor a szülők még mindig sorscsapásként élik meg gyermekük autizmusát, ami ellen küzdeni kell. Ez pedig így nem lehet az elfogadás szintje. De ez nem baj! Ez is egy szint, amit meg kell élni. Ez vezet el majd a további lépcsőfokokhoz, aminek a legvége a teljes elfogadás, az a pont, ahol már nem az autizmus ellen, hanem az autizmusért, ezzel együtt pedig a gyermekért élünk. És habár ettől a helyzet korántsem lesz könnyebb, a mindennapi küzdelmek mögött már nem keserűség, és csalódottság, a „miért pont velem történik mindez?!” érzése húzódik meg, hanem egyfajta csendes nyugalom, amiben felfedezhetjük az autizmus jó oldalát is.

Jelen cikkben néhány alternatív kezelési technikát fogok bemutatni.

Hippoterápia, és egyéb állatok bevonásával történő terápia:

Mind közül persze a hippoterápia, azaz a lovas terápia a legismertebb és a legnépszerűbb. Emellett egy időben divat volt a delfinekkel való úszás, illetve manapság a kutyákkal, macskákkal, egyéb kisállatokkal történő foglalkozások. Valóban csodálatos látni, ahogy a gyerekek-fiatalok a ló közelségében megnyugszanak, megnyílnak és egyes esetekben bámulatos fejlődést tudhatnak magukénak. Azért mondom, hogy egyes esetekben, mert Gyurka gurunál semmilyen látható eredménye nem volt. Nagyon szépen ellovagolt Lenke hátán, etette is répával rendületlenül, látszólag élvezte a dolgot. Mást nem tapasztaltunk. Sokan viszont pont az ellenkezőjéről számolnak be. Ezzel együtt a lovas – és egyéb állatterápia nem számít autizmus specifikus terápiának! Gondoljunk bele a következőbe: miért vannak az állatok annyira jótékony hatással az autistákra (és nem autistákra egyaránt)? Azért, mert egy állatnak nincsenek elvárásai. Nem kér, követel, utasít, büntet, vagy jutalmaz. Egyszerűen csak megtiszteli az autistát a jelenlétével, és elfogadja Őt olyannak amilyen. Szőröstül bőröstül. Az autista tudja ezt, ezért érzi olyan jól magát a közelében. Akkor nekünk, embereknek is ilyennek kéne lennünk? Igen és nem. Mivel emberek vagyunk, nem tudunk állatok lenni. Az ember által megteremtett szociális interakciók bonyolult hálójában nehezen valósítható meg az az idealista elképzelés, hogy az autistát egyszerűen csak hagyjuk létezni. Igenis, egy gyereknek szüksége van útmutatásra, hogy megtanuljon közösségben élni, hogy megtanulja mit szabad és mit nem. Másképp nem élhet ebben a világban. Ugyanakkor a másik oldalon ott van az, hogy meg kéne tanulni kicsit „állatul” gondolkodni. Az egész lényünkkel való odafordulás, a puszta létezéssel való megelégedés katalizátorként hat az autista belső lényére.

Homeopátia:

Veszélyes vizekre evezünk és nem csodálkoznék, ha komoly vita bontakozna ki ezzel kapcsolatban. Én magam nem sokat tudok a homeopátiáról, nem igazán próbáltam ki ezeket a készítményeket, ezért nehéz erről objektív képet adnom. A homeopátia mellett elkötelezettek azt mondják, hogy egy speciális higító eljárással érik el, hogy az alap hatóanyagból kivonják az esszenciát, így érik el, hogy egyetlen apró pirulába sűrítve benne van a hatóanyag minden jótékony eleme, mesterséges beavatkozás nélkül. Az ellenlábasok pedig azt állítják, hogy az így elkészült szerben molekuláris szinten sem találhatók meg az alap hatóanyag elemei, így a homeopátiás készítmény semmivel sem hatékonyabb az egyszerű placebónál. Hogy mindebből mi igaz és mi nem, azt nem tudom és nem is akarom eldönteni. Manapság divat a gyógyszergyárakkal kapcsolatban különféle összeesküvés elméleteket gyártani. Erről is az a véleményem, hogy kár vitatkozni. A gyógyszerek sok esetben hasznosak és szükségesek, viszont nem csodaszerek. Ez ugyanúgy érvényes a homeopátiára is. A fontos az, hogy a beteg jobban érezze magát tőle. Minden más csak szőrszálhasogatás.

Diéták:

A leggyakrabban felhozott terápiás téma az autizmus tárgykörében. Százféle diétát kipróbáltak már autistákon több-kevesebb sikerrel, a legnagyobb tábort mégis a kazein- és gluténmentes diétát követők alkotják. A kazein a tejben, a glutén a liszt és gabonafélékben található. Eszerint az elmélet szerint az autisták szervezete nem képes olyan hatékonysággal lebontani ezeket az alkotóelemeket, mint mások. Emiatt alakulnak ki náluk a kényszercselekvések, a nagyfokú stressz, a viselkedésproblémák és koncentrációs képességek. Az biztos, hogy az étkezés, pontosabban a helyes étkezés igen nagy szerepet játszik abban, hogy valaki egészségesen él. Érdemes kipróbálni, de túlzásokba ne essünk! Fontos tudni, hogy egy kisgyereknek alapvetően sok zsírra, fehérjére és szénhidrátra van szüksége ahhoz, hogy fejlődni tudjon. Ezek alapvető tápanyagok. Ha ezeket megvonjuk tőlük, az egészséges táplálkozásra hivatkozva, az hiánybetegségekhez, emésztési zavarokhoz, neurológiai problémákhoz vezethet. A kazein-és gluténérzékenység nem érvényes minden autistára. Gyurka guru például laktózérzékeny, és ha valamilyen laktóztartalmú ételt eszik (anélkül, hogy előtte bevenné a lactacid tablettáját), akkor azon kívül, hogy rájön a hasmenés, semmi eltérőt nem szoktunk tapasztalni.

Zeneterápia:

Szintén népszerű technika. Elmélete szerint a zene nem csak megnyugtatja a hallgatót, hanem kihat a kommunikációjára, valamint a koncentrációs és tanulási képességekre. Kiegészítésként hatékony lehet, csodát ne várjunk tőle.

Nagyjából ezek az említésre méltó alternatívák. És akkor még nem beszéltem a bioenergetikáról, a megavitaminokról, a reikiről, a prana-nadiról, az agykontrollról, a virágterápiáról, a pszichofizioterápiáról, a kontakt improvizációról, a táltosokról, az indigó gyerekekről, a meditációról, a grafológiáról, az asztrológiáról, az akupunktúráról és a kineziológiáról. Sorolhatnám a végtelenségig.

Még egy dolgot szeretnék megosztani veletek: ez pedig az ezoterikus megfontolás. Az ezotériában az autisták úgy szerepelnek, mint angyalok, akik azért születtek bele egy családba, hogy azzal a nagyobb teherrel, amit így a család tagjaira mérnek, érjék el az egyes családtagok lelki és spirituális fejlődését. Tehát az autista egy ajándék, akit csak a kiváltságos családok kaphatnak meg. Érdemes ezen elgondolkodni.

Hadd zárjam ezt a háromrészes sorozatot Szepes Mária szavaival:

„A sarlatánok ereje az emberek nagy többségének gyöngeségében, tudatlanságában, hiszékenységében, bálványépítő fanatizmusában rejlik. A sarlatán mindig a szellemi és erkölcsi igazság, a mágikus hatalom jelmezét ölti fel. Szavai nem sokban különböznek az Adeptusétól. Úgyszólván mindarra hivatkozik, amire Ő. Szájából kenet, rejtélyes utalások ömlenek; s gyakran a szeretet zengő igéivel tereli híveit mágikus csapdájába, anyagi csődbe, vagy lelki összeomlásba.(…)Mindezek konzekvenciájaként tehát kritizáljunk, kételkedjünk bátran, amíg tárgyunk kétes és tisztázatlan előttünk.(…)Ne adeptusoktól, sarlatánoktól, vagy bárki mástól várjuk életünk megoldását, csakis önmagunktól.”

 

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.