Főoldal » Az alkohol történelme

Az alkohol történelme

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

A szeszesital fogyasztása, évezredes társadalmi szokás, eredetileg az étkezéshez, ünnepekhez kapcsolódott, de az egyénre gyakorolt hatása miatt egyre nagyobb szerepet kapott az emberek mindennapjaiban, életében. A társasági élet színtere a Kocsma lett.

Egyes adatok szerint már a paleolit korban valószínűsíthető az alkohol ismerete, a neolit korból pedig egyértelmű bizonyítékaink vannak a sör és bizonyos növényekből készített borok ismeretéről. A 16. századtól kezdődően, amikor a fertőzött vizek miatt a folyadékfogyasztás szinte kizárólagos formája a sör vagy a bor fogyasztása volt, az étkezés kiegészítőjeként jelent meg. Az alkoholfogyasztás a 18. századig folyamatosan nőtt. „Sem azelőtt, sem azóta nem ittak annyi szeszt Európában, mint a XVIII. századi emberek” (Kelemen, 1994,142).

Magyarországon a szőlőművelés alapjait ugyan már a rómaiak lerakták és a középkori gazdaságnak egyik fő terméke a bor volt, mégis az iszákosság a XIX. századig, nem a szélesebb néprétegek közt volt tapasztalható, hanem az urak, nemesek, katonáknál volt inkább fellelhető. A XIX. század elején a burgonya hazai elterjedése, a szesztermékek felhalmozódása és a belső piacra kerülése, a kapitalizálódás következtében az ipari és mezőgazdasági munkástömegek létbizonytalansága és nyomora az állam érdekeltsége a szesz eladásban, nagymértékben emeli a szeszesital fogyasztást. Az alkoholfogyasztás elleni szórványos megmozdulások, a XIX. században szélesebb társadalmi mozgalommá fejlődtek. [

Az 1900-as évek elején megalakult az Alkoholellenes Munkás Egyesület. Az alkoholizmus elleni tevékenység ezután folyamatosan fokozódik.

1909-ben létrehozzák az első alkohol elvonó szanatóriumot és az Országos Munkáspénztár alkoholista gondozókat is létesít. Az alkoholellenes küzdelem legerőteljesebben a Tanácsköztársaság idején bontakozott ki. A Tanácsköztársaság az adott viszonyok között ugyan alkoholtilalmat rendelt el, de az nem vezetett eredményre.

Azonban ekkor volt az első eset, hogy Magyarországon az állam magára vállalta az alkoholizmus elleni küzdelmet az egész társadalom bevonásával, rendeletekkel és széles körű felvilágosító – nevelő munka megindításával.

Az USA-ban 1933-ban zárult le az alkoholtilalom 14 éves periódusa (már ahol lezárult, a tilalom feloldásáról ugyanis nem szövetségi, hanem állami, vagy megyei szinten döntöttek, így még ma is akadnak szesztilalom “sújtotta” területek). A program sikertelenségét a későbbi elemzők a törvények betarthatatlan jellegével, a nem eléggé hatékony intézkedésekkel, a korrupcióval és leginkább a nép támogatásának hiányával magyarázták. Amikor a tilalom 1919-ben életbe lépett, hirtelen gomba módra elszaporodtak a házi sör- és pálinkafőzdék, a feketepiacon megjelent a házilag előállított (gyakran kétes tisztaságú) pálinka, beindult a szeszcsempészet, és a gazdasági életben beálló vákuumot nemsokára teljesen betöltötte a szervezett bűnözés.

A tilalomnak lényegében a következő eredményei voltak: aki addig legálisan fogyasztott alkoholt, az a tilalom idején illegalitásba kényszerült, és zugárusoktól, többszörös áron volt kénytelen beszerezni az erősen leromlott minőségű, gyakran szennyezett drogot. Az alkoholmaffiák között vérre menő utcai harcok folytak a piac megszerzéséért. Számos maffiózó (pl. Al Capone) hatalmasat kaszált az üzleten, számukra egyenesen kívánatos volt az alkoholtilalom, hiszen magasan tartotta az árakat. A rendőrség soraiban terjedt a korrupció, sok rendőr maga is részt vett az alkoholkereskedelemben vagy rendszeres fizetés kiegészítésért cserébe futni hagyta a drog terjesztőit.

A két világháború között az állam nem sokat tett az alkoholizmus elleni küzdelemben. Csupán szórványos, egymástól elszigetelt kezdeményezések, kisebb társadalmi megmozdulások voltak. A második világháború után az alkoholizmus elleni küzdelem hosszú- hosszú évekig lekerült a napirendről. 1954-ben kezd újból hangot kapni a túlzott alkoholfogyasztás, elsősorban egyes napilapokban és folyóiratokban. Ebben az időben a statisztikai adatok arra mutatnak, hogy a szeszes italok fogyasztása nagymértékben növekszik.

A növekvő tendencián belül a fogyasztás struktúrája is megváltozott. A 30-as években a 20 éven felüli felnőtt lakosság bórfogyasztása az abszolút alkoholra átszámított évi összes szeszfogyasztásnak 4/5 volt, addig az 50-es évek közepétől ez már hozzávetőlegesen csak a fele, míg a másik fele egyenlő arányban oszlik meg a sör és a töményitalok között.

1958-ban az Országgyűlés Szociális és Egészségügyi Bizottsága is széleskörűen megtárgyalta a problémát és tanulmányozására külön albizottságot is kijelölt.

A központi társadalmi és állami szervek ösztönző hatással voltak a társadalom különböző rétegeire és helyi szerveire is. Egyre több önálló kezdeményezés indult el.

Nagy jelentőségű volt az MSZMP Politikai Bizottságának 1960. őszén hozott, határozata, amely a túlzott alkoholfogyasztást politikai, társadalmi, erkölcsi és népgazdasági kérdésként ítélte meg, és a szocialista erkölccsel összeegyeztethetetlennek  a társadalomra nézve károsnak minősítette. A határozat szükségesnek tartotta az alkoholizmus elleni küzdelem fokozását, továbbá a megelőzésre helyezte a hangsúlyt.

Célul tűzte ki az alkoholizmus elleni társadalmi bizottság megalakulását az állami és társadalmi szervek közreműködésével. A határozat széleskörű, hathatós támogatást nyújtott a további alkoholizmus elleni tevékenységnek.

Ez volt az első olyan alkoholellenes program, amely össztársadalmi szinten közelítette meg a problémát, és kormány is nyíltan kiállt mellette.

 

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.