Főoldal » Az Omega

Az Omega

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Minden kutyának megvannak a maga stiklijei, amivel a gazdinál kihúzhatja a gyufát.

Mintha a kutya természetébe lenne kódolva ez a viselkedés. Szétszedik a kárpitot, összenyálazzák a hifit, megeszik a bőrkabátot és mindenhová odapiszkítanak, különösen, ha bosszút akarnak állni a gazdin, amiért az otthagyta őket egyedül a házban. Mi mégsem haragszunk a kutyára. Vagyis eleinte haragszunk, talán még le is szidjuk, vagy kap egy kokit az orrára az összecsavart újságpapírral. De ez már tényleg a vég. Elnézzük neki, mert a kutya már csak kutya. Olyan kutyás.

Emlékszem, nagynéném volt barátjával történt meg az eset.

Tominak egy jól megtermett, sötétbarna szőrű boxere volt. Öreg volt már. Jackie, az öreg boxer. Jackie az öreg boxer nem volt rest felfalni mindent, ami az útjába került. Egyik alkalommal Tomi átjött hozzánk vendégségbe és hozta Jackiet is. Jackiet már igencsak megviselte a hosszú autóút, így az első dolga volt, amikor belépett a ház ajtaján, hogy rávetette magát Mása vizes edényére és addig nem emelte fel a fejét, amíg az utolsó csepp vizet ki nem szürcsölte a tálból. Mint egy szőrös szivattyú, pici farokkal a hátulján. Ezek után kénytelenek voltunk kimosni Mása edényét és újratölteni csapvízzel. A friss nedű ugyanarra a sorsra jutott, mint elődje, mert abban a pillanatban, hogy letettük a földre, Jackie azt is fölszippantotta. Ezzel a megfelelő mennyiségű és minőségű nyálelválasztáshoz szükséges folyadékmennyiség pótolva lett, keresni kellett hát némi táplálékot, amin le lehetett vezetni az áradatot. Jackie öles léptekkel betrappolt a konyhába és fejét ezúttal Mása étkezőtáljára hajtotta és a legapróbb morzsáig bekebelezte az étket. Szegény Mása ekkor még kis csitri volt és arcán láthatóvá vált a megrökönyödés, mert szemeit kidüllesztette, füleit meg leszegte és dermedten figyelte, ahogy ez a sötét káosz, fekete lyukként nyel el mindent, ami a közelébe kerül. Én úgy vélem, hogy mindenki életében eljön az a pillanat, amikor megszűnik gyereknek lenni és kénytelen szembenézni a felnőtté válás zord valóságával. Nos, Másánál ez volt az a pillanat.

De Jackie kutyánál ez még az „elmegy” kategória volt. Ugyanis Jackie kutya rendkívül bosszúálló típus volt. Amikor Tomi befogadott egy kóbor cicát, Jackie kutya a féltékenység zöld szörnyetegétől vezérelve felfalta az egész macskaalmot. Majdnem belepusztult. Három nap, rengeteg séta, és gusztustalan mennyiségű hashajtó kellett, mire sikerült kilöknie magából azt, ami nem odavaló.

Egy másik alkalommal Tomi galád módon otthon merészelte hagyni szegény öreg Jackie kutyát. Szegény öreg Jackie kutya bánatában észrevette, hogy Tomi nyitva felejtette a hálószoba ajtaját. Jackie kutya azon az ajtón bizony bement és az ajtó mögött bizony megtalálta a Karácsonyi ajándéknak szánt Mozart golyókat és Jackie kutya bizony megette az összes Mozart golyót. Csomagolásostul. Mire Tomi hazaért egy hatalmas, büdös, szőrös, hangosan horkoló kutyát talált hanyatt fekve kiterülve az ágyán, amint kéjes pofával csorgatja a nyálát arra a párnára, amire Tomi éjszakánként a fejét hajtja. És ekkor még nem vette észre a felbontott Karácsonyi ajándékot.

De hát ezek a kutyák már csak ilyenek. Különösen a városi kutya.
Ahogy Bächer Iván írja:
„A falusi kutyának mindenféle fontos feladata, funkciója, beosztása van. A falusi kutya hasznos. A városi haszontalan. Ővele csak a baj van. Ő van. Őneki ez a dolga: a levés.”

Mása kutyának sincs egyéb dolga, mint a levés. Azt viszont rendkívül lelkiismeretesen végzi. Mása igazi városi kutya. Vele is csak a baj van. Ráadásul önkényesen felállított egy hierarchiát a családon belül. Ez a hierarchia így néz ki:

  1. Apum. Ő a falkavezér.
  2. Én. És még én is csak egy kicsivel helyezkedem el Mása fölött. Apuhoz képest meg aztán a béka segge alatt vagyok.
  3. Anyum, és nagymamám, akik Másával egy súlycsoportban vannak.
  4. Nagypapám, aki ugyan szereti Mását, de fél is tőle.
  5. És végül Gyurka guru, aki a ranglétra legalján helyezkedik el.

Hogy miért kapott a mi bölcs Mesterünk ilyen szégyenteljes pozíciót? Mert Mása, Gyurkát tartja az egyik legnagyobb riválisának. Rivalizálásuk mozgatórugója, pedig a rangsorban előrébb helyezkedők kegyeinek megszerzése.

Másának van egy igen rossz szokása

(persze több is van, de az mind nem számít): amikor nem figyelünk, – mondjuk alszunk, vagy nem vagyunk otthon- akkor feltelepszik szépen a fotelba, vagy a kanapéra, összegömbölyödik, és békésen, bűntudattól mentesen álomba merül. Ezt onnan tudjuk, hogy nemegyszer lebukott már. Ilyenkor Mása először megpróbál láthatatlannak tűnni. Csak a szemöldökét húzza fel és mozdulatlanul fekszik tovább, abban reménykedve, hogy hátha nem vesszük észre. Mi azonban nem mehetünk el szó nélkül ilyen otrombaságok mellett és rászólunk erőtlen erélyességgel, hogy „Mása!”. Ekkor Mása felemeli a fejét, először jobbra, aztán balra néz, majd bután mered ránk, olyan arckifejezéssel, hogy „Mása? Én nem látok itt egy darab Mását se!”. Ez a pofátlanság aztán végképp tűrhetetlen, így egy kicsit erősebb erőtlenséggel leparancsoljuk a kanapéról, amit Mása a hierarchia függvényében meg is tesz.

Ebbe a csapdába bukott bele a múltkor Gyurka guru.

Egyik este ugyanis feldúltan toppant be a nappaliba és sértődött hangon fogott bele a mesébe, ami vele történt aznap:

-Képzeljétek el, Anyuci-Apuci, hogy mit csinált ma ez a rosszcsont Másinyka!

– Na mit csinált?

– Hát, hát én jöttem haza délután, és amikor ide értem akkor azt láttam, hogy Mása o-ott fekszik fent, így! – és ekkor Gyurka guru, hogy érzékeltesse a szituációt, felkucorodott a kanapéra, térdeit a hasához húzta, hogy összegömbölyödjön, fejét pedig a karjára hajtotta, hogy csak a szemei látszottak. Szemöldökét felhúzta, barna szemeit pedig szüleimen pihentette.

– És akkor mondtam a Másinykának – emelte fel a fejét – hogy „Másinyka! Mész le onnan, de rögtön!” – karját és mutatóujját kinyújtotta, és a föld felé irányította, így erősítve meg a haszontalan kutyát abban, hogy hol a helye.

– De a Másinyka nem ment le, hanem vicsorgott rám, így. – és Gyurka enyhén felhúzta felső ajkát és halk „hiiii” szerű hanggal morgást imitált.

Végül Mása valahogy csak lekászálódott a kanapéról, de hogy hogyan azt már nem tudtuk meg, mert éppen azzal voltunk elfoglalva, hogy szétröhögjük magunkat ettől a színpadi jelenettől. Lehet, hogy Gyurka a hierarchia alján helyezkedik el, de Ő még ebből is képes előnyt kovácsolni.

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.